2012. június 7., csütörtök

Elúszóka,mászóka, cha cha cha

Sikerült felébredni fél kilenc előtt. Aztán kilenc előtt, negyed tíz után és háromnegyed tíz előtt is. A vízszintest igazából csak tízkor sikerült némileg egyenesbe hozni, de akkor is csak félig, mert ülő helyzetben kötöttünk ki a reggelizőasztalnál... Az meg olyan jó helynek mutatkozott, hogy fél óra falás után is nehezen sikerült otthagyni. Dávid pár csavart meghúzott, majd lazán elhúzott. Nem engem, csak az irháját, falat mászni egy kollégájával, Ausztria legnagyobb beltéri mászólétesítményébe. Ha akar, majd tölt fel róla képeket, vagy videót. Én addig szorgosan gépeztem, filmet néztem, gépeztem, anolul írogattam ismerősöknek, ja és gépeztem is.

Aztán, mikor őpókurasága hazaállított éhesen és kimerülten, szépen behajtottam a nekem JÁRÓ táncadagomat. Mert olyan nincs, hogy elterveztük, aztán kimaradjon. Nem-nem, ez kérem, tévedés, csak cha-cha van, nincs fáradtság, sem éhség. Úgyhogy szépen belekacsáztunk belecsacsáztunk a sötétbe, mert mire abbahagytuk, a nap is megunt minket és inkább lenyugodott. Pedig nem tudja, mit hagyott ki, a végén már egész impozánsan roptuk.

A nap hihije is ekkortájt tört rám, mert megnéztünk pár jive-táncos videót is, és valahogy ráakadtunk egy magyar párosra, amint épp angolul oktatják a jive alaplépést. A kiejtés egy dolog, az alaplépés slampossága egy másik. De az a rész, mikor a táncoktató hölgy megpróbálja a "sasszé" szót angolul kiejteni... az alábbi mondat hagyja el foga kerítését: "And then, you can go to the SCHEISSE!" Hát, ezt inkább le se fordítanám. ITT az ominózus videó, a földön fetrengve nevetést okozó mondat pedig 1:12 percnél hallgatható meg.

Holnap koránkelés... brrr.

2012. június 6., szerda

Ma intenzív, holnap lazzza

Már megint valamilyen nemdolgozós keresztény ünnep van a naptárban, pedig én még tegnap sem szoktam hozzá a gondolathoz, h ogy a csütörtök nekünk szabadnap... lusta népek ezek itt.

Bezzeg Ági meg a főnök mennek Magyarországra, ünnep ide vagy oda - még jó, hogy nekem nem kell bemenni és tartani a frontot.

A rádió megint bemondtra, hogy X és Y város között a forgalommal szemben száguldozik valaki - továbbra is állítom, hogy ez itt valamilyen stresszterápiás kezelés része lehet, mert mindig szép nyugodtan bemondják, hogy épp száguldozik valaki, aztán még nyugodtabban bemondják, hogy már el is ment. Retorzió nuku, ha mégis, az sem nyilvános. Ergo még csak meg sem szégyenüól, aki ilyet tesz.

Szerencsésen intenzív nap volt ez a mai - épp elértem az amúgy is eggyel későbbi vonatot, találtam a földön egy ötcentest, otthagytam az ingyenújságot a szembenülőnek a vonaton, pedig az enyém volt.

Bent rengeteg számla, rengeteg csomagolás, és hozzá még Youtube-os videoletöltés, és kávéfőzés, mint a munka részei. Meg a tejszínes barackkrémleves, a fokhagymás zöldborsófőzelék főtt tojással és a gofri, ami reggel készült. Végülis másfél óra alatt megvolt a krémlevesen kívül a teljes menü, fél hatos kezdéssel. Mondom, intenzív nap volt ez. Az előbb meg a hiperháááájpolt (mert a nagy felhajtással rendelkezőket mostanság ilyen érdekes szóval illetik) Lana Del Rey-től szólt a rádióban valami jhhhóféle zene, Summertime summertime... hát igen, nyár van. Csak valahogy nem érződik.

