2013. május 31., péntek

Húzzuk, húzzuk... amíg húzzuk

Dávid telefonhívása ébresztett nem túl éber szendergésemből ma tizenegy órakor. Volt egy kis falatozás-beszélgetés egy nagyon szimpatikus osztrák párral (a hölgytag anno meg akarta venni volt főnököm nyelviskoláját...és ő is tanár). Utána egy potya kör Lichtenwörthbe, Dávid biciklijéért, ami egy zárt garázsban raboskodott, így nem sikerült elhozni. Amire mégis jó volt az út - én vezettem. Szakadó esőben, hogy máshogy. Kétszer megpadkáztam a felnit, kisebb kopás keletkezett az acélfelületen, más baj nem történt. Délután pedig Dáviddal enyhén hiányos öltözékben bebújtunk egymás mellé... és olyat tettünk, amit leírni is szégyen... aludtunk! Öt óra tájban másztunk elő. A vacsorakészítés még most is tart, a hagymalekvár (megintcsak Timi barátnőm ihletése által) már kész, a mustáros pulyak is kész, csak a medvehagymás zsemlegombóc fő még. Nekem meg még hajat kell mosni. Dávid mindez idő alatt közelebbi ismeretségbe került némi amidokkal, és egyéb vonzó dolgokkal. Holnap ugyebár vizsga...

Ami még említésre méltó, az a tegnapi nap azon eseménye, mikoris elmentünk lőni. Igazi pisztollyal, céltáblára. A baj az, hogy ritka béna vagyok, folyton ugrik az a nyüves, mikor lövök vele. Még ki kell tanulni a csínját.

Holnap még itthon leszek, az esküvői bevetés holnapután veszi kezdetét. A tízéves osztálytalálkozónak meg majd integetek messziről.

Ha már osztálytalálkozó, akkor egy eléggé átferdített klasszikus bújik meg ITT ni. Én nagyon szerettem énekelni. Azt hiszem, ez volt az a dal, amit a nagyszínpadon énekeltem el Hódmezővásárhelyen, egy hatalmas díszes táncteremben, kétfős hallgatóságnak. Vagy jól hazudok...

Okosság a címben. Másik okosság: Ha hajnalban mosol hajat, nagy eséllyel esni fog aznap. Ennek örömére elmentem hajat mosni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése