2016. január 31., vasárnap

Megint kész

Újabb nagyhajrá ért véget.

Panninak volt a szülinapja csütörtökön. A tavalyi tiramisu idén kissé más öltözéket kapott, tejszínes nutellát és banánt tettünk bele, meg csokis-meggy-aromájú mascarponet. Elfogyott, na.

Pénteken volt a naaaaagy farsangi buli. Tudom, nem akkor kellett volna, de nem baj. A kisgyerekeseknek ekkor felelt meg, oszt jónapot.

Szerintem fergeteges lett, kb. mint a Mikulás-party. Volt bohóc - én voltam. Én jót röhögtem volna magamon, az tuti, ha a közönség soraiban ülhettem volna. De hát én a korábbi, viccesebbre sikeredett bejegyzéseimen is tudok nagyokat derülni. 

Volt emsejáték. Nem emse, hanem mese. A torkos macska. Írta, rendezte és két másik hölgytárssal színre vitte Bendes Enikő. És a szövegszerkesztőm nem ismeri a Bendes szót, bepirosozza. No lám, még nem vagyok elég híres.

Rengeteg kaja maradt, még több pia. Roskadásig vagyunk löttyökkel, pedig fogyózni kéne, már majdnem gurulunk Dáviddal.

Apropó Dávid. Munka sehol, viszont szeretett volna nekem segíteni, vagy szerette volna kipróbálni magát piskótakészítésben. Egész odáig jól is ment, hogy összekeverte a hozzávalókat - és túlkeverte, híg és légmentes lett a tészta. Holnapi ebéd és vacsora, pudinggal. Viszont kikészültem tőle tegnapra, mert süthettünk másikat - mégiscsak Panni vasérnapi, születésnapi tortájáról volt szó. A túrókrém is híg lett, de reggelre szerencsére megdermedt. Ez volt a recept.

Ma volt zenede, Panni jobban élvezte, mint a múltkorit. Nehezen oldódik, pedig ismerősek neki az arcok egy ideje. Tán a környezet nem megfelelő, kinti játszótéren sokkal hamarabb el tudja engedni magát, mert őt is el tudja engedni a tér. Nem zárja be idegenekkel négy fal közé. Szerintem ez neki nagyon fontos, a kellő tér. Még jó, hogy csak három és fél évesen fog rendszeresen óvodába járni - addig még van mit tanulnia szocializációs téren.

Ma fölvetettem Dávidnak, hogy lehet, rosszul csinálunk valamit. Mi Panninak, és majdan Dottinak is a mi magunk felnőtt-féle szabályait tanítjuk meg, amit tőlünk elvárnak és ami jól esik nekünk, amihez felnőttként ragaszkodni szoktak: udvariasság, előzékenység, kérem, köszönöm, tessék, elvehetem, kimehetek. Pedig valójában rosszat teszünk, mert a legtöbben erre nem figyelnek ennyire. Pannit még a jobban nevelt magyar ismerős gyerekek is odébb lökik, kikapják a kezéből az épp szorongatott tárgyat, megérintik minden teketória nélkül, nincs kérem-köszönöm satöbbi. Ráadásul ez a gyerek (meg a másik is) egyszercsak ott fogja találni magát a német környezetben, ahol nem elég, hogy nem udvariasak (itt nem fogják olyan szigorúan a gyerekeket az óvodában se, mint otthon, úgy vettem észre), de nem is fogják érteni, amit mond. Mire megy a kérekszépennel egy ilyen környezetben? Lehet, hogy meg kéne tanítani neki a másik oldalt is? Mikor a múltkor többszöri figyelmeztetés és tiltás ellenére is ledöntött egy tornyot, amit én építettem, a következő próbálkozásánál szépen arrább löktem. Nem voltam se durva, se gonosz, csak elég volt  vacakolásából. Dávid alaposan letolt, hogy hogyan bízhat meg bennünk a gyerek, ha ezt tesszük vele?! Szerintem ez nem feltétlenül bizalmi kérdés, a gyerekeknek leginkább semmi türelmük nincs, tanulniuk kell, hogy a most nem mindig most, hanem mindjárt, várj_egy_kicsit_, majd. Nem tudom, jó ötlet-e ennyire jóra nevelni őt, őket. Végül is felnőtt korukra a legtöbben megtanulnak viselkedni, addig meg nem szoronganak az oviban meg az iskolában, ha bunkónak meg rátartinak kell lenniük, nem lúzernek. Komoly dolgok ezek. Nem akarok lúzert nevelni a lányaimból, elég volt, hogy én bizonyos szinten az voltam.

Ez az önmegvalósítósdni néha fura helyzeteket eredményez, mint pl. mikor egyszerre vagyok író, rendező, szereplő, mulattató, főszervező és persze egyszerű résztvevő, gyerekkel. Vagy mikor leszervezek egy újévi koccintást, kétgyerekes emberként, és elviszem a párommal a két mini,álkölköt a kocsmába, ott meg nem győzik körülrajongani őket. Azt hittem, kocsmába a család ELŐL megy az ember, de eszerint nem minden ember. Nem érezték rosszul magukat, csak sajnos volt némi füst, itt nem tilos (még?). Nem voltunk túl sokt, lazítottunk, jól esett.

Megyek, megnézem, milyen munkák adódnak Neustadtban - Dávid úgyse nézi. Márpedig elküldöm dolgozni.

2016. január 26., kedd

Balra tarts - meg a többi

Mai teljesítmény Dottitól: balfelé hátról hasra. És úgy nyomja ki a felsőtestét percekig, mintha pillesúlyú lenne, pedig nem az.

Mióta megtanult hasról hátra fordulni, már nem lehet hasra fektetni alváskor, nem tetszik neki. Ha Dáviddal marad itthon, kb. 80%-ban várható hatalmas bőgés. Nem tudom, miért. Nekem eddig egyszer produkált ilyet, aznap, mikor oltást kapott hatféle betegség ellen.

Panni folyamatosan csacsog, abba nem hagyná. Kedvenc játéka jelenleg a dupló, napjában hallani, hogy Enka, gyere Enka, játsszunk a duplóval! Meg a gyurma és a farkasbogyó állnak az érdeklődése középpontjában - ja és a székeink. Ahol mi ülünk, neki pont az kell. Ha evéskor feláll valamelyikünk hozni vizet / sót / poharat / kiskutyafarkát akármit, abban biztos lehet, hogy visszaérve a székéhez nem találja azt üresen. Egy vigyorgó szőke közli ilyenkor nagy öntudattal, hogy "Enka széke!", "Apa széke!". Utóbbit hihetetlenül gyorsan mondja ki. 

Bilitréning van kb. egy hete. Nagyon együttműködő, ezúttal nem ódzkodik, mint fél éve. Igyekszem minél kevesebbszer ráadni a pelenkát, de hála a gyakorlatnak, már kkor is szól, hogy "Pisi pisi pisiiii", ha rajta van. A titok, hogy rekordsebességgel kell ilyenkor lekapni róla minden, a pisiléshez fölöslegesnek minősíthető ruhadarabot, és elhelyezni őt a bilin, mert ha maga megy, nem ér oda, vagy necces. De nagyon ügyes, mostanság előbb szól, minthogy megindulna benne, a szőnyeg eddig kb. megúszta. A kaki más, ott szó szerint szarakodás van. Valahogy nehezen megy neki az ülve ürítés. Majd szokja. 

Dávid kb. egy hónapja elérte nála, hogy fölveszi ugyan lefekvéskor, de mikor leteszi, egyáltalán nem alszik, ő pedig kijön. Az elmúlt napokban valamiért mégis mélyrepülés van e téren is, mert nem akar elaludni, fél. Valószínűleg attól, hogy ha fölébred, Dávid nincs ott. Kint lóg és netezik, mint én is, most. De Panni ezt zokon veszi. A múltkor én kavartam be, utólag jőve csak rá, mekkora hülyeséget csináltam. Bementem a lefektetéskor, mert valamiért nyűgös volt. Gondoltam, megnyugtatom, hátha jót tesz, hogy ott vagyok - le is nyugodott. Dáviddal pedig nosztalgiáztunk egyet és meséltük Panninak, hogy bizony volt olyan is, amikor én is mellette feküdtem, ő pedig kettőnk közt aludt el.

A Szőkét látszóval nem érintette mélyen a dolog, mert azt mondta, nem emlékszik már rá. Viszont mikor kifele akartam venni az irányt, hatalmas hisztit csapott, és utána még legalább egy hétig nem lehetett úgy lefektetni aludni, hogy megúsztuk volna a hisztit, mivel engem akart, az alvást pedig nem. Mostanra megint helyreállt a rend bizonyos szempontból, elköszön, integet nekem és megy az apjával aludni, kész.

Jómagam ezerrel pörgök a farsangi buli megszervezésén, de közben gyerekek betegednek le, késnek a fotókkal a tombolaajándékokhoz, az általam írt színdarab egyik főszereplője lehet, hogy el se jön, és a narrátortól eltekintve kétszereplős a darab… Elég sok a vis maior mostanság.

Dáviddal ma vagyunk 11 évesek hivatalosan. Ettünk két trüffelt fejenként, ennyi volt a nagy ünneplés. Majd egyszer, ha lesz munkája, ünnepelek én rendesen is vele, addig nem.

Én ma és tegnap is dolgoztam, holnap is fogok, mert kellek bent. Írisz azt szeretné, ha hamarabb mennék vissza, mint április elseje, de nehezen fog menni, mert március 31-ig szól a gyermek-szabadságom, így lett lejelentve.

A kiadásainkat tartalmazó, rendszeresen és mostanra kínos pontossággal vezetett táblázatunkból az derült ki, hogy módfelett urasan vagyunk, néha 500 eurók vagy még több is elfolynak csak ételre, és nem mondanám, hogy kaviáron és pezsgőn élünk. Kütyükre is kifolyt a múlt évben havi 3-400 eurócska, pedig mindenünk használt, nincs se tévénk, se új számítógépünk, semmi extra – akkor meg hogy mehetett ki ennyi? No de vége is van ennek, mostantól valóban a fogunkhoz verünk minden garast, külön kasszán van a kaja is, havi 300-nál több nem mehet ki. Nem rossz étel a kenyér, a zsíros kenyér még jobb. Rendelgetni sem kell, ha főzök, ugye? Naugye.

Oda kell figyelnem, Dávidnak pedig el kell mennie dolgozni, baromi sürgősen. Jah, rémlik, mikor azzal az indoklással kezdte el a főiskolát itt, hogy hát azt mondták neki, egy osztrák diplomával milyen könnyű jól fizető álláshoz jutni. Idén meglett a diploma júliusban – október közepétől munkanélküli. Röhög a májam, de csak azért, mert nem tud sírni. Nagyon elkeserítő, és hiába pedáloztam Facebookon is, nem találtam neki melót. Márpedig ha más nincs, akkor takarítani megy, mert kell a pénz, és kész. Most februárban kap utoljára munkanélküli segélyt, slussz-passz.

Maximum én megyek dolgozni, elvégre én volnék a családfő, már ami a család-dinamikát illeti. El is tudnék menni, munka lenne, jól fizető, délelőttös. Csak ezt a két lányt sajnálnám egész nap az apjukra hagyni. Valami márpedig lesz, mert enni kell.

2016. január 19., kedd

Tegnapi fordulat

Dotti csinálta, hasról hátra. Ilyen eddig még nem volt. Most pedig volt. Majd örül neki, ha sok év múlva visszaolvassa.

Farsangibuláj-szervezés van, felsőfokon. Tuti lesz.

2016. január 13., szerda

Kis visszatekintés

Pörögnek az események, én pörgetem őket leginkább. A nagy pörgésben meg néha nem árt visszanézni, honnan, merre. Hát tessék.

A Karácsony igencsak "izgalmasra" sikeredett, mivel Dávid volt szíves benyalni egy hangelmenős köhögős taknyos valamit 24-e hajnalra. Ez aztán 25-én tetőzött, amikor a kórussal akart volna énekelni valamit. Mivel a beszéd is nehezére esett, jobbára suttogott, Panni pedig érdekesnek találta a játékot, hogy apa most halkan tilt meg neki dolgokat, nem kiabál. Némileg kihívás lett a dologból, de a 26-ai napon aztán már jött vissza Dávid a hangjával együtt az életbe. 

Panni elkapta 29-én. Dotti taknyos lett előtte, asszem, 28-án. Nagyon tuti volt, főleg, hogy úgy voltam vele