A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fagyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fagyi. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 19., csütörtök

Csapott krumpli, sokmagyar

Az éhen halásomnak reggel elejét vettük némi csapott krumplival. Csapott = összecsapott, krumpli = főzelék. Szigorúan babérlevél nélkül, mert ilyen ínyencségekre nincs idő, ha közben még emailt is írok, egy Farmiville-t is játszom, meg étkezem, meg öltözködöm. A mai örömforrás annak felfedezése volt, hogy még mindig van tiszta alsóneműm - bár jól elbújt, egy piros vödörnek látszó tárgy fenekére. Úgyhogy szégyen vagy nem, de még bugyivadászatra is futotta reggel - csak babérlevélre nem.

Ami egy ideje befészkelte magát a gondolataim közé (itt Dávid mindig védőn fölém tartja a kezét, nehogy rámomoljon a plafon - én meg a gondolatok, nohiszen!), szóval az járt a fejemben az elmúlt időkben, mennyi magyar lakik Badenban. Vagy Badenben, ahogy tetszik. Meg Wiener Neudorf környékén is, bizony. Először volt az a vörös kiscsaj a telefonjával - magyarul karattyolt. Aztán a barna. Aztán a szőke. Aztán nemrég egy idősebb pofa. Még később egy köpcös, de fiatalalabb pali, végül ma egy pár, bár inkább munkatársaknak tűntek, mintsem turbékoló párocskának. Eddig egész ternitzi ittlétem alatt nem találkoztam ennyi magyarral véletlenszerűen... A legbosszantóbb az egészben, hogy nem kaphatom el őket a telefonálgatás közben, hogy szevaaaaaa, háttteismagyaaaaarvaaagy? Még a végén azt válaszolnák, hogy NEM. De leginkább ótvar bunkó dolog lenne, én meg amúgy is kicsi félős N-i vagyok. De majd utánanyomozok, hátha van Baden-i magyarok közössége a zzzzinterrrnetten.

Ettünk fagyit, láttunk-hallottunk motollanyelvű sárga madarat, és nem főzünk ma se káposztát. Majd a hétvégén... talááán.

Ja igen, egyedül a munkahelyen - ismét rekordot döntött a beérkezett kérések és érdeklődések száma. Gyanús, hogy ez valami stresszmérő, mert mikor hárman vagyunk bent, alig jön valami, ilyenkor meg... Esetleg javasolni fogom a főnömkéknek, hogy pangás idején hagyjanak pár napra egyedül - magányos, irodában árválkodó (és valljuk be, némileg bénázó) szőke személyem vonzza az ügyfeleket. Valami ilyenből megélni lenne jó - odamenni egy pangó helyre és csupán a személyes varázs révén felvirágoztatni. Bár az egyik legjobb melő szerintem mégiscsak az lehet, mikor naaaagy kirakatokba kiülsz egy naaaaagy tál guszta kajával, és guszta mód bevermeled. És ezt napi 4-5-ször, egyet reggeli gyanánt, egy tízórainak, egy ebédre, egy uzsonnához, egy vacsoraidőben. Ha lenne ilyen lehetőség, kipróbálnám. Azt az éhenkórász természetemet nekem, ugye?!

Na, hol van az a puding.....