Például porszívózás, töröktanulás, felmosás, vízkőtlenítés, portörlés. És Dávid még csodálkozik, hogy nem megyünk a hétvégéken sehova.
Ha a fentebb felsoroltak teljesítve leszneka hét öt munkanapja folyamán, akkor esetleg látok esélyt némi kimozdulásra... Egyelőre viszont annak is örülök, hogy a bevásárlást el tudom intézni félig egyedül. Ekkor ugyanis minimum fél óra séta, és egy 15 kilós hátizsák hazacipelése a jussom, mivel Dávid számára elkezdődött a szomabtonkénti suli, vasárnap pedig a boltok nincsenek nyitva. Sajnos...
Hét közben pedig egyikünk sem dolgozik olyan munkaidőben, hogy emellett e rendes bevásárlást le lehessen rendezni. Na ez az igazán sajnos.
Ettünk a hétvégén "kaki"-t. Olyan, mint egy nagy, húsos, érett, és enyhén vizenyős paradicsom. Nem úgy az íze... mintha valami karamellizált mandarint ennék, lekvárformában. Dávidnak túl édes, nekem pont jó.
Más kísérleteink is voltak, pl. a Spar-os tejeskávé kipróbálása. Finom, bizony. És csak minimális koffeintartalma van, ha van neki egyáltalán.
Mostanra pedig túl vagyok a mai vacsorafőzésen - azon ritka alkalmak egyike ez, amikor abból, amit főztem, ténylegesen meg is vacsoráztunk. Banánlevest, és currys rizibizit, pikáns pulykamellfilével (a pikantéria abban rejlik, hogy ketchup-ös fokhagymás szószba volt bepácolva négy napig, majd meg lett öntözve némi áfonyaszörppel). A heti menü is kész, ezúttal valóban egyszerűbb lett a múlt hetinél. Becsszó.
Ami még igencsak izgalmas: a volt gimnáziumom kórusa újra kíván éledni, már meglepetés-koncertet is adtak. Nem tudom, lesz-e alkalmam részt venni a karácsonyi koncertjükön... hiányzik az éneklés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése