Újabb nagyhajrá ért véget.
Panninak volt a szülinapja csütörtökön. A tavalyi tiramisu idén kissé más öltözéket kapott, tejszínes nutellát és banánt tettünk bele, meg csokis-meggy-aromájú mascarponet. Elfogyott, na.
Pénteken volt a naaaaagy farsangi buli. Tudom, nem akkor kellett volna, de nem baj. A kisgyerekeseknek ekkor felelt meg, oszt jónapot.
Szerintem fergeteges lett, kb. mint a Mikulás-party. Volt bohóc - én voltam. Én jót röhögtem volna magamon, az tuti, ha a közönség soraiban ülhettem volna. De hát én a korábbi, viccesebbre sikeredett bejegyzéseimen is tudok nagyokat derülni.
Volt emsejáték. Nem emse, hanem mese. A torkos macska. Írta, rendezte és két másik hölgytárssal színre vitte Bendes Enikő. És a szövegszerkesztőm nem ismeri a Bendes szót, bepirosozza. No lám, még nem vagyok elég híres.
Rengeteg kaja maradt, még több pia. Roskadásig vagyunk löttyökkel, pedig fogyózni kéne, már majdnem gurulunk Dáviddal.
Apropó Dávid. Munka sehol, viszont szeretett volna nekem segíteni, vagy szerette volna kipróbálni magát piskótakészítésben. Egész odáig jól is ment, hogy összekeverte a hozzávalókat - és túlkeverte, híg és légmentes lett a tészta. Holnapi ebéd és vacsora, pudinggal. Viszont kikészültem tőle tegnapra, mert süthettünk másikat - mégiscsak Panni vasérnapi, születésnapi tortájáról volt szó. A túrókrém is híg lett, de reggelre szerencsére megdermedt. Ez volt a recept.
Ma volt zenede, Panni jobban élvezte, mint a múltkorit. Nehezen oldódik, pedig ismerősek neki az arcok egy ideje. Tán a környezet nem megfelelő, kinti játszótéren sokkal hamarabb el tudja engedni magát, mert őt is el tudja engedni a tér. Nem zárja be idegenekkel négy fal közé. Szerintem ez neki nagyon fontos, a kellő tér. Még jó, hogy csak három és fél évesen fog rendszeresen óvodába járni - addig még van mit tanulnia szocializációs téren.
Ma fölvetettem Dávidnak, hogy lehet, rosszul csinálunk valamit. Mi Panninak, és majdan Dottinak is a mi magunk felnőtt-féle szabályait tanítjuk meg, amit tőlünk elvárnak és ami jól esik nekünk, amihez felnőttként ragaszkodni szoktak: udvariasság, előzékenység, kérem, köszönöm, tessék, elvehetem, kimehetek. Pedig valójában rosszat teszünk, mert a legtöbben erre nem figyelnek ennyire. Pannit még a jobban nevelt magyar ismerős gyerekek is odébb lökik, kikapják a kezéből az épp szorongatott tárgyat, megérintik minden teketória nélkül, nincs kérem-köszönöm satöbbi. Ráadásul ez a gyerek (meg a másik is) egyszercsak ott fogja találni magát a német környezetben, ahol nem elég, hogy nem udvariasak (itt nem fogják olyan szigorúan a gyerekeket az óvodában se, mint otthon, úgy vettem észre), de nem is fogják érteni, amit mond. Mire megy a kérekszépennel egy ilyen környezetben? Lehet, hogy meg kéne tanítani neki a másik oldalt is? Mikor a múltkor többszöri figyelmeztetés és tiltás ellenére is ledöntött egy tornyot, amit én építettem, a következő próbálkozásánál szépen arrább löktem. Nem voltam se durva, se gonosz, csak elég volt vacakolásából. Dávid alaposan letolt, hogy hogyan bízhat meg bennünk a gyerek, ha ezt tesszük vele?! Szerintem ez nem feltétlenül bizalmi kérdés, a gyerekeknek leginkább semmi türelmük nincs, tanulniuk kell, hogy a most nem mindig most, hanem mindjárt, várj_egy_kicsit_, majd. Nem tudom, jó ötlet-e ennyire jóra nevelni őt, őket. Végül is felnőtt korukra a legtöbben megtanulnak viselkedni, addig meg nem szoronganak az oviban meg az iskolában, ha bunkónak meg rátartinak kell lenniük, nem lúzernek. Komoly dolgok ezek. Nem akarok lúzert nevelni a lányaimból, elég volt, hogy én bizonyos szinten az voltam.
Ez az önmegvalósítósdni néha fura helyzeteket eredményez, mint pl. mikor egyszerre vagyok író, rendező, szereplő, mulattató, főszervező és persze egyszerű résztvevő, gyerekkel. Vagy mikor leszervezek egy újévi koccintást, kétgyerekes emberként, és elviszem a párommal a két mini,álkölköt a kocsmába, ott meg nem győzik körülrajongani őket. Azt hittem, kocsmába a család ELŐL megy az ember, de eszerint nem minden ember. Nem érezték rosszul magukat, csak sajnos volt némi füst, itt nem tilos (még?). Nem voltunk túl sokt, lazítottunk, jól esett.
Megyek, megnézem, milyen munkák adódnak Neustadtban - Dávid úgyse nézi. Márpedig elküldöm dolgozni.