2012. június 5., kedd

Leviszi a fejet

... a szél. Nem baj, addig sem kell gondolkodni.

Kész egy tejszínes sárgabarackkrémleves, pikánsan fűszerezve. A mai nap elég pikáns volt amúgy is, bent össze-vissza röhögtünk, pl. olyanokon, hogy Ági "Tisztelt Hölgyem" megszólítással küldött el egy levelet bizonyos Sz. Lászlónak... Szegény pali, miket gondolhat magában.

Reggel koránkelés lesz, mert ma nem vitt rá a lélek, hogy a tíz óra utáni főzés egészen tizenkettőig tartson. Fene a lusta fajtámat.

Holnap, aki teheti, és aki napbanéző szemúveggel is rendelkezik, bámulja öt órától a napfelkeltét -állítólag elékúszik a Vénusz, és ilyen legközelebb 2125-ben lesz, akkor is egy felhős decemberi napon.

2012. június 4., hétfő

Hétfőnek nem is olyan rusnya

Meló bent, meló otthon, kikapolódásnak egy enyhe gyomorrontás többkörös kitérőkkel. Pedig nem túnt rossznak a kínai, lehet, hogy csak valami bemászott mellé a hasamba, és kitessékelte onnan a mai ottlakókat. Mesés, nem?

Ennek ellenére majdnem kész a vacsora így tizenegy óra táján, az egyik nagykedvenc (tócsni!, németül Rösti) és a másik nagykedvenc (csirkesaláta pulykából, joghurtosan, bár most épp anélkül, mert a végső fázisban vettem csak észre, hogy a dugig tömött hűtőben csak natúr joghurt nincs...) már kint pihennek a konyhában.

Próbálok itthon németet nyomatni, hátha hasznos. Nem hinném, hogy ettől lettem rosszul, és nincs kedvem indirekt módon bizonyítani, mert a végén még sikerül, és akkor Dávid sose éri el a középfokot se.

Azeső meg jusztis akkor szakad, mikor épp nem tudok kimenni az utcára - amint kijutok, átvált csöpörgősre, vagy eláll. A gonosz. Biztos tudja, hogy egy jó kis esőtáncot lejtenék, és nem akarja, hogy égessem magam az osztrák népek között - itt ugyanis az eső elől csupán hőzódozni szokás. Lehet, ezért is akar a főnök jövő héten megint engem magával vinni Magyarországra Ági helyett - ahol megjelenek, ott nem szakad az eső. És talán kevesebbet is beszélek... ezt bizonyítandó most be is fogom.

2012. június 3., vasárnap

Hihetetlen, de rend van

Azért, hogy hihető legyen, olyan naaaaagy rend nincs, tehát elmosogatva pl. nem lett, és kitakarítva sem igazán. DE a nagyszobában emberien el lehet férni, és nem kell a mezítlábas járkálás közben attól félni, hogy sok-sok dologba lép / rúg / botlik bele az ember És még étek is került az asztalra, bár vacsorára azért fel lett javítva pár dolog, hogy a kínai ne egy édes répás kápsotá izére emlékeztessen, hanem egy kínaira.

A nap frásza pedig az volt, mikor 10 percig kétségbeesve kerestük az irdoai kulcsomat. Persze hogy meglett, de azért a napi adrenalin-növekedés megvolt rendesen.

Este pedig Csinibaba-nézés volt porondon, de sajna nem ragadott meg ez a fajta filmvilág. Nem baj, egy újabb klasszikus kipipálva, és hát kérem, ki mondta, hogy élvezni is kell az ilyesmit?!

2012. június 2., szombat

Igazam van vagy igazam van?

Ez egy olyan "nekem igazam van, de mire megyek vele"-jellegű bejegyzés lesz. Merthogy tegnap gondoltam egyet, és átváltottam Kasszandra-üzemmódra (kis segítség: Kasszandra, egész pontosan Cassandra volt az a trójai leányzó a mondakör szerint, akit Apolló viszonzatlan szerelme miatt azzal büntetett, hogy bár megjósolhassa a jövőt, senki ne higgyen neki). Fogtam. magam, és szépen levezettem neki, hogy hiába akar ma elmenni kirándulni, hiszen ez a nap így és így fog kinézni. A jóslásban kb. délután fél négyig jutottam el, akkorra Dávidnak elege lett a kasszandrizmusból és mondta, hogy ezzel csak idegesítem. 

Idegesség ide vagy oda, ma egész fél négyig eszerint a nem túl szépen megírt forgatókönyv szerint történtek a dolgok - belekalkuláltam lustasáégot, elúszást, vacakolást, nem tervezett vásárlást... de török étkezdés evést már nem. így történt, hogy fél négy helyett négykor tartottunk ott, ahol reggel kilenckor kellett volna tartani ideális esetben és ahol a forgatókönyv szerint fél négykor lettünk volna, miszerint: vettünk egy rakat vackot, egy rakat kaját, telezsúfoltuk az amúgy sem üres és a biztonság kevéért némileg büdös hűtőt, majd véltelenül sem itthon ettünk, és az előirányzott teendők szépen, távolról integettek felénk.

De ne legyünk negatívak - aludtunk egy jót, a kedvenc SoMa-ban kaptunk tollpaplant (már jó ideje vadászom, jóanyám rendelésére), szép szoknyákat nekem, szép lámpát, új vasalót a halódó régi helyett, Dávidnak hajszárítót (az előző szintén tönkremenőben volt). Take your time-alapon elmentünk még ruhaakasztót venni, és a nagyonis kiadós török ebéd után (nem olcsó, de jóóóó!) még egy délutáni alvást is engedélyeztünk magunknak. Csak épp a kötelezők úsztak el. Na bumm, finom szombat ez.

Párszor össze is kaptunk a változatosság kedvéért, de csak hogy egy perccel utána annál vidámabban összebújjunk. Ez a Stenszky-fajta úriember kifejezetten kellemes jelenség lett, mióta megjött Párizsból - kedélyesebb, nyugodtabb, de főleg határozottabb, magabiztosabb, hangosabb, erőteljesebb. A hosszú szakállát, amin testületileg botránkozott meg eddig mindenki, most rövidebbre nyírva hordja. Azt mondja, az "egyedüllét" tett neki jót, meg hogy nem kellett csinálnia semmit. Ja kérem, ha szép az élet, valahogy kevesebb lesz az arcon a ránc...

Terveződik a júniusi Európa-körút a barátokkal, este ennek a részleteit taglaltuk, szállások, árak, helyek, napok és egyéb fárasztó részletek pontosításával. Annyit elárulok, hogy a listán az alábbi országok szerepelnek meglátogatási sorrendben: Ausztria - Prága - Németország - Svájc - Franciaország - Olaszország - Ausztria.

2012. június 1., péntek

Séta, mégpedig sok

Angolul van egy, a fiatalok körében igen népszerű Katy-Perry dal. Arról szól, hogy mekkora bulik vannak pénteken, és ebben a dalban hallottam először a TGIF (kiejtve tí-dzsí-áj-ef) kifejezést. Annak a rövidítése, hogy "Hálistennek, péntek van!". Nos, mindez nemcsak azért érdekes, mert Katy Perry sokak szerint dögös csaj, és még csak azért sem, mert ma történetesen épp péntek van. Hanem. Hogy. Megtaláltam a kifejezés magyar változatát... bár a "megtaláltam" kissé túlzás, mivel Dávid mutatta egy képen, én meg csak lerövidítettem mozaikszóvá. Tehát ma megszületett a PVB, ami hosszan valahogy így néz ki: Péntek Van BXXXXXX! A B-betűs bizony csúnya szó, de a magyarokra amúgy is jellemző az extrém káromkodás-kreativitás.

Most pedig egy maratoni jellegű esti sétáról tértünk vissza Dáviddal éppen. Ráadásul ma már voltunk egyszer, de akkor még fent volt a nap, és egész más volt a hangulat is.

Holnap kerül sor a szokásos hatalmi harcra kötünk és a rendetlen, koszos lakás között. Ki kinek szurkol?