... fújdogál errefele - leviszi az ember fejét, belekuszál a gondolataiba, érzelmeibe. Elfújja az értelmet messzire.
Ma legalábbis nagyon úgy festett a dolog, hogy bolondos hangulatban van a világ. Reggel a tegnapi 0 kacsa helyett volt 7, azaz hét darab, és utána jött még három. A kalács hamar elfogyott, ezek meg egymást tépték pár falatért, tojó, gácsér egyaránt. Csak lestem.
Bent azzal fogadtak a kollégák, hogy áramszünet volt, valami iszonyú sípolásból is kimaradtam, és nincs fűtés. Annyira nem éreztem át a dolog súlyát, mivel fél órán át folyamatos hideg szelek nyaldostak előtte. Erről ők (nem a szelek, a kollégák!) persze nem tudnak.
Aztán némi reparatúra keretében a főnöknek sikerült valahogy beletörni egy kis csavaranyát a mosogatógépbe. A cél mondjuk az lett volna, hogy le lehessen szedni az elejét, mert csak így lehetne hozzáférni ahhoz a részéhez, aho9l eltömődött benne a só, és betonjellegű kemény réteget képez. Majd mindjárt megnézem, nincs-e ilyen esetre valakinek pár használhatóbb tippje. Mondjuk úgyis új mosogatógép vásárlása lesz a projekt, de talán meg lehet menteni ezt a régit is. Jó lenne. Bár nem a mi lakásunkba.
A takarítónővel törökül megbeszéltük, hogy a főnök túl messze lakik tőle, és ezért nem fog hozzá kijárni takarítani, meg hogy a szél szétfújta a haját (a takarítőnőnek, nem a főnöknek, mert ő megint beült egy nullásgépet használó fodrászhoz), és emiatt ő boszorkány. Mondtam neki, hogy lehet, de legalább jó boszorkány, nagyon is kedves boszi. Ebben maradtunk.
Efféle eszementségek közben valamiért az orrom folyni kezdett, meg tüsszöghetnékem is van egy kis ideje, megszakításokkal. A fene se érti, olyan, mint egy allergiás reakció lágyabb formája. Csak nem allergiás vagyok a bolond napokra?
A főnök is ehetett valami bolondgombát, vagy csak a szél csapta meg... ki tudja. De megkért rá, hogy nézzük át azt az igeragozásos táblázatot, amit már vagy egy hónapja kreáltam neki. Tudtam én magamtól is, hogy eljön ennek az ideje, de hogy saját maga akarjon nekem igét ragozni, meg hogy ilyen kivétel, olyan kivétel... Úgyhogy szépen odaültem mellé, és ragoztunk. Ahogy utólag most megpróbálom kiszámolni, háromnegyed hat után végeztünk. A furcsa csak az, hogy már háromnegyed ötkor alig volt valami munka. Tehát minimum egy óra színtiszta magyarozás volt.
Hazaesve pedig elkaptam a Richi-kölök egyik beadott gyakorlatát - és nem tudom, mit kezdjek ezzel a gyerekkel. Bukni fog, ha így folytatja... több mint egy év latintanulás után jó lenne, ha nem próbálna szenvedő szerkezetet a fordításába csempészni, ha egyszer nem tanulták. A "rövid könyvek"-et meg nem kéne "kis gyerekek"-nek fordítani, mert árt az egészségnek. És nemcsak az enyémnek.
Most még vacsora-projekt van. Egyre többször használom ezt a szerencsétlen "projekt"-szót. Vacsorakészítés, no. A főzelékekből már elegem van, sajnos. Ezért most plusz egy órával fizetek, de legalább elehtünk holnap krumplilángost, meg salátát. Persze ahhoz fel kő állnyi innét.
