Éljenek az alliteráló címek!
Sajnos hiába gondoltam ma egy nagyoncsokis, nagyonfinom muffint desszertnek, a 20 órai hazaérkezés némileg módosított az elképzelésemen. Este fél hétig voltam ma, bizony, brrrrr. A gond nem is ez, hanem hogy míg én bent az irodában dolgoztam serényen (telefonok, új megrendelés, kérdések és angolról magyarra fordítás feladatainak bűvkörében), addig a főnök úr kedélyesen társalgott a kinti helyiségben egy ismerőssel, laza két órán keresztül. Így nem volt könnyű haladni, utána meg kifejezetten nehéz volt behozni a lemaradást.
Dávid meg egyre mélyebbre süllyed a munkahelyi intrikák hálójában, és amíg nem tisztázza magát, a helyzet bajosan javul meg magától.
Valamint idegpróbáló volt még a mai napilapban (mert itt a vonatállomásokon ingyen elvehető napilapok vannak, kétféle is) szereplő cikk átrágása. Merthogy a cikkben egy 47 éves nő szerepelt, aki a következő oldalon már 57 éves volt... és emiatt Geburtstagskind névvel lett illetve, ami szó szerint "szülinapos gyerek" jelentéssel bír. S ha ez még nem lett volna elég, a cikk egy magyar hősről szólt, aki ezt a 47 / 57 éves szülinapos gyerek-nőt kimentette a lángok fogságából (a hölgy ugyanis az égő konyha szomszédságában szundított a TV előtt). E magyar hős neve kb. négyszer szerepelt a szövegben, de egyszer sem helyesen. Avagy ki tud olyan magyar névről, hogy "Lazlo"?
De legalább a vacsora kész (krumplifőzelék, és szeletelt pulykamellfilé, mely tegnap óta vidám pácban úszott). A vasalás meg készül. És a vakongépelés is egyre jobban megy. Csak a barbecue szósz jönne le végre az ujjaimról - már súrolóporral is próbáltam, kevés sikerrel.