2014. december 1., hétfő

Vigyázni kell - Panni, a vetkőzős

... hogy az ember mit tanít meg vagy mutat a kölöknek. A minap megmutattam neki, hogy kell levenni a zoknit, gondoltam, jól jön az még. Azóta zoknit húzogat lefele, a saját lábáról gyakran - és már arra is volt példa, hogy az enyémről rángatta le. Hehe. A nadrágot is próbálja, de az nem megy. Viszont ha a body csak az egyik karján van rajat, simán leveszi azt is. És tegnap mutattam neki, hogy hogy kell "kicsatolni" a pelenkát. Úgy tűnt, nem figyel, más érdekelte. Ez volt fürdés előtt. 

Fürdés után meg ráadtam a tisztát. Erre fogta, és az egyik patent-mifenét a kettő közül szépen kicsatolta, majd kivetkőzött a pelenkából.

Öltözésnél egy jó ideje segít, pedig utálja. Jófejség, szerintem, hogy nem veszi le, amit ráadok, csak ha nagyon elege van. És minden utálata ellenére a kedvenc foglalatossága, hogy ruhákat aggat magára, a fejére húzza vagy a nyaka köré tekeri őket.

Szép kis jövő elé nézünk pár év múlva, úgy hiszem.

2014. november 28., péntek

A hét végén

Mintha azóta, hogy dolgozom, csöppet gyorsabban telne az idő, de azért így sem száguldozik.

Az viszont biztos, hogy Panni ma 10 hónapos. Szerintem, ha jól jön ki a lépés, ennekokán elugrunk Sopronba, vásárolni, meg ünnepelni egyet. Talán kap egy krémest, ha jó kedvünkben vagyunk - Sopronban van egy egyedülálló cukrászda, imádom. Csak fagyievésre nem túl alkalmas már az idő... tegnap még a kesztyűk előkeresésén is elmélkedtem egy sort. Három-négy fok van kint reggelente, brrr. Bár ha már november, ne is legyen másként, még a végén havat se látnánk többé, ha ilyenkor is 15-20 fok lenne.

A múltkor Panni kíváncsian elindult Dávid után, hogy vajon mit művelhet, de aztán meglátta a kezemben a Lenovot, és úgy döntött, az érdekesebb lehet. Mondtam Dávidnak, hogy ha azt akarja, hogy menjen hozzá a gyerek, akkor talán hívja oda. Hívta. Ment. Lelkesen, négykézláb igyekezett, fenét érdekelte már a Lenovo. És ez így nagyon jól van.

A mostani esték megint zűrösek, igencsak kialvatlannak érzem magam, de tartani kell magunkat ahhoz, hogy hét, vagy legkésőbb negyed nyolc körül felkeljen, és maximum másfél órát aludjék napközben. Csak akkor tud fél kilenc és kilenc között elaludni, ha ez, és egy sor másik feltétel megvalósul (kellő fárasztás, kinti séta, sok étel, minimum napi egyszeri székletürítés... van mire odafigyelni). Kicsit be is taknyosodott, bár egyáltalán nem vészes.

Jómagam pedig makkegészséges vagyok egy jó ideje, kis lerobbanásoktól eltekintve. El is méláztam a minap, hogy minek fizetek én TB-járulékokat, ha szerintem legalább két éve nem voltam betegszabadságon se, és gyakorlatilag a terhesség utolsó pillanatáig be is jártam dolgozni, törvényi tiltás ellenére, díjazás nélkül... Ehh. Úgy kell a munkamániásnak. Valaki biztos azt morfondírozza most magában: meglesz ennek a böjtje. Vagy hogy "aki hülye, az is marad". Hihihi.

Két barátnőm hamarosan szülni fog, egy harmadik már szült, ilyen év ez. Hajrá, lányok, kitartást! Nekem keltenem kell a családot, különben elhúzzák a lóbőrt nyolcig is. 

Furcsa, hogy van saját családom... Nagyon furcsa.

Szombaton meg megyünk a főnökékkel a Lindt-gyárba, a szokásos csoki-beszerző körutunkra, és Cili is lesz, meg karácsonyi vásár-nézés. Annyi izgalmas történik, remek. Ez egy jó időszaka az életemnek, rosszabb ne legyen egy ideig. Csak a gyerek nőjön szépen, okosodjék hamar...

2014. november 25., kedd

Kevésbé gyors hezetjelentés rólunk

Némi reklamációnak engedve most akkor jöjjön az, hogy velünk mi van.

Dávid első körben hétfőnként és keddenként délelőtt jár be dolgozni, máskor leginkább Pannival van itthon. Mondta, hogy a második gyereknél nem akar ilyen sokat otthon lenni. A pech az, hogy bizony én sem, úgyhogy ez még lemeccselés tárgyát képezi majd. A szakdoga igazából egy rossz vicc már csak a szememben, mert azt mondta, hogy ezen a héten nagyon rá fog feküdni, de csak az ágyra feküdt, egy betűt nem írt. Szerintem akinek nem való a felsőoktatás, az végezzen inkább kétkezi munkát, így is sok a túlképzett ember, főleg itt Ausztriában. Kár volt erőltetni már a jelentkezést is, mondtam anno eleget, úgy kell annak, aki nem hallgat rám. Innentől kezdve ez a projekt az én szememben halott, és bizony nem csodálkoznék azon sem, ha Dávid egy kevésbé szép napon egy felmondólevéllel kezében állítana haza, mert azért ebben az országban is azt becsülik, aki megbecsüli magát és tiszsséggel végzi a munkáját. A teszetosza, semmirekellő emberektől pedig előbb-utóbb megszabadulnak - még szép. Kár lenne amúgy, mert Dávid tehetséges és nem hülye... de a szorgalom elengedhetetlen.

Én lassan a harmadik hónapomat töltöm a munkahelyen, és tény, ami tény, minőségi változást hoz az életbe, ha az ember elszabadul a ygerek mellől és csinálhatja, amit szeret. Nekem ez történetesen igencsak egybevág a munkámmal, imádok dolgozni, jól csinálom és élvezem. Más kérdés, hogy mások hogy állnak hozzám ezen a téren... Utóbb Ágival volt egy igencsak csúnya összezörrenés, ami főleg abból állt, hogy elég tűrhetetlen hangnemben a fejemhez vágott olyan vádakat, amik a hangnemtől eltekintve sem állták volna meg a helyüket. Miszerint én mindenbe belelógatom az orromat, nem adok tovább infókat, magamnak tartogatom a telefonhívásokat. Kár, hogy egy véletlenül át nem adott telefonkagylós esettől eltekintve az egész pont másképp van. Mikor én vagyok ott, vezetve van a füzet, aminek az írását is én találtam ki. Ha bárki épp betegség vagy szabadság miatt több napig nincs a cégnél, én vezetem a napi történések listáját - magát a szokást is én vezettem be. Mikor én vagyok távol, alig van írva valami, most pénteken pl. (mivel csak kéthetente járok be pénteken dolgozni) egy büdős szót nem írt nekem senki abba a mindenki_füzetébe. Én érdekes módon mégsem esek neki senkinek, hanem lekövetem az emaileket, kérdezek, összerakom az infókat magam. Nem esik le a karikagyűrű, főleg, hogy nincs is. Most látszólagos béke van, de ebből nem szabad kiindulni, mert a múltkori támadás is derült égből villámcsapás gyanánt érkezett. A főnök ügyesen lecsillapította az indulatokat, és nekem utána mondta, hogy ez valószínűleg puszta féltékenység. Neki lehet igaza, de ezzel én nem tudok mit kezdeni... én még soha nem voltam féltékeny. Ha valami valakinek jobban megy, vagy örülni kell neki, vagy igyekezni, hogy az embernek még jobban menjen, netalán másban jobbnak lenni... de féltékenyen nekiugrani valakinek, ez milyen már? Gondolom, ez olyan női dolog. Pfff.

Dáviddal amúgy, mikor összekapja magát, még mindig remek csapat vagyunk, és élvezetes az együtt töltött idő, akár filmnézésről, valamilyen közös munkáról, tervezésről, utazásról, vbeszélgetésről vagy intim együttlétről van szó. Panni egy remek kis ember, de ez nem változtat azon, hogy mi Dáviddal egy pár vagyunk. És szépen lelépünk hármasban Prágába, mert így rázzuk a rongyot. Lesz ott egy négynapos hétvégénk december 5-e és 8-a között. Nekem nagyon megtetszett Prága, mikor Gabiékkal ott voltunk két éve. Gyönyörű város, isteni étkek, egészen baráti árak... Várom már a december elejét.

A lakás rendben tartása az a dolog, ami a mai napig nem megy zökkenőmentesen. Ha az ember nem pakol el minden nap, csak gyűlik az a kupac, csak gyűlik... és persze annyi minden van emellett is, amire nem időben jut idő. Már többször volt sajnos példa a "menses-mosásra", ami a gyerők kézzel kimosandó kisruháit illeti (három hétig semmi, majd Dáviddal ketten nekiestünk és pár nap alatt eltüntettük az összes szennyest). A penész még annak ellenére is tenyész, hogy vettünk egy párátlanítót. Szemet meg szájat ragasztottam neki, Züminek hívjuk, jófej. Egy óra alatt kb. 200 Wattot eszik, és kb. 1 liter víztől szabadítja meg a szoba levegőjét. Sűrűn használva van.

A bolhapiacról szerzett cuccok még mindig gyűlnek, de most értelmes célokra, mint pl. a "busy board" Panninak. Csak neki kell esni végre, már sok-sok cuccunk van hozzá.

Ami hiányzik a régi életemből, az a táncolás meg az énekelés (elsősorban a karaoke). Sajnos nem ettem kefét, és ha egyszer 23:00 után beesem az ágyba, a fene fog bulizni menni. Nem vagyok olyan fáradt, hogy elaludjak állva, de a munkahely azért megköveteli, hogy agyilag ott legyek, és a tejtermelés rovására sem mehet a szabadidős tevékenység. Márpedig ha nem alszom eleget, csökken a tej, ez kipróbált dolog.

És persze iszonyatosan hiányzik az írás, amit ezekkel a hirtelen-bejegyzésekkel próbálok enyhíteni, kevés sikerrel. Vagy... vagy. Most az ételkészítési időből haszbnálok éppen, Dávid énekkaron, lassan hazaér. Éhes vagyok, megint. Nem tetszik ez az úszógumi a hasamon, tudom, hogy voltam már 64, de voltam 54 is, ugyanezzel a magassággal. Jó lenne beállni egy olyan súlyra, ami mellett bátran szoptathatok, ugyanakkor nem lenne rajtam ez a minimálháj. Előbb-utóbb odáig is eljutunk... de még az is lehet, hogy előbb leszek terhes másodszorra. Amilyen étvágyam van, inkább utóbbi esélyes. Most megyek zabbantani.

Remélem, némileg sikerült képbe kerülni azoknak, akik rám, ránk is kíváncsiak. Hol a kajaaaaaa.... ??

2014. november 23., vasárnap

Első önálló lépések

Szintet lépett. Láttam rajta, mondtam neki is, meg Dávidnak is. Utána meg mást lépett. Négyet, hirtelen egymásutánban. Hozzám lépett oda, nem is hívtam. Egyedül, kézfogás meg minden nélkül.

A következő bejegyzés nem róla, hanem rólunk fog szólni... talán épp ezért kevésbé is lesz örvendetes.

2014. november 21., péntek

Gyors helyzetjelentés a leányról

Ma egy másfél évvel idősebb, nagyobb fiatalembert egy hatalmas dítással elijesztett a játéktól, amit a játékboltban kipróbálásra kinézett magának.

Minimum 2-3 percig önállóan áll. Fél kézzel vezetve megy. Alig kapaszkodik. És mivel rettentően reklamál a lábamba kapaszkodva, megyek is hozzá vissza.

2014. november 18., kedd

Panni kezd táncolni

Ma roptam neki egy kicsit, de csak bámult rám... ez volt délelőtt. Este, miután hazaértem, betettem neki némi zenét. Először csak a combját paskolta hozzá két kézzel (persze állva, mert az nagy sláger mostanság, még kakilni is állva sikerült neki ma...:$). Majd tapsolt hozzá kicsit. Aztán kezdte billegetni is magát, rugózni a lábával, rázni a csípőjénél... Eszméletlen, ahogy kinéz vele. Nyugi, már élesítjük a kamerákat hozzá.

Amúgy megállás nélkül hadovál, gyönyörű hangzókat, néha kifejezetten hasonlít arra, amit mondunk, pl. te, de, gyeje, gyere, apba, abba. A múltkor mondtam valamit az avokádóról, erre azt mondta, aavakád. Vicces az ilyesmi is.

Némi fáradtság vett erőt rajtam mostanában... Bent intenzíven folyik a munka, unatkozni nem szoktam, most még meg is jött, oda kell figyelni a folyadékpótlásra, hogy maradjon tej. Hol is van a söröm...?

Ha minden igaz, gyerekkorom egyik nagy kedvencét sikerült jóanyámnak beszereznie, egy felhúzható sárga méhecske-szerű játékot. Sajnos a villamost meg a retró-hernyót nem leltem még meg, de rajta vagyok az ügyön. Ezen játékok beszerzése valójában Panni szempontjából teljesen mellékes... ezek NEKEM kellenek.

2014. november 7., péntek

Második

Szerintem egy vagy max. két napja kibújt a bal alsó fog is.

Emiatt volt valszeg két elég necces éjszakánk, a hét közepe táján.

Fő, hogy engem nem harap vele.