Tudtam ám a fenét. Legalábbis reméltem, hogy ma lesz palacsinta. De nem lett, mert jött egy kedves ügyfél, és jól keresztbetett a napnak. De talán menjünk neki elölről, nem volt azért olyan rossz nap ez...
Naszóval, reggel a fasírtok szépen elkéSültek. Meg a tükörtojás is. Betermeltük, így mentünk dolgozni.
Jött Saakine (lehet, hogy csak "Sakine"), icipicit beszéltünk törökül. Illetőleg be lett szerelve az új mosogatógép, jeee. És át lett rendezve a konyha, és az ajtónyílással szembekerült a hűtő. Baromi praktikátlan, Ágival már szövetkeztünk, hogy hány nap múlva állítjuk vissza a régi rendet.
Az új mosogatógép szépen mos. Ezt pár száz euró esetében el is lehet várni, nem? Annyiért én megnyalom a poharakat, egyesével. Egy nyelvcsapás, 100 euró, kinek kell?
Utána jött némi futkorászás, mert az ügyféllel a főnök bement a belvárosba, vásárolni, vagyis inkább asszisztálni a vásárlásnál. Ebéd kutyafuttában, utána jó sok beszélgetés Ágival. Ja, hogy közben a főnök meg az osztrák ügyfél visszajött? Nem baj, magyarul ment a duma, nem zavartattuk magunkat túlságosan. Mellesleg Ági e-mail-problémájára is igyekeztünk gyógyírt találni, némi továbbküldő-filter beiktatásával. Ki tudja, hátha sikerül kicselezni a chello.at-t.
A tegnapi 975 eurós csavaranyáról újfent kiderült, hogy mégis jó, a főnöknek igaza volt. Engem nem lep meg, neki általában igaza van, főleg szakmai kérdésekben.
Este meg még igeragoztunk egy adagot magyarul. Egész jól ment neki, de azért lassan le fogom szoktatni a segédtáblázat használatáról. És egyébként is, majdnem egy hete ül a házi feladaton. Olvasási gyakorlatokat is fog kapni, mert ezek az A meg E bötűk versus Á és É... hát, na. Elég nehézkesen mennek.
És utána szépen elmentünk hármasban vitakultúra-előadásokat hallgatni a WiFi-be, Mödlingbe. Ez a helység valójában annak a városnak a másik fele, ahol dolgozom, de főnökúr csak úgy tudott odajutni, ha:
1. elmegy a mödlingi állomáshoz, ott felveszi a párját, Angela-t
2. visszamegy oda, ahol dolgozunk
3. megint elmegy Mödlingbe, mivel a WiFibe (ez pedig amúgy egy továbbképző intézet, sok-sok pénzes előadással) eddig csak a munkahelyéről ment, és Mödlingből Mödlingbe nem találta volna az utat. Hehe. De tényleg.
Egész érdekes előadások voltak, többségében. A nagy végkövetkeztetés pedig, hogy tessék mediátort használni az áthidalhatatlan konfliktusok kezelésére. Nos: egy ilyen közvetítő egyén óránként akár 250 eurót is elkérhet, és 10 óra alatt nem oldja meg a helyzetet. Nem olcsó dolog a munkahelyi konfliktus, az már igaz.
Utána adódott némi hidegélelem, és bor. Nekik fehér, nekem inkább veres. S hozzá még elmés disputa, embertípusokról, közvetítő szerepről, és mindenféle másról is (nagycsaládi találkozótól kezdve addig, hogy mit főzök én reggel, és hogy vagyok képes többet enni, mint a főnököm az 1,85-tel, meg a 80 kilójával).
Mindenképp szép este volt, és Angela-val össze is tegeződtünk. No persze, mivel véletlenül letegezett előtte. Párszor. Egyszer biztosan. Az élet nagy élményei, ugye? Ehh... inkább alvás van.