Tegnap vettem némi barihúst, hogy ne a spórolás jegyében éljünk, és hát 28 évente akár ki is lehet próbálni valamit, amit eleddig nem evett az embör fia-lánya. Sajnos a végeredmény - egy adag, nokedlivel és tzatzikkivel tálalt tárkonyos apróhús, fokhagymás-tejfölösen, nyálakat visszafogni! - a szakácsnak nem vált ínyére. Konkrétan pont a hús nem ízlik, minden más, a szószt is beleértve, remek. Egy darab ÍJ-kártya kiosztva.
A Dávid-féle kényelmes fotel, ami annyi idelátogatónak nyerte el a tetszését, és még tavaly, a naaaagy fehér polcunk megvásárlásakor költözött hozzánk, mégpedig ingyen, és kiszállítással, most a helyhiány miatt szétszerelődésre kényszerült. A téli holmik is bezsákolódtak szépen, előkerültek a lengébb ruhadarabok. Ez a lakás továbbra is egy kis lyuk, vagy nekünk van túl sok holmink... Mindenesetre Dávid kreált a szobában jóféle hangzást az egyik hangfal áthelyezésével.
A kis helikopter pedig, amit nemrég a piacon szerzett be másodmagával, sajnos semmiféle távirányítást nem hajlandó elismerni felettes hatalomként. Magyarán nem reagál. A mocsok.
Küldetésünk is volt mára - Dávid Robi kollégájának kellett osztrák tarifákat vadászni, ez este tízkor jó kis időtöltés. Skype-oltak ma egy nagyot, és sok blabla mellett az is kiderült, lehet, hogy az autó 1000 euró körüli javításából csak egy 50 ezer körüli összeg lesz, ha valahogy sikerül eljuttatni Wolfot magyar szerelőhöz.
A mai legrosszabb élmény az óraátállítás volt, a legérdekesebb pedig, hogy a bárányhús-egyelésnél egy ideg felmondta a szolgálatot a jobb kezemen, és ettől kegyes kis zsibbadás lett úrrá a hüvelyk- és mutatóujjamon. Mostanra elmúlt, szerencsére, különben holnap érdekesen dolgoznék... és most is érdekesen írnám ezt a bejegyzést.
Valahogy így telik el egy jól megérdemelt hétvége - ma még csak ki se mozdultunk.
A törökre ráfekvés legalább folyamatban van, talán nem leszek olyan nagy bajban szerdán a török takarítóval, mint a múlt héten. Következő hét, jöjj és hozz sok finom új élményt, meg egy túróstésztát holnap vacsorára!
A Dávid-féle kényelmes fotel, ami annyi idelátogatónak nyerte el a tetszését, és még tavaly, a naaaagy fehér polcunk megvásárlásakor költözött hozzánk, mégpedig ingyen, és kiszállítással, most a helyhiány miatt szétszerelődésre kényszerült. A téli holmik is bezsákolódtak szépen, előkerültek a lengébb ruhadarabok. Ez a lakás továbbra is egy kis lyuk, vagy nekünk van túl sok holmink... Mindenesetre Dávid kreált a szobában jóféle hangzást az egyik hangfal áthelyezésével.
A kis helikopter pedig, amit nemrég a piacon szerzett be másodmagával, sajnos semmiféle távirányítást nem hajlandó elismerni felettes hatalomként. Magyarán nem reagál. A mocsok.
Küldetésünk is volt mára - Dávid Robi kollégájának kellett osztrák tarifákat vadászni, ez este tízkor jó kis időtöltés. Skype-oltak ma egy nagyot, és sok blabla mellett az is kiderült, lehet, hogy az autó 1000 euró körüli javításából csak egy 50 ezer körüli összeg lesz, ha valahogy sikerül eljuttatni Wolfot magyar szerelőhöz.
A mai legrosszabb élmény az óraátállítás volt, a legérdekesebb pedig, hogy a bárányhús-egyelésnél egy ideg felmondta a szolgálatot a jobb kezemen, és ettől kegyes kis zsibbadás lett úrrá a hüvelyk- és mutatóujjamon. Mostanra elmúlt, szerencsére, különben holnap érdekesen dolgoznék... és most is érdekesen írnám ezt a bejegyzést.
Valahogy így telik el egy jól megérdemelt hétvége - ma még csak ki se mozdultunk.
A törökre ráfekvés legalább folyamatban van, talán nem leszek olyan nagy bajban szerdán a török takarítóval, mint a múlt héten. Következő hét, jöjj és hozz sok finom új élményt, meg egy túróstésztát holnap vacsorára!