2013. június 10., hétfő

Én szeretem a piros bogyót...

Az olyat is, ami az erdőben terem, de még jobban azt, ami fél óra alatt helyrehoz a rettenetből (ezalatt fejfájásos-remegéses-háyningeres-émelygős-fetrengős rosszullétet kell érteni, a "mindjárt megjön"-kategóriából). És ezer hála és köszönet Dávidnak, amiért a reménytelenség közepén valahonnan a semmi ágáról elővarázsolt pár ilyen piros mentőpéldányt. A reggel után (tablettabevétel előtt krumplifőzelék-főzés, tablettabevétel után kis visszabújás, de "csak" nyolcig) szépen ment a maga útján a nap. Nagymelegben csizma, mert az jó - a nap későbbi részében az esős, viharos időjárás volt szíves emlékeztetni, hogy nem is volt olyan hülye ötlet az a csizma. A főnök laptopja vissza lett ciperészve, bőröndöstül vagy 5-6 kiló, a karom a végén már nagyon nem volt hálás nekem. Kissé kábatagon telt a nap, amolyan hétfő jelleggel, noha én szeretem a hétfőket. Főnökúr hozott rebarbarakompótot - most már azt is tudom, hogy ilyen is van. Nagy vidámságot keltett, amikor gyanakodva méregettem ("Ez ehető?"), szagolgattam ("És finom is??"), végül csak megkóstoltam, és egy zacskó (KIS zacskó!) cukor beleelegyítése után jóízűen elfogyasztottam a nekem kimért adagot. Nem úgy, mint a főnök az otthonról hozott fehér kérmes valamijét, aminek a nagytöbbsége a mosdóban landolt... bármi lett légyen is az. Nem értem... én mindig leegyeztetem Dáviddal a menüt, meglepetést nem főzök. Ha mégis, az általában jól szokott sikerülni.

Holnap nyúl lesz, nekünk kell Ágival megfőzni, mert a főnök csak délutánra érkezik meg a magyarországi körútjáról. Még majd reggel lesek valami receptet, mert nem árt tudni, hogy jó a nyúl... mondjuk, mivel előre bepácolt szeletekről van szó, nagyon nem szúrhatjuk el.

Dialóg mostanról:
"Mikor kelünk?"
"Én egy 7-et állítottam be..."
"Egy egész hetet??"
"Milyen jó lenne, nem?"

Vers ennek örömére nincs. Mondás van: 
Az idő balról nézve nagyon hosszúnak tűnhet, jobbról nézve ugyanakkor meglepően rövid. Node milyen lehet fentről... ?

2013. június 9., vasárnap

Tüskevár

Leltem pár részt Youtube-on. Jómagam nagyon szerettem a könyvet is, a filmet is. Valahogy úgy érzem, mindenkinek jót tenne pár hét Tüskevár. Kevesebb lenne a pipogya, teszetosza ember utána.

Okosság is volt benne, ilyen: "Minden szamár a maga bőrét viszi a vásárra."

Vers persze nem volt. Azt magamnak kellett idehalásznom valami igen-igen harmadrangú honlapról. Zelk Zoltán lesz, lehet, hogy már volt is... sebaj. A fejem hasogat egész nap, szépen elrontja a kedves vasárnapunkat. Az viszont jó volt, hogy Dáviddal beköltöztünk a kádba, két borospohárral, borral, sajttal meg baguette-tel. Ilyet gyakrabban fogunk.

2013. június 8., szombat

Vacok

Olyan jól sikerült ide Dávid takarója alá a becvackolódás, hogy el is aludtam kissé. Pedig még írni kell, a nagy mai körútról, amit megtettünk, és amiben én is vezettem autót megint. Vigyázni kell, hogy ne felejtsem el Wolf működését akkor se, ha előtte a Passattal voltam úton. Voltunk bolhapiacon, SoMaban, bankban, Baumaxban, KIK-ben, Lidlben, itthon. Vettünk függönyt - föltettük. Dávid vett kapcsolót - azt is föltettük. Rengeteg étel várja sorsát a hűtőben, már megint. És épp a munkahelyi laptopot nyúztuk még nemrég, de különösebb baja nincsen. Van ez így - valami gyanús állapotú gép átkerül hozzánk rehabra, majd megy vissza a tulajdonosához...

Most hát van egy csinosabb lakásunk, függönyökkel (még hiányzik bőven), bejárati csengővel (DING-DONG), rendesebb kapcsolókkal. És másra sem vágyom, mint hogy végre befejezhessem ezt az írományt. Hosszú Í-vel, bizony. 

Versnek most legegyszerűbb azt a költeményt betennem, amit a volt gimnáziumi énektanárom-karnagyom búcsúztatójára írt egy lelkes diák. Úgyis ez jár egész nap a fejemben...

Mucsi Kristóf - Hej tanár úr, tanár úr
"Hej, Tanár Úr ,Tanár Úr
De rövid az élet
Annak fele így is , úgy is
Rég a kórusé lett

Fele-mondom-, pedig több is
Volt közötte szebb is jobb is
Énekóra, szólampróba
Még ha nem is kértük volna.
Hej Tanár Úr , Tanár Úr

Amerika, London, Párizs
Kéne egy rím, verikális
Jauchzet dem Herrn Alle Welt
Karnagyunk vajh merre ment?
New York reptér...rémület
Bartal Lajos elveszett
Hej Tanár Úr , Tanár Úr

Jön már vendég, jaj gyerekek
Szégyent ne valljak veletek
Gulyásleves, palacsinta
Domonyvölgy és jó pálinka
Traviata, Don Quijote
Ennyi elég is belőle....
Hej Tanár Úr , Tanár Úr

hangulati váltás!

Tanár Úr ül, én meg nézem
Lajtai is hallgat szépen
Versbe kéne szedni azt, hogy
...a lányok zsebkendő után kotorásznak, mert sejtik már a lassan közeledő végkifejletet...
de nem tudom versbe szedni
Hej Tanár Úr , Tanár Úr

Nem tudom, hogy mi vár még rám
Merre visz az élet
De a dal szól már örökre
Messze zengő ének
Hej Tanár Úr , Tanár Úr

Unokáim énekelnek
Trallala,trallala
Karnagyuk a 120 éves
Ifjú Bartal Lala.

Gyarapodnak , sokasodnak
Nő a kicsi kórus
Chicagótól, Csíksomlyóis
Éneklik a Himnuszt.
Én meg otthon ülve
Hallgatom a nótát
Magam is már öreg vagyok
Nem látom a kótát
De nem is kell
Épp elég, hogy
Sóhajtuk tatárul
Óvja Isten, Isten áldja
Hej Tanár Úr , Tanár Úr"
És egy okosabbnak vélt gondolat: Sok idő és munka kell ahhoz, hogy egy lakásól otthon lehessen.

2013. június 7., péntek

Felszólítás hiánypótlásra

Ezt a nagy csöndet is - pedig a csönd nekem barátom - meg kell elégelni egyszer, főleg, hogy most még szabadidőm is van írni. Nem úgy, mint az elmúlt napokban, mikor se idő, se net...

Hétfőtől vagyok adós a blogírással - akárhogy is nézem, péntek este van, és valamelyik szomszéd nagyban dübörög. Ha elalszom, már úgyse fog zavarni. Akkor csak röviden: hétfőn négykor kellett kelni, hogy leérjek Bajára. Misi autójába becsábítottam egy bögölyt (böglyöt?), ami csak azért érdekes, mert folyton a szám tájékára akart leszállni. Végül kiengedtem. És ez a böglyös jelenet egy nappal később a főnök kocsijában is megismétlődött. Egyelőre viszont némi késéssel mindenki megérkezett, és felépítettük a zuhanyt, biztonságos helyet kerítettünk a kuriózum-kalapnak, amit dehogyis hagytam otthon... és már dolgoztunk is. Az eleinte szedett-vedett munkából pár lépésben korrekt méréseket és átlátható jegyzeteket sikerült faragni, onnét már szépen, összehangoltan folyt a munka... este fél nyolcig. Baján szállásfoglalás, vacsora, zutty.

Másnap kelés, reggeli, huss a gyárba, de legalább nem hatra, hanem nyolcra. Még az étteremben egy csinos ruhafogast szemeltem ki magamnak, de nem lehetett megvenni, sajnos. Nem baj, majd lesz máshonnan, ha kell. Aznap is volt menza-ebéd, egész nosztalgia-érzetem támadt (hétfőn gulyásleves káposztás cvakadlival, kedden paradicsomleves rizseshússal). Persze egy naaaagy fehér köpenyt kell rámképzelni, meg egy fehér, fodros sapkaféleséget, és persze az elmaradhatatlan fehérklumpát, amiben a közlekedés , hogy úgy mondjam, nem egészen veszélytelen. És a biztonság kedvéért minden férfi méret, olyan 44-46-os körüli, ergo irtó szexi. Délutáni végzést és sűrű búcsúzkodást követően indultunk neki Hódnak (Hódmezővásárhely), szállásunkat fellelni. Voltunk már a Ginkgo Hotelben, szeretjük, korrekt hely. Jah, én vezettem... mert miért is ne. Vacsoránkat is a törzshelynek számító Fekete Sasban költöttük el - a pincér srác még decemberből emlékezett ránk. Most is egyből ajánlotta nekem a pálinkát. Jól is jött, aznap reggel fájt a torkom kissé, fő a megelőzés. Az uraknak minimál-lecsó járt (a gyomorterhelés negyven fölött igen kellemetlen tud lenni állítólag), nekem meg egy hatttalmas adag töltött rántott csirkemell, meg saláta, meg sült krumpli. És nem lehetett kihagyni, hogy beosonjunk a nagy színházterembe, ahol ezúttal nem én énekeltem, hanem a bemutatós kolléga. Szép basszusa van neki. Végül szépen vissza a hotelbe, és lefekvés. Úgy zuhantam az álomba, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány... vagy talán azt még épp.

Reggel pedig húzás tovább, nyolckor indulni kellett volna a becuccolással Nagyszénásnál. Kissé csúszott az egész, és utána sem lett sokkal kellemesebb a nap: ahol hiba fordulhatott elő, ott elő is fordult (elmenő áram, kollégák bakija, túl kevés légnyomás, túl sok víznyomás, eresztő tömítések, nagy üresjáratok két bemutató között stb. stb.). Hat óra volt, mire elindultunk - Kondorosra (én vezettem), egy hirtelenjében szervezett találkára. Nyolckor jöttünk ki a csárdából a beszédes kedvű ügyféllel, számos olyan kifejezést túlélve, amit csak ő értett. És megint menni kellett, és a főnök megvárta szépen, míg a nap egy csöppet alábukik (megmondtam, hogy nappal szemben nem vezetek), utána meg vigyorogva átadta a helyet. És irány Budapest, az alkonyatban, nem kevéssé kimerülten, túlhasznált kontaktlencsékkel és idegekkel, egy böszme dízeles VW Passattal, autópályán, váltakozó látással és közben németül beszélgetve a főnökkel. A mai napig nem értem, hogy nem történt semmi baleset. A sávváltást 140-nel még nem árt gyakorolni, és hinni kell a főnöknek, ha azt mondja: jobbra - még akkor is, ha azon a bizonyos jobb oldalon nem látszik semmi. A Stadionoktól egy könnyed hazaéréssel vetődtem az ágyba ... nemkorán.

Csütörtök reggel pedig kelni kellett, volt pár program erre az egy napra... és így is sokkal izgalmasabbá vált, mint ahogy el tudtam volna képzelni (hát ezért nem érdemes nagyon belelovalni magunkat a képzeletünk világába - úgyse az lesz, úgyse-úgyse! - ez volt a mai bölcselet) 

Fogorvoshoz menetel közben az alábbi dolgok történtek:
1. összefutottam anyukám nővérével - vele fél évente akkor is összefut mindenki, ha nagyon nem akarja, és mindez mindig meglepetésszerűen.
2. az Örs vezért terénél a buszon rosszul lett egy bácsi, csuklott, mint a busz, csak össze, a sok majom meg csak leszállt a buszról. Szépen lefektettem, lábakat az égbe, egy kis beszéltetés, egy kis mozogtatás, és mindenki mehetett a dolgára. Azt kérdezték, orvos vagyok-e, meg mondták, hogy áldjon meg a jó isten. Engem akár még a rossz is - nem segít az a magamfajtán :)
3. a busz pont előttem ment el
4. találkoztam szintén teljesen véletlenül egy régi barátnőmmel, Lilivel, aki ott szállt le, ahol én, és kis kavarodást követően megmutatta, hol is van az a Nyúl utca, ahova fogászati kezelésre mentem. 

