2012. december 19., szerda

Amikor a fej egész nap fáj

Akkor bizony nemigen van kedv hosszú blogolgatásra. Pedig írni épp lehetne... lenne miről. A legfontosabb jelenleg talán az, hogy nem autóval megyünk Magyarországra. Ez jelentősen beszűkíti a lehetőségek tárházát, és alapos megfontolásra késztet a csomagok összeállításánál. Szóvalhogy marhanagy szívás ez, kérem szépen.

Jóanyámra valami csudamódon rászállt egy német nő, aki Barwitz-okat kutat, és vélhetően rokon. Bajor népekről van szó... elég érdekes lenne, ha kiderülne valami a családfánkról. Rajta vagyunk az ügyön, az biztos.

Az egyik ügyfelünk sorozatosan befürdik azokkal a kontaktokkal, amiket éppenséggel mi szervezünk neki, hogy tudjon sertésfejet szállítani. A főnök baromi szigorúan közölte, hogy nem tudunk és végképp nem akarunk neki segíteni, ez nem a mi dolgunk, ebbe nem mászunk bele... stb. stb. Szép kis dolog. Majd még meglátjuk, mi lesz. Ismerem ám ezt a "nemnemnem"-et. Néha lesz belőle egy "talán", vagy akár egy "lehet" is. Mindenesetre ő a főnök, és mivel még egy ideig nála szeretnék dolgozni, nem kezdek aknamunkába a háta mögött. Csak borzasztó nem segíteni annak, akinek lehetne.

Ha már a főnök, akkor ugye tök. Csak elkészült, csak bevermeltük az egészet. Jól megtermett tök volt pedig, és még fejenként egy kolbász is járt hozzá. Bár utóbbi inkább virsliféle. Mikor többedszerre kérdeztem, hogy akkor ki készíti el a húst, Ági kijavított, hogy az nem hús, hanem kolbász. Ja kérem, hogy ez valami más? Miket meg nem tudok a három diplomámmal, nem?

Holnap azért neki is kijut a jóból, mivel reggel azértis énekelni fogunk. Kell a próba,mivel aki nem tud angolul, az nem tud Jingle Bells-t énekelni blattolva. Remélem, a dallamát azért ismeri.

Most még meg kell hallgatni egy zenét, aztán mehetek is aludni. Jeee.

2012. december 18., kedd

Nem kell ma főzni

Holnap főnökúr jóvoltából megint tököt eszünk. Ennek örömére Dáviddal ma inkább megnéztünk egy filmet. Kiderült, hogy valamikor már láttam is ezt a filmet, de teljesen megfeledkeztem róla. Gyermek az időben, nagy baromság, de vannak benne táncoló űrlények. Ennyit talán elég is tudni róla.

Ma valamiért a fölllnök úgy döntött, hogy akkor tanít engem táncolni. Mint kiderült, amit tudok, azt tényleg tudom, amit meg nem, azt ő se. Konkrétan pár Youtube videó elég volt ahhoz, hogy végleg elbizonytalanítsa őt a tánctudásában, pedig öt éve jár táncolni, és szerintem korábban is tudott... hát hoppá. Most meg kell néznem, hogy táncolják rendesen a foxtrottot, amit ideát quickstep-nek becéznek.

És pár hópehely-minta is kell még, hogy legyen mit mutatni a többieknek. Kidekorálandó állapotban van az iroda, nincs mese.

2012. december 17., hétfő

Hétfő, te csodás

Aminek ma bent a munkahelyen el kellett romlania, az el is romlott. Rossz megrendelések, rossz telefonok, hűtlen ügyfelek... csúf dolgok. Dávid meg úgy béütötte a térdét valahova, hogy azt fájlalja egész este. Lóbalzsamot tett rá. Hát, remélem, hogy ló   jó lett neki tőle.

Egyébként nincs baj a hétfővel, lehet, hogy most pihenem majd csak ki magam igazán a teljes múlt hét után.Már várom az időszakot, mikor végre leírhatom, milyen is volt... azt a két órát. Hehe.

Holnap természetesen korábban kell kelni, és korábbra is kell menni. Nem beszélve arról, hogy Bécsbe. Megnézünk magunknak egy hamburgi illetőségű darálót, aztán szépen elküldjük Uruguayba, mert az jó hely.

2012. december 16., vasárnap

Mikor lesz végre időm?

Rendesen leírni, amik történnek - jelenleg elég álom-jellegű kívánságnak tűnik. Az ágyból írni - gyakorlatilag megöli a grafomániát, márpedig én most is itt csücsülök. Voltam, vagyok, leszek, ez még biztos, a többit meg majd meglátjuk. Talán holnap sikerül írnom Magyarországról, énekkarról, barátokról, családról. Talán ki is pihenem magam ma este. De ahhoz az kell, hogy ezt itt most szépen befejezzem.

Hát...

:) ez egy tartalmas nap volt. Majdddd elmondommm. :( Legyen elég, hogy tíz perce értem haza, és reggel kelni kell.

2012. december 14., péntek

Fut az idő, vele futok én is

Kérdés, ki éri utol előbb a másikat - egyelőre egymást előzgetjük. Kissé skizofrén helyzet - hol beérem magamat, hol lehagyom - dehát ebben már jó vagyok egy ideje. Szeretni kell a skizofrén helyzeteket - hiszen akkor is adódnak, ha utáljuk. Pont ugyanilyen megfontolásból döntöttem el anno, hogy szeretni kell, ha az emberre rábámulnak (ez a tanárrá válásomnál igencsak fontos előrelépés volt). Illetve ilyen megfontolás eredményeképp fogom megszeretni a forgalmi dugókat, és az idegesen dudáló embereket. Vicces is lehet, akkor meg minek idegelni magunkat rajta, nem?

Az elmúlt napokban viszont nem csak vidám dolgok értek. Nagyon fáj látni, hogy mennyire kétségbe vannak esve a magyar üzletfelek... És persze a feszültség és a félsz ragadós, elkapta a főnököt is. Hova, merre, mi legyen. Jó kérdés. Remélem, még egy ideig nem kell elmennem innen, megszerettem a munkámat (is) és nem óhajtok megválni tőle (sem).

Mindazonáltal a magánéletem eléggé redukálódott, és ezt nehezen viselem ám. Épp ezért ideje holnap egy naaaagy banzájnak a volt énekkarosokkal, Timi barátnőmmel, jófej emberekkel. Éneklés, taps, jó hallású emberek, jó hanggal, csodás, magyar dalokkal. Kocsma, persze. Előtte jóapám, utána jóanyámék. Még utána Gabi barátnőm, és szegény Anita néni, aki csak megkapja a kért kávéját, és csak odaadhatja a bort, amit olyan nagy gonddal választott ki. Egyébként most az ő receptje alapján lett kész egy sütemény - meglátjuk, milyen lett.

Meg kellett állapítanom, hogy a legnyugodtabb napom márpedig a hétfő lesz. Kezdem szégyellni magam.

Nagybeszámoló talán később, vagy talán nem. Sok lenne... vagy sok is lesz.

a tegnapi tanulás és a mai vizsga

eredménye ma még nem érhető el, de arra azért rájön az ember fia, hogy pl. egy vizsgára való készüléskor figyelembe kell venni a külső elvárásokat is; nem csak a magunk által, esetleg korábban tanultakhoz kell igazodni. (adva van például a tavalyi tételsor, amihez ugyan nem volt köze a mostaninak, de azért az egyszerű halandót szépen elijesztheti, ha sok bonyolult és megjegyezhetetlen képletet és kapcsolást lát..)

N-i nem sok időt fog itthon tölteni: szerencsére korábban jöttem, mint ő, tehát pl. mosogathatok :)
viszont megjön, átöltözik, bepakol és már megy is, úgyhogy vonatot kell még neki néznem..
(majd vasárnap este jön ismét hozzám; hosszú hét lesz ez..)