Sikerült felébredni fél kilenc előtt. Aztán kilenc előtt, negyed tíz után és háromnegyed tíz előtt is. A vízszintest igazából csak tízkor sikerült némileg egyenesbe hozni, de akkor is csak félig, mert ülő helyzetben kötöttünk ki a reggelizőasztalnál... Az meg olyan jó helynek mutatkozott, hogy fél óra falás után is nehezen sikerült otthagyni. Dávid pár csavart meghúzott, majd lazán elhúzott. Nem engem, csak az irháját, falat mászni egy kollégájával, Ausztria legnagyobb beltéri mászólétesítményébe. Ha akar, majd tölt fel róla képeket, vagy videót. Én addig szorgosan gépeztem, filmet néztem, gépeztem, anolul írogattam ismerősöknek, ja és gépeztem is.
Aztán, mikor őpókurasága hazaállított éhesen és kimerülten, szépen behajtottam a nekem JÁRÓ táncadagomat. Mert olyan nincs, hogy elterveztük, aztán kimaradjon. Nem-nem, ez kérem, tévedés, csak cha-cha van, nincs fáradtság, sem éhség. Úgyhogy szépen belekacsáztunk belecsacsáztunk a sötétbe, mert mire abbahagytuk, a nap is megunt minket és inkább lenyugodott. Pedig nem tudja, mit hagyott ki, a végén már egész impozánsan roptuk.
A nap hihije is ekkortájt tört rám, mert megnéztünk pár jive-táncos videót is, és valahogy ráakadtunk egy magyar párosra, amint épp angolul oktatják a jive alaplépést. A kiejtés egy dolog, az alaplépés slampossága egy másik. De az a rész, mikor a táncoktató hölgy megpróbálja a "sasszé" szót angolul kiejteni... az alábbi mondat hagyja el foga kerítését: "And then, you can go to the SCHEISSE!" Hát, ezt inkább le se fordítanám. ITT az ominózus videó, a földön fetrengve nevetést okozó mondat pedig 1:12 percnél hallgatható meg.
Holnap koránkelés... brrr.