2014. október 13., hétfő
Panni integet és tapsol, a roller viszont nem megy
És éhes is vagyok, nemkicsit. Pedig már vagy 3 hete teljes hetimenü van, általában levessel együtt. Ma pl. krumplileve-leves volt répásan, krumplistészta tejföllel, meg saláta. Még jó, hogy maradt vacsorára...
2014. október 5., vasárnap
Hétvégén
Rendelt kajákat meg gyors-kajákat ettünk. Ma a bolhapiacon elcsaptunk tízezer forintnak megfelelő összeget, de nem kár semmiért, amit vettünk.
A gyerek nagy büszkén, lelkesen megint belekakilt a bilibe, reggel bele is pisilt, szép nagy adagot. De nem kívánom a blogot ürítési naplóvá degradálni. Erről akkor írok legközelebb, ha nem sikerül neki.
Pina coladát kortyolunk Dáviddal, és Panni tud lépcsőt mászni fölfelé. Zsír.
Holnap megérdeklődöm e-mailben, tudnak-e a magunkfajtának némi segédletet nyújtani,ha már több mint 100 000 Ft a bölcsi. Meg ha semmiképp nem tudnak azért tenni, hogy csak délután legyen bölcsis a gyerek.
És még.. állítólag érkezik a rollerem. Meglátjuk, amint ideér. Izgatottan várom.
Ősz van, igazi ősz, már avar-illatúak az utcák, és ez jó. De most mennem kell finomfőzeléket főzni.
Valaki megmondhatná a páromnak, hogy aludjon többet, ha nem akar egy hónapon túl is köhögni... annyit tényleg nem ér az a fránya Harry Potter. Ráadásul a stílus is totál lapos. Tudnám, mit eszik rajta. Nekem kéne írnom jóféle könyveket, vennék, mint a cukrot.
2014. szeptember 30., kedd
Elmúlt nyolc hónapos a leány
Ennek örömére leírom, mi a helyzet vele mostanság.
Egyrészt a napi kétszeri alvást (alvó órák száma délelőtt kb. 2,5-3 óra) ki fogja váltani a napi egyszeri, úgy néz ki. Egyelőre az a lényeg, hogy este lecsapni se lehet, pedig tízkor jó lenne, ha már aludna. Ma is túl későn kelt, velem együtt, ki tudja, mikor alszik el este.
Folyamatos duma van, kivéve, ha emberek közé megyünk, mert akkor bevágja a Néma Leventét. Egyegye, bvvubvvu, pöpppöppp, haddaddaddatatttattatta, gggagggaggagaa és amit akartok. Még mindig nincs meg a C, DZ, DZS, R, S, SZ, Z, ZS. A többi megvan, helyes.
A mászást érdekesen adja elő, mert az egyik lába (konkrétan a jobb) mindig följebb van, nem mászik, hanem még mindig majom-módra közlekedik (aki már látott földön mászkáló csimpánzt, az tudja, miről beszélek). Ellenben úgy áll fel, mint a csík, félkézzel kapaszkodva, vagy kettővel, ahogy épp sikerül. Lépeget, két kézzel tartva a múltkor átszelte a nagyszobát, bement a hálóba. Emeli a lábát, és nem kell húzni vagy tolni, magától "megy". Átlépett a küszöbön, egy kb. 15 cm magasan felszerelt rúdon, kilépett a kiskádból, állva. Véletlenül se hagyja magát lebeszélni róla, már volt is pár eldőlés, kis sírással és lelkes újrakezdéssel viseli.
Akkor jön a bili-dolog. Ül már vagy 2,5 hónapja, jó ideje stabilan, megtanult esni. Mivel felállni is tud, mondtam Dávidnak, hogy ha vasárnapi po(r)tya-körútján a bolhapiacon 1 euróért talál bilit, megveheti. Talált, vett. Kis, egyszerű, sötétkék, a célnak pont megfelel. Kérdeztem Dávidot, szerinte mikor ültessem rá, mondta, hogy az interneten biztos találok erről infót. Anno már olvastam valamennyit a témában, emlékeztem, mekkora az összevisszaság. Hat hónapos korig, vagy két éves kor előtt nem, van, aki 13 hónaposan szobatiszta, nekem több mint 3 év kellett anno. Hát, franc_a_mellékbejáratba-alapon, egyszer csak fogtam vasárnap este és ráültettem, mondtam neki, hogy pisiljen, pissssss. Persze nem nekem engedelmeskedik, ha megcsinálja, hanem a hűvösebb levegőnek, meg a záróizmok elernyedésének. Pisilt, jeee.
Hétfő reggel hadművelet-ismétlés, pisilt reggel, a bilibe. Délelőtt láttam, hogy nagyobb dolog is készülődik, gyorsan lekaptam a pelenkát, rá a bilire, szépen telecsinálta, ahogy illik. Nagydicséret, nagyonnagy-dicséret, játék. A leány aztán olyan "nyugtalanná" vált, dühös lett, csapkodott. Néztem, mi ütött belé, mutattam a bilit, nem ellenezte, rátettem. Megint egy kaki, nagymosoly a gyereken. Óóóóóriási dicséret. Dávidnak is mondtam, hogy próbálkozhat a bilivel, kétszer próbálta délután, akkor semmi nem ment bele. Este hazaértem, felváltottam Dávidot, gyerek nyugtalan, hopp a bili. Pisi, kaki, nagymosoly :) A cél persze korántsem a szobatisztaság, vagy hogy a pelenkába ne csináljon semmit, nincsenek elszánt célkitűzések. Élvezi, megszokja, megbarátkozik vele, később jól jön még ez a mostani élményadag.
Ma reggel pisiléssel kezdett a bilin, utána megint belepisilt, most reggelizett meg, míg én írtam. Igen, egyedül, a kezével fogja és a szájába teszi az ételt, kissé maszatolós módszer, de legalább kaptam 20 perc szünetet. Kis kihajtható lábú asztalról (ez egy ágyban-betegeknek való tálca) evett májkrémes kenyeret, kimagozott-lehámozott szilvát, kis banánt. Megyek hozzá vissza, kér még.
Csak rendesen beszéljen még, és kész a tutiság.
Pár játék fejlesztődik az agyamban, amint hozzájutok, megcsinálom neki. Egy zsineges-golyós vajkrémes-dobozról van szó, meg a színes bedugaszolt műanyag kémcsövekről. Varrni is fogok, most már csak évezredek kérdése.
Fogak: 0. Szoptatás továbbra is rendben megy, a munkahelyen egyszer fejek, lefagyasztva steril zacskóban hazahozom, ebből pótoljuk a délutáni tejet, amikor azt szeretne. Sajnos nem vágja be egyszerre a 130-140 mililitert, a maradék kidobódik, ez van. Viszont az eddigi nyáladzás kb. megnégyszereződött, akár fel is moshatnánk naponta a lakást ennyivel.
Kezdi már a pakolást, kivenni már nagyon jól tudja a dolgokat a helyükről. Tapsol, de még nem csattan az a taps. Most idejött, be kell fejeznem
Pár játék fejlesztődik az agyamban, amint hozzájutok, megcsinálom neki. Egy zsineges-golyós vajkrémes-dobozról van szó, meg a színes bedugaszolt műanyag kémcsövekről. Varrni is fogok, most már csak évezredek kérdése.
Fogak: 0. Szoptatás továbbra is rendben megy, a munkahelyen egyszer fejek, lefagyasztva steril zacskóban hazahozom, ebből pótoljuk a délutáni tejet, amikor azt szeretne. Sajnos nem vágja be egyszerre a 130-140 mililitert, a maradék kidobódik, ez van. Viszont az eddigi nyáladzás kb. megnégyszereződött, akár fel is moshatnánk naponta a lakást ennyivel.
Kezdi már a pakolást, kivenni már nagyon jól tudja a dolgokat a helyükről. Tapsol, de még nem csattan az a taps. Most idejött, be kell fejeznem
2014. szeptember 26., péntek
Nna, helyzetjelentés
A kelyk (gy.k. a kölök) stabilan ácsingózik az ácsorgás után, egyre-másra feláll, a kezünkbe kapaszkodva, a térdünket vagy egyéb testrészeinket használva kapaszkodónak, a fejjel lefele fordított lábas, a játékokkal teli doboz, a szék és kb. minden hatvanöt centis lénynek elérhető magasságban levő cucc átlényegüle állássegítővé. Én pedig veszettül örülök, ahogy a felülésnek, a mászásnak is veszettül örültem, mert a kissé több odafigyelés mellé kaptunk egy totál önálló leányt. Végre, és újra csak végre. Vége van a folyamatos hasonbőgésnek, ülvetámasztásnak, ülésbőlhanyattvágódásoknak. Most már csak húzás van a fejlődés útján, mint a vadliba. Csak tartanánk már ott... A magam részéről nagyban támogatom a "baba-korszak" végét. Panni már amúgy is inkább gyerek-formájú, holnapután nyolc hónapos, királyság.
Dávid sajnos még mindig köhög, gyógyszert nemigen akar bevenni, a hörghurut pedig makacs betegség, az nem adja meg magát olyan könnyen. Panni is köhög, próbáljuk inhalálással, olajos kencével javítani az állapotát, de reggel még elég reménytelen a helyzet. No és ma mintha már próbált volna utánozni hangokat, amiket mi adtunk ki. Van két videó is, majd föltesszük.
Nekem motoros rollerre fáj a fogam, azzal jóval hamarabb érnék be a munkahelyemre, mint így gyalogosan. Még a plusz 12-15 kiló cipelését is vállalom ám, csak nem mindegy az ára. Nagy nehezen, végre, úgy néz ki, hogy megkapjuk a kölök után járó pénzeket, hát... eltartott egy ideig.
Dávid megint Harry Pottert olvas, ki tudja, hanyadszor. Ennyit a szakdolgozatról.
Kaptok képet, mert jófej vagyok (aki épp jeges Pina-coladát kortyolgat egy jól sikerült rántottavacsora után, fűtött, meleg és már nem olyan tragikusan rendetlen nappaliban, attól még egy képfeltöltés is kitelik).
2014. szeptember 19., péntek
Írtó kevés idő
Ergo irtó kevés blogolás. Ma tetszettek Panninak a youtube-on lejátszott versek, Latinovics előadásában. És szereti a birsalmát, Dávid csinált is belőle (nem a gyerekből, hanem az Andiéktól kapott birsből) dermedező sajtot. A benti kollegináknak lövésük nem volt, mi az. Majd kapnak kóstolót, ha kellőképpen kiszárad a kutyulmány. Mert a hétvégén Mo.-on voltunk, előtte meg Gábor és Apol néniék voltak itt. Sűrű napok, de nem telnek gyorsan.
Dávid lebetegedett. Panni új nevet kapott tőle, amiért visongat ... VISI. De ha úgy tetszik, Vichy. Hehe. Ez is az Éva becézése, nekem tetszik, jobban passzol hozzá, mint az Évi. A leány pediglen nem nyughatik: jó-jó, hogy felül, meg felguggol, meg mászik bakugrásokkal, node állva az igazi, legalábbis szerinte. Úgyhogy mindenféle ellenkísérletek ellenére is ránk támaszkodik, és feláll. Ez az új hobbi, kész. Mozgékony egy kelyk, rám ebben sem hasonlít, szerencsére.
Dávid robogót szeretne magának télire, hogy ne a kocsit túráztassa azon a pár kilométeren a munkahelyéig meg vissza. Nem rossz ötlet, de nem tudom, megér-e ennyit. Nekem egy motoros roller volna jó, ezeknek fogunk a hétvégén utánamenni.
Szakdoga egy fikarcnyit sem halad, ha valakit még érdekel.
A lakás is romos eléggé, necces beosztani az időt. Koránfekvés, persze-persze... És főzni, mosni, takarítani ki fog, tán az éjjeli jótündérek?
Munka mindenesetre van, pénz is van (vagy majd lesz), nagy galiba nem lehet. Annak kell jövő héten utánakérdezni, hogy lehet-e a gyerek csak délután a bölcsiben. Praktikus lenne...
2014. szeptember 14., vasárnap
2014. szeptember 11., csütörtök
Majdnem egy hét maradt most ki
Pedig történnek a történések. Csak épp mióta dolgozom is, kevesebb szabadidő jut írogatásra, az ember igazán megválogatja az értékes percekre szánt tennivalóját.
Huszárugrásos gondolatmenettel úgy döntöttünk, a hétvégére hazalógunk.
Dávid nem halad, nagyon lefárasztja a gyerek, aszongya. Menne már vissza dolgozni... Azért annyira nem vészes a dolog. Szerintem. A vészesről majd ír ő, ha akar.
A gyerek vééégre fölfedezte a lábát. Márhogy a labtapson kívül mire is jó két életerős harci-pracli. Jó sokáig tartott... De most már kb. mászik. És fel akar állni. Az izomzata megvan hozzá, az idegzete, az ügyessége még nem. Tud állni, leteszteltem.
Ma a kádból kilógva a kádja szélét szopogatta lelógó fejjel, nyújtott lábbal kitámasztva magát. Tudom, hogy nehéz elképzelni, de mind Dávid, mind bárminemű fényképezőgép vagy kamera messze volt, hogy képileg rögzítsem a dolgot. A kölök sonkáit kellett erőnek erejével tartani, hogy ne rúgja ki magát a kádból. Ő pedig ebben a "meghajol_a_művésznő"- pozitúrában szívogatta a kád szélét, a hasát nyomta is a kádbelső... furcokat eregetett miatta. Legalábbis én azt hittem, CSAK furcokat. Aztán, mikor nagyon büdös lett - odanéztem. A gumikacsák és kishajó közvetlen közelében két jól megtermett fekália-kukac úszkált békésen. Én kevésbé békésen kotortam ki előbb a csúszós csecsemőt, majd a pórul járt játékhadat a nem túl higiénikus habokból. Panni pedig, mutatván, hogy magyar lány, és tudja ő, hogy " három a magyar igazság", egy utolsó kakikukaccal (nna, részegen ezt kell kimondani 10x) tisztelte meg a korábban hordott pelenkáját. Szépen bele, ahogy kell. Arról már nem tehetett szegény, hogy amikor fölemeltem "ideje bemenni" felkiáltással, a pelenka ragacsos része beszorult a csípője és a combvonal közé, ami által a pelenka kikerüle egyensúlyi (azaz fekvő) helyzetéből, s a gyermekkel fölemelkedve ezt a harmadik kukacot a gyerek fürdőszobai fektetőmatracára küldte. Akkor már csak néztem, mint Rozi a moziban, és egy jól irányzott kézmozdulattal visszatessékeltem a kóbor kukacot a gyerek combhajlatából kiszabadított használt pelenkába, majd elégedetten kezet mostam a gyerek fürdővízében (ahol ugye a másik két delikvens úszkált továbbra is). Fő a higiénia.
Szóval.... Na, BESZARÁS EZ A GYEREK NÉHA, én mondom.

