A következő címkéjű bejegyzések mutatása: első nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: első nap. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 12., hétfő

Beszámolósdi: egy, két, háááá

Háát megvala az első munkanap. A benyomásokat a főkököm is kérdezte a nap végén. Mondtam neki, hgy nagyon komplex munkakör, emiatt tetszik is, és bőven van mit tanulnom, de már nagyon szeretnék érdemben is dolgozni. Mert ma nem ez ment, és egy ideig még nem is fog szerintem. A csillagok állása ezt súgja, bizony.

Reggel szép időben sikerült beérnem, előtte meg jutott idő egy kiadós háronegyed órás sétára is Mödling és Wiener Neudorf környékén. A hely szimpatikus, van egy rakat patak, és minduntalan hidak ívelnek át fölöttük. Meg kacsák, utóbbiak nem a patak fölött ívelnek, hanem benne, ívesen feltartva hátsó fertályukat, míg az elülső felükkel élelem után kutatnak a vízben.

A kapucsengő viszont nem arra való, hogy hosszan nyomjuk, mint a kacsák a fejüket a vízbe... rossz magyar szokás addig nyomni, mg be nem engednek. Első lecke megjegyezve. Az izgalom valahogy csak addig tartott, míg a vonaton ültem, utána a séta kivette belőlem, és maradt egy lelkes N-i. Így lelkesen szaladgáltam a betanító munkatársnőm után, aki az egyik meg a másik meg a harmadik számítógép között futkosott, telefonált, szkennelt, faxolt, telefonált, aláírt, mailezett, leveleket törölt, leveleket írt, telefonált, számlákat állított vagy javított ki, szálítóleveleket állított össze, címzett meg, ragasztott csomagokra... Nem egy egyhelyben ülős munka, az tuti. Jó nekem az ilyen, az összetettség kreativitásra sarkall, ami egészséges, és élvezetes. Ülni uncsi, röviden.

Nem tudom, milyen elvárásaim vannak, hogy azt képzeltem, ma már önállóan is el tudok végezni valamit. Nem tudok, ha nem hagyják, márpedig egyelőre nem hagyják. Úgyhogy a pincsikutya hevületével járok a másik kettő nyomában, igyekszem megjegyezni a számos, számomra még ismeretlen fogalmat késekről, gépekről, adókról, meg a rengeteg tulajdonnevet, beszállítókét, vevőkét, kereskedőkét, termékekét.

Amire még rájöttem a mai nap folyamán:

- jó lesz ez egy ideig, de megöregedni szerintem nem itt fogok
- minthogy nem itt fogok megöregedni, már csak ezért is igyekszem az itt eltöltött véges időmet mindenki hasznára fordítani
- az ilyen munka kihozza belőlem az éhest --> a napi három szendvics nem tápérték egy ilyen munka mellett, főleg, hogy alig iszom valamit, és nem kávézom
- az ilyen munka kihozza belőlem a művészt --> a hazafelé vezető, majd két órás vonatúton dallamok töltötték meg a fejemet, a vasútálomáson dúdoltam, a vonaton festményekre és regényekre asszociáltam az esti ködös tájban...néha óvatosan még énekeltem is. Hát, ha 7-8 órát henteskésekkel foglalkozik az ember, meg számlákkal, akkor utána valahogy elvágyódik meghittebb körökbe, nem?

Az utazáson holnap igyekszem optimalizálni, megnézve egy másik, ígéretesnek tűnő útvonalat, amit ma - első nap lévén - nem mertem.
Ötsémnek boldog nevenapját, és szinkronos nap van, 12-03-12. Ezt is a számlázásból tudom, bizony.