A fogorvosnál olyanok voltak velem, mint valami királykisasszonnyal... még a számat is törölgették nyálelszívás közben. Csak ajánlani tudom őket, ha valakinek a volt Moszkva tér közelében pont fogorvosra van szüksége. Le a kalappal, no.

Onnan még jóapám és kócsagcsemete-nézegetés webkamerával, majd haza, és huss, az énekkarra. Előtte utolsó infók olvasása, melynek során kiderült, hogy 
a) nincs fekete kottatartóm
b) nem fogok tudni rendesen énekelni, mert akkor nem érem el a vonatot.

Úgyhogy a sok dalból egyet nyavíkoltam csak a többiekkel, a beköszöntőt. Utána huss a közönség soraiba. És nyolckor, mikor pont énekléshez vonult a színpadra a csapat, én a kifelé vezető ajtó felé kezdtem laposkúszni. A vonat 21:10-kor indult, 23:55-re akart Bécsben lenni... de mint tudjuk, az akarat nem elég a megvalósuláshoz (megint egy bölcselet!). Így húsz perc késéssel gurult be Bécsbe, és addigra majdnem minden elment, ami jó lett volna. Dávid pedig, mint úriember, bepattant az autóba, fel Bécsbe, engem összeszedve vissza Bécsújhelyre - mindezt hajnali 1 és 2 óra között.

Ma pedig keserves kelés volt, futás a jegyvásárlás miatt... és egy egész jó, átlagosabb péntek. A végén Dáviddal elmentünk sétálni egy igen-igen szép helyrem patak mentén, zöldövezetben. Ettünk fagyit (elmegy),másik avagy magyar fagyit (nyammmmmmmmm!), végül kebabot. Most túl vagyunk némi németezésen, és Dávid jó ideje alszik. Követem a példáját..

Csak egy Babitsot még:
 Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

 Nem látok egy ideje a betűkig sem, úgyhogy jóéjszakát.

2013. június 2., vasárnap

Változtatások

Némi tervbeni módosulások(k) következtében holnap hat előtt startolnom kell valamelyik pályaudvarból, hogy időben Bajára érjek a bemutatóra. Igazán remek.

Tegnap alaposan megünnepeltük Gini barátnőm esküvőjét. Volt papi beszéd, anyakönyvvezetői beszéd, lufieregetés egyenesen bele a lombos fába, dínom-dánom-sejehaj, vidám, bár kissé halk vőfély, táncolás és mulatás hajnalig. Utána még autókeresés, rendőrök miatti aggódás (nagyon úgy tűnt, hogy minket fixíroznak, de aztán mégse), kómálás a kocsiban, lefekvés hajnali ötkor, alvás tizenegyig. Teszkosz-vásárlás akciós Persil-ekkel, jóanyám a parkolóban gyakorolgatott, míg én megvettem a vennivalót. Utána némi ételbevitel és irány Timi, és a Kinizsi utca. Duna-parton nem voltunk (csak három perc séta lenne a lakástól), ellenben a Keletinél igen (Timianyuka-látogatás, rengeteg műalkotás, fagyi, terefere). Végig sietve, odafele, mert eleve később érkeztünk, visszafele, mert valahogy sikerült Timi főbérlőjét kizárni a saját lakásából. 

És közben kétszer is beszéltem a főnökömmel, minek következtében kiderült, hogy

1. verzió: a partnercég képviselője nem ér oda, ezért tolódik az egész program, és talán csak késő délután kezdhetünk neki a bemutatónak, a főnök nem jön Magyarországra ma

2. verzió: a partnercég képviselője mégis odaér, és bár tolódik az egész program, nekem le kell jutnom Bajára, mégpedig vonattal, és sietve

Éljenek a hajnali indulások.

És a cirkalmas vőfély-szövegek. Azokból van mit tanulni. Ide véle, ni:

Cirkalmas köszöntő I.

Miként a pocsolya vizétől átázott,
Kalucsnira ragadt agyagnak ölelő karjaiba
Kapaszkodó kullancsnak kidülledt szemeiből
Alágördülő könnycseppjeiben tükröződő holdvilágnál
Illuminált rablólovagvár zötyögős
Fölvonó hídjából kiálló rozsdás szegek
Századokig összetartják annak alkatrészeit,
Akképpen tartson össze minket
Az egymás iránti szeretet számos éveken át.
És miképpen a falon függő kakukkos óra
Lengő ingájától átszelt maró pipafüst
Karcoló mivoltától tüszkölő cirmos kandúr
Kacskaringós bajuszától csiklandozott svábbogár
Tubák színű potroháról visszaszökellő napsugárban
Felolvadt tót kalapon csillogó zsírfoltok
Tartóssá teszik annak matériáját,
Akképpen tegye tartóssá életünket az Isten;
Hasznos munkában és boldog megelégedésben.
És végül miképp a mindenszenteket
Égből lehorgászó huszárkáromkodás
Utolsó akkordjaitól elájuló apácanövendék
Sóhajaitól megreszkettetett gyertyavilág lángjánál
Silabizáló diák mesterember tintás mancsikájáért
Lamentáló háziasszony kötényében csiripelő kiscsibék
Után szaladgáló kotlóstyúk kotkodálása által
Fölriadt kalendáriumcsináló lapos csizmasarkától letaposott,
Vakond által föltúrt szántóföldre hull a mindent
Megtermékenyítő záporeső, akképpen hulljon
Az Isten áldása az itt jelen lévő vendégség fejére!

Okosság: A papír is gyűrödik.

2013. június 1., szombat

Akkor jön elő, mikor nem várnád

Mármint az internet. Mert mikor nagy szükséged lenne rá, persze elmegy. Mint a mai nap. Táskák úgy-ahogy bepakolva, holnap start Magyarországra, és megint nem lesz blog majdnem egy munkahétig.

Ma van a dohányzásmentes nap. Ágit mondjuk nem nagyon érdekelte, mert ellopták a fiabiciklijét a vasútállomásról.

A főnök idejekorán (mondhatni idő előtt) lelépett, mert még oda tudott érni a kamionszerelőhöz, hogy szerelje meg neki a kedvenc játékszerét. Nem baj, boldogultunk nélküle is. 

Okosság: éhesen ne írj blogot, mert alig várod, hogy végre befejezhesd.
Vers ma nincs. Aki éhes, nem olvas... Elmarad az irodalmi táplálék. Ellenben lehet ajándalni jóféle verseket, mert gyakran kezdek kifogyni az ötletekből.

2013. május 31., péntek

Húzzuk, húzzuk... amíg húzzuk

Dávid telefonhívása ébresztett nem túl éber szendergésemből ma tizenegy órakor. Volt egy kis falatozás-beszélgetés egy nagyon szimpatikus osztrák párral (a hölgytag anno meg akarta venni volt főnököm nyelviskoláját...és ő is tanár). Utána egy potya kör Lichtenwörthbe, Dávid biciklijéért, ami egy zárt garázsban raboskodott, így nem sikerült elhozni. Amire mégis jó volt az út - én vezettem. Szakadó esőben, hogy máshogy. Kétszer megpadkáztam a felnit, kisebb kopás keletkezett az acélfelületen, más baj nem történt. Délután pedig Dáviddal enyhén hiányos öltözékben bebújtunk egymás mellé... és olyat tettünk, amit leírni is szégyen... aludtunk! Öt óra tájban másztunk elő. A vacsorakészítés még most is tart, a hagymalekvár (megintcsak Timi barátnőm ihletése által) már kész, a mustáros pulyak is kész, csak a medvehagymás zsemlegombóc fő még. Nekem meg még hajat kell mosni. Dávid mindez idő alatt közelebbi ismeretségbe került némi amidokkal, és egyéb vonzó dolgokkal. Holnap ugyebár vizsga...

Ami még említésre méltó, az a tegnapi nap azon eseménye, mikoris elmentünk lőni. Igazi pisztollyal, céltáblára. A baj az, hogy ritka béna vagyok, folyton ugrik az a nyüves, mikor lövök vele. Még ki kell tanulni a csínját.

Holnap még itthon leszek, az esküvői bevetés holnapután veszi kezdetét. A tízéves osztálytalálkozónak meg majd integetek messziről.

Ha már osztálytalálkozó, akkor egy eléggé átferdített klasszikus bújik meg ITT ni. Én nagyon szerettem énekelni. Azt hiszem, ez volt az a dal, amit a nagyszínpadon énekeltem el Hódmezővásárhelyen, egy hatalmas díszes táncteremben, kétfős hallgatóságnak. Vagy jól hazudok...

Okosság a címben. Másik okosság: Ha hajnalban mosol hajat, nagy eséllyel esni fog aznap. Ennek örömére elmentem hajat mosni...