2012. június 24., vasárnap

Kockaságos

A mai nap egyike rövid kis életem azon napjainak, melyek kifejezetten a kockulás jegyében teltek el. Míg Dávid egy délelőtt erejéig megszabadult tőlem, és holmi süldő egyének bérmálkozásán énekelt énekkarostul, én itthon lógattam hosszú (és nem túl vékony) lábszáramat az ágyról lefelé, s közben vidáman nyomkodtam a számítógépen a kedvenc kis játékaimat.

A kockulást némi álcselekedettel megszakítottuk (élelmiszer-vásárlás, mi más?), de csak hogy utána annál lelkesebben (Dávid majd elaludt az odafele vezető úton) nekiállhassunk a munkahelyemen, SZOMBAT DÉLUTÁN, ragyogó napsütésben tesztelgetni Ági kolléganőm szenvedős gépét. A masina ezúttal valamiért nem adta meg magát, pedig futtatva volt rajta két- háromféle tesztprogram, Word, Excel, Pasziánsz, meg amit még felleltünk.

Újabb kockamentes pillanatok következtek eztán, mikoris a közeli kis nádas tavat körbejártuk lazításképpen (azért nálam a fényképezőgép, Dávidnál meg az okostelefon természetesen kézben volt). Utána huss haza: finom háromnapos kajamarék- és mosatlanedény-eltüntetés-projekt. Plusz mosás, teregetés, vasalatlan-válogatás... És végül, de nem utolsósorban másfél órán át egy régebben talált lábmasszírozó gép kábelesítése - avagy fedő leszedés, blankolás (ez a kábelek dróttá való csupaszítása a kis műanyag védőréteg lehántása által), próba csokival (nem Milka, hanem egy kis, csavarokkal ellátott bigyusz, amivel vezetékeket lehet egymáshozt csatlakoztatni), csokik leszedése, még egy kis blankolás, forrasztás, szigetelés. 

Ja, kérem, hogy éjfél múlt? Nem oda Buda, még van itt egy kis Farmville-ezni-való, meg persze a másik játék, meg a harmadik, és persze a blogot is írni kell, mert éhes a nép, az N-i meg grafomán.

Valaki mondja meg, miért is nem tudjuk magunkat rendesen kipihenni a hétvégéken?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése