Némi reklamációnak engedve most akkor jöjjön az, hogy velünk mi van.
Dávid első körben hétfőnként és keddenként délelőtt jár be dolgozni, máskor leginkább Pannival van itthon. Mondta, hogy a második gyereknél nem akar ilyen sokat otthon lenni. A pech az, hogy bizony én sem, úgyhogy ez még lemeccselés tárgyát képezi majd. A szakdoga igazából egy rossz vicc már csak a szememben, mert azt mondta, hogy ezen a héten nagyon rá fog feküdni, de csak az ágyra feküdt, egy betűt nem írt. Szerintem akinek nem való a felsőoktatás, az végezzen inkább kétkezi munkát, így is sok a túlképzett ember, főleg itt Ausztriában. Kár volt erőltetni már a jelentkezést is, mondtam anno eleget, úgy kell annak, aki nem hallgat rám. Innentől kezdve ez a projekt az én szememben halott, és bizony nem csodálkoznék azon sem, ha Dávid egy kevésbé szép napon egy felmondólevéllel kezében állítana haza, mert azért ebben az országban is azt becsülik, aki megbecsüli magát és tiszsséggel végzi a munkáját. A teszetosza, semmirekellő emberektől pedig előbb-utóbb megszabadulnak - még szép. Kár lenne amúgy, mert Dávid tehetséges és nem hülye... de a szorgalom elengedhetetlen.
Én lassan a harmadik hónapomat töltöm a munkahelyen, és tény, ami tény, minőségi változást hoz az életbe, ha az ember elszabadul a ygerek mellől és csinálhatja, amit szeret. Nekem ez történetesen igencsak egybevág a munkámmal, imádok dolgozni, jól csinálom és élvezem. Más kérdés, hogy mások hogy állnak hozzám ezen a téren... Utóbb Ágival volt egy igencsak csúnya összezörrenés, ami főleg abból állt, hogy elég tűrhetetlen hangnemben a fejemhez vágott olyan vádakat, amik a hangnemtől eltekintve sem állták volna meg a helyüket. Miszerint én mindenbe belelógatom az orromat, nem adok tovább infókat, magamnak tartogatom a telefonhívásokat. Kár, hogy egy véletlenül át nem adott telefonkagylós esettől eltekintve az egész pont másképp van. Mikor én vagyok ott, vezetve van a füzet, aminek az írását is én találtam ki. Ha bárki épp betegség vagy szabadság miatt több napig nincs a cégnél, én vezetem a napi történések listáját - magát a szokást is én vezettem be. Mikor én vagyok távol, alig van írva valami, most pénteken pl. (mivel csak kéthetente járok be pénteken dolgozni) egy büdős szót nem írt nekem senki abba a mindenki_füzetébe. Én érdekes módon mégsem esek neki senkinek, hanem lekövetem az emaileket, kérdezek, összerakom az infókat magam. Nem esik le a karikagyűrű, főleg, hogy nincs is. Most látszólagos béke van, de ebből nem szabad kiindulni, mert a múltkori támadás is derült égből villámcsapás gyanánt érkezett. A főnök ügyesen lecsillapította az indulatokat, és nekem utána mondta, hogy ez valószínűleg puszta féltékenység. Neki lehet igaza, de ezzel én nem tudok mit kezdeni... én még soha nem voltam féltékeny. Ha valami valakinek jobban megy, vagy örülni kell neki, vagy igyekezni, hogy az embernek még jobban menjen, netalán másban jobbnak lenni... de féltékenyen nekiugrani valakinek, ez milyen már? Gondolom, ez olyan női dolog. Pfff.
Dáviddal amúgy, mikor összekapja magát, még mindig remek csapat vagyunk, és élvezetes az együtt töltött idő, akár filmnézésről, valamilyen közös munkáról, tervezésről, utazásról, vbeszélgetésről vagy intim együttlétről van szó. Panni egy remek kis ember, de ez nem változtat azon, hogy mi Dáviddal egy pár vagyunk. És szépen lelépünk hármasban Prágába, mert így rázzuk a rongyot. Lesz ott egy négynapos hétvégénk december 5-e és 8-a között. Nekem nagyon megtetszett Prága, mikor Gabiékkal ott voltunk két éve. Gyönyörű város, isteni étkek, egészen baráti árak... Várom már a december elejét.
A lakás rendben tartása az a dolog, ami a mai napig nem megy zökkenőmentesen. Ha az ember nem pakol el minden nap, csak gyűlik az a kupac, csak gyűlik... és persze annyi minden van emellett is, amire nem időben jut idő. Már többször volt sajnos példa a "menses-mosásra", ami a gyerők kézzel kimosandó kisruháit illeti (három hétig semmi, majd Dáviddal ketten nekiestünk és pár nap alatt eltüntettük az összes szennyest). A penész még annak ellenére is tenyész, hogy vettünk egy párátlanítót. Szemet meg szájat ragasztottam neki, Züminek hívjuk, jófej. Egy óra alatt kb. 200 Wattot eszik, és kb. 1 liter víztől szabadítja meg a szoba levegőjét. Sűrűn használva van.
A bolhapiacról szerzett cuccok még mindig gyűlnek, de most értelmes célokra, mint pl. a "busy board" Panninak. Csak neki kell esni végre, már sok-sok cuccunk van hozzá.
Ami hiányzik a régi életemből, az a táncolás meg az énekelés (elsősorban a karaoke). Sajnos nem ettem kefét, és ha egyszer 23:00 után beesem az ágyba, a fene fog bulizni menni. Nem vagyok olyan fáradt, hogy elaludjak állva, de a munkahely azért megköveteli, hogy agyilag ott legyek, és a tejtermelés rovására sem mehet a szabadidős tevékenység. Márpedig ha nem alszom eleget, csökken a tej, ez kipróbált dolog.
És persze iszonyatosan hiányzik az írás, amit ezekkel a hirtelen-bejegyzésekkel próbálok enyhíteni, kevés sikerrel. Vagy... vagy. Most az ételkészítési időből haszbnálok éppen, Dávid énekkaron, lassan hazaér. Éhes vagyok, megint. Nem tetszik ez az úszógumi a hasamon, tudom, hogy voltam már 64, de voltam 54 is, ugyanezzel a magassággal. Jó lenne beállni egy olyan súlyra, ami mellett bátran szoptathatok, ugyanakkor nem lenne rajtam ez a minimálháj. Előbb-utóbb odáig is eljutunk... de még az is lehet, hogy előbb leszek terhes másodszorra. Amilyen étvágyam van, inkább utóbbi esélyes. Most megyek zabbantani.
Remélem, némileg sikerült képbe kerülni azoknak, akik rám, ránk is kíváncsiak. Hol a kajaaaaaa.... ??