Szerencsére Dávidnál az önmarcangoló skizoid állapot nem tartós jelenség, és amíg meg tudom állni, hogy engem is magával rantson, addig túlélhető a dolog. Mindig van valaki, akinek a nyugalma erőt ad és mintát, hogy hogyan lehet kezelni. Ettől függetlenül az idegeim igencsak kemény nyújtópróbának vannak ilyenkor kitéve, és tán az olvasók idegzetére sem hatnak túl pozitíve az efféle kétségbeesett búvalbélelt posztok.
Éppen ezért üdítőleg fog hatni, ha hajnali fél háromkor (kezdés) idepöttyentek pár szösszenetet az immár húszhónapos, cserfes és mindentakarnok-szőkénktől, akiben vidám költőkedv veszett el és tör fel minduntalan a felszínre. A teljesség igénye nélkül ezekkel boldogít minket mostanság kicsi Panni:
1) mellsz: a mell főnév igévé avanzsálódott változata, ő szokta nekem mondani, de már van mivel visszavágnom, mert költöttem neki ilyet: Kicsi Panni, reggel kelsz, és utána máris mellsz. Igaz is, mert ez az első dolga, amikor apja karján vagy lábalva megjelenik a kinti kanapé mellett, ahol alszom.
2) Makanoko: ezt a remek japán hangzású nevet ő találta ki, anno okozott is némi fejtörést, hogy mire mondja. Nos, a megfejtés: Bakó Manó. Annyiszor mondtam neki ezt a mondókát körömvágáskor, hogy csinált belőle egy ilyet. Mikor jön elő? Természetesen akkor, valahányszor a mezítelen harci praclit (=jobb láb) kivadássza az ülőkéjéből és a legravaszabb mosoly kíséretében az étkezőasztalra helyezi. Ugyanis mással eddig nem sikerült rávenni, hogy ne tegye a lábát az asztalra, csak azzal, hogy "jön a Bakó Manó", avagy lenyisszantom a lábkörmét rögvest, amint lábat látok asztalon. Úgyhogy be is szokta húzni egyből a helyére, amint az ujjammal mutatom neki, higy NYISSSZ. De ez a Makanoko... Mesesorozat lesz ebből, Makanoko kalandjai, most komolyan.
3) Csiki-csóki, bakcsóki, komááám: ez a remek a Csip-csip-csóka pannisodott változata. Rengetegszer mondja napközben, teljesen random élethelyzetekben. Hogy a (k)vakvarjúcska hogy lett bakcsóki, örök rejtély marad.
4) Dibb-dobb, dokkadokk: ez is egy Panni-zsenge, eredete tökéletesen ismeretlen, de ritmusos, és rímel. Dobbantani szokott a lábával hozzá. A dolog pikantériája, hogy én csak a zöngétlen verziót mondtam neki (de azt legalább jó sokszor), hogy TiPP, ToPP. Szóvalhogy zöngésít, rímet keres, koreografál hozzá. Fura egy leány.
5) Lucita: ezt a testvérének találta ki. Sose mondtunk ilyet előtte, eszünkbe nem jutna így hívni a frissenszületettet. Dóra Dóri, Dorka, Dórka, Dotti, Luca, ez rendben is volna. Node Luci, és főleg Lucita???
6) Mondókák: azt gyanítom erősen egy ideje, hogy palira vesz a lány, mert egy csomó mondókát tud, de nem mondja magától őket, csak ha elkezdem és itt-ott megállok a mondókázásban, szünetet tartva. Panni a szünetek többségét (80%-ban) az odaillő szóval tölti ki. Ezeket minimum keni-vágja (a teljesség igénye nélkül): ecc-pecc, ekete-pekete, cirmos cica haj, csigabiga gyereki, hintapalinta (ennek az belső két sora kívülről megy segítség nélkül), esik az eső-hajlik a vessző, búj búj zöld ág, kis kece lányom, fújja a szél a fákat, sétálunk-sétálunk, aki nem lép egyszerre, nyuszi ül a fűben, mit játsszunk lányok, jár az óra, este van már nyolc óra, zsipp-zsupp (ez is megy kívülről), zimmelzumm, csipcsip csóka, lógalába lóga, kerekecske-gombocska (hosszú verzió), kiskacsa fürdik stb. stb., no meg jó hosszú dalokból is tud, mint a Mikóházi nagyharang Kikikiki utáni része, vagy a Süsü intrója illetve a Pancsoló kislány dala.
7) Utolsónak hagytam a Gyígyí paripa kezdetű furaságot, ott ugyanis folyamatos átköltések zajlanak.
Ilyenek: Gyígyí pajipa, ketten ukkun (?) egyója, hárman meg a csikója/csikónak, úgy megyünk a vacsoja / szobába / vásájolni.
Itt tartunk.