2012. június 27., szerda

Muffin mégsem ma

Éljenek az alliteráló címek! 

Sajnos hiába gondoltam ma egy nagyoncsokis, nagyonfinom muffint desszertnek, a 20 órai hazaérkezés némileg módosított az elképzelésemen. Este fél hétig voltam ma, bizony, brrrrr. A gond nem is ez, hanem hogy míg én bent az irodában dolgoztam serényen (telefonok, új megrendelés, kérdések és angolról magyarra fordítás feladatainak bűvkörében), addig a főnök úr kedélyesen társalgott a kinti helyiségben egy ismerőssel, laza két órán keresztül. Így nem volt könnyű haladni, utána meg kifejezetten nehéz volt behozni a lemaradást.

Dávid meg egyre mélyebbre süllyed a munkahelyi intrikák hálójában, és amíg nem tisztázza magát, a helyzet bajosan javul meg magától. 

Valamint idegpróbáló volt még a mai napilapban (mert itt a vonatállomásokon ingyen elvehető napilapok vannak, kétféle is) szereplő cikk átrágása. Merthogy a cikkben egy 47 éves nő szerepelt, aki a következő oldalon már 57 éves volt... és emiatt Geburtstagskind névvel lett illetve, ami szó szerint "szülinapos gyerek" jelentéssel bír. S ha ez még nem lett volna elég, a cikk egy magyar hősről szólt, aki ezt a 47 / 57 éves szülinapos gyerek-nőt kimentette a lángok fogságából (a hölgy ugyanis az égő konyha szomszédságában szundított a TV előtt). E magyar hős neve kb. négyszer szerepelt a szövegben, de egyszer sem helyesen. Avagy ki tud olyan magyar névről, hogy "Lazlo"?

De legalább a vacsora kész (krumplifőzelék, és szeletelt pulykamellfilé, mely tegnap óta vidám pácban úszott). A vasalás meg készül. És a vakongépelés is egyre jobban megy. Csak a barbecue szósz jönne le végre az ujjaimról - már súrolóporral is próbáltam, kevés sikerrel.

2012. június 26., kedd

Ha nem tudsz egy jó szót szólni...

... akkor inkább ne szólj semmit! Egy darab idézet a Bambi című klasszikusból, mely Dávid számára jelenleg igen aktuálissá vált. Per se nem nekem szólt be, hanem egy kollégája előtt nem fejezte ki magát elég egyértelműen, majd Y személy X-en keresztül eljuttatott bizonyos infókat Z-hez. A történet vége pedig valszeg az lesz, hogy Z öccsét a félreértés miatt, meg mert egy másik jelölt közelebb lakik, ki fogják rúgni. Randa egy sztori - ilyenkor különösen megbecsülöm magam a két kollégámért.

Főzés pedig holnap lesz, reggel. Most még pácolás kell, meg valami a gyomromba, hogy ne ríjon annyit.

És ma vagyunk 89 hónaposak. Bibibeeee.

2012. június 25., hétfő

Holnap egyedül

... és már megint előre kitör a frász, de majd lesz valahogy. 

Ági gépe egész nap példásan működött, mi meg csak lestünk, hogy ezt meg mi lelte. Bármi is, a hatása, kitarthatna egy ideig...

Rekedtre dolgoztuk magunkat ma bent, és késlekedve ebédeltünk, de amióta láttam a tegnapi, kettőnkről készült videót... hát, valahogy már nem forszírozom annyira ezt az "együnk annyit, mint másfél pasi"-dolgot. Sajnos.

Láttam a vonatablakból őzet - nyugodtan sétálgatott egy mező közepén.

Valamint vacsorára paradicsomos káposzta lett, szalonnás virslivel. 
Bizony mondom, komoly dolog ez a diéta.


2012. június 24., vasárnap

Megint ennyi volt egy hétvége

Rendrakás megvolt, főzve reggel lesz, mert a chatelés utáni cha-cha elvette az energiáim nagy részét. 
Felvettük videóra, és visszanéztük, hogy íme, így táncolunk mi. Nem lesz közzétéve, olyan ... "érdekes". Hát, legalább van mit gyakorolni.

Kint nekiállt viharosan fújni a szél...

Jó lenne tudni, melyikünk mit akar ettől az élettől.

Kockaságos

A mai nap egyike rövid kis életem azon napjainak, melyek kifejezetten a kockulás jegyében teltek el. Míg Dávid egy délelőtt erejéig megszabadult tőlem, és holmi süldő egyének bérmálkozásán énekelt énekkarostul, én itthon lógattam hosszú (és nem túl vékony) lábszáramat az ágyról lefelé, s közben vidáman nyomkodtam a számítógépen a kedvenc kis játékaimat.

A kockulást némi álcselekedettel megszakítottuk (élelmiszer-vásárlás, mi más?), de csak hogy utána annál lelkesebben (Dávid majd elaludt az odafele vezető úton) nekiállhassunk a munkahelyemen, SZOMBAT DÉLUTÁN, ragyogó napsütésben tesztelgetni Ági kolléganőm szenvedős gépét. A masina ezúttal valamiért nem adta meg magát, pedig futtatva volt rajta két- háromféle tesztprogram, Word, Excel, Pasziánsz, meg amit még felleltünk.

Újabb kockamentes pillanatok következtek eztán, mikoris a közeli kis nádas tavat körbejártuk lazításképpen (azért nálam a fényképezőgép, Dávidnál meg az okostelefon természetesen kézben volt). Utána huss haza: finom háromnapos kajamarék- és mosatlanedény-eltüntetés-projekt. Plusz mosás, teregetés, vasalatlan-válogatás... És végül, de nem utolsósorban másfél órán át egy régebben talált lábmasszírozó gép kábelesítése - avagy fedő leszedés, blankolás (ez a kábelek dróttá való csupaszítása a kis műanyag védőréteg lehántása által), próba csokival (nem Milka, hanem egy kis, csavarokkal ellátott bigyusz, amivel vezetékeket lehet egymáshozt csatlakoztatni), csokik leszedése, még egy kis blankolás, forrasztás, szigetelés. 

Ja, kérem, hogy éjfél múlt? Nem oda Buda, még van itt egy kis Farmville-ezni-való, meg persze a másik játék, meg a harmadik, és persze a blogot is írni kell, mert éhes a nép, az N-i meg grafomán.

Valaki mondja meg, miért is nem tudjuk magunkat rendesen kipihenni a hétvégéken?

2012. június 22., péntek

Valaki valaminek nagyon örül

Hiszen Ternitz nem arról híres, hogy tűzijáték durrogjon bele az esti nyugalomba - itt leginkább pár török gyerek sivalkodása, meg a tücskök zenéje jellemző, némi vonatzajjal körítve... Erre ez meg már vagy 5 perce itt durrogtat. Vagy születésnapot ünnepelnek ilyen serényen, vagy Németország nyert Görögország ellen a foci EB-n, vagy elszabadult néhány aug. 20-ai, szökevény rakétácska. Színes, hangos, látványos, az már igaz...

Dávid jött ma Ági gépét megdiagnosztizálni (a beteg eleinte nem mutatott rendellenességet, de némi ráhatással sikerült megggyőzni), utána majd egy óra út volt a Shopping City Süd-ben (ami egy budapesti Árkád és egy Budaörs környéki Ikea keveréke, és a munkahelyemtől nem messze terül el széltében-hosszában), míg beszerzett egy hőmérőt ennek a kehes gépnek... és kb. négyszer mentünk körbe, m íg kitaláltunk a komplexumból.

A fejem időszakosan megint fáj, pedig most nagyon nincs itt az ideje a női napoknak. Ellenben heveny időjárás-váltakozások vannak - éájjel vihar és hűvös, nappal szélrohamok, majd rekkenő hőség.

A főnöknek készítettem bent sótartót, papírból... Biztos mindenki tudja, miről beszélek -  kis négy ujjal belenyúlós hajtogatott cucc, belül nyolcféle izé közül lehet választani (szín, szám, valamilyen minta vagy ábra), aztán ha kihajtogatja az ember a kis fület, ott van valami okosság. Gyerekkoromban játszottunk ilyet, de ott leginkább mintha valami melléknevek lettek volna, és mintha az egésznek némi jóslás-szaga is lett volna... 

A főnök meg úgy kerül a képbe, hogy kapni szokott mindenféle reklámanyagot (a minap egy szép hosszú Gebrüder Weiss-os kamiont kapott, olyat, mint egy méretes matchbox). A múltkorában egy hajtogatós akármicsodát küldtek neki, lehetett belőle kockát hajtogatni, aztán meg valahogy átfordítani más alakúra, és vissza ismét kockává. És az én komoly, 57 éves, bajszos osztrák főnököm szépen felült aznap délután az íróasztalára (ez is szokása, igen lehetetlen helyekre képes leülni), és két telefonálás közben sűrű hajtogatásba kezdett. Aztán megbeszéltük, hogy náluk "Himmel und/ oder Hölle" vagy mi néven futott ez a hajtogatós játék (Menny és/ vagy pokol a fordítása), és nem ismeri a sótartót. Hát ezért csináltam neki, de nem jósolósat, hanem társasjátékosat - minden kis fül alatt egy megválaszolandó kérdés vagy viccesebb feladat van. Még nem volt a kezében, majd meglátjuk, mit reagál rá, ha tüzetesebben szemügyre veszi.

Hiába, rettentő izgalmas itt az élet, kérem.

2012. június 21., csütörtök

Csak egy csütörtök

Ma nem ragadtatuk magunkat vadságokr, kivéve a kulináris élvezetek terén, mert a tegnap elkészített mustáros-currys-blablabla hús és a zsemlegombóc is igen jól sikerült, a saláta pedig hozta a szokásos formáját. A tiramisu falva lett, sajnos még maradt is belőle, mert ezek a kollégák nem tudnk enni, csak eszegetni (vagy nekem kellett volna kevesebbet eltenni) - remélem, a hűtőben azért kibírja holnapig. Kár lenne érte.

A fejem meg meggajdult ma estére, de hogy ez a kiadós zabbantás, a viszonylag kevés alvás, a változékony időjárás vagy Náncsi néni kislábujjának bibircsókja következtében alakult-e így, arra nem mernék mérget venni. Náncsi nénit azért megjelöljük... Ez a fejfájás amúgy a ravaszabb fajta, mert a fekvést szereti, az állást kevésbé, a sétát viszont kifejezetten utálja. Ezt úgy kell érteni, hogy - mintha nem lettem volna épp elég fáradt a nap végére - hazaérkezés után ledobtam a táskát, és "Pfujj itt milyen rossz a levegő!" felkiáltással még vagy egy órát járkáltam, részint Dáviddal, részint egymagam, hol esőben, hol parkban, hol csak úgy a lakásban. És HASZNÁLT! Akinek fáj a feje, próbáljon ki egy kis sétakúrát, hátha másnak is beválik...

Holnap Dávid mindennel felszerelkezve ismét látogatást tesz nálunk a munkahelyen, Ági gépe már biztos retteg. Még a szombatunkat is rászánjuk, csak legyen meg végre a sztori happy end-je. De ez még a holnap(után) zenéje...

Ma meg megint villámokat szórt az ég (szórja most is, csak innen már nem látszik), és még mindig esik. Éljen a jóidő, nekem ez a kedvencem. Kár, hogy csak esténként élvezhetem. Most azonban leginkább egy kiadós alvást élveznék... hol van ezen a kikapcsgo..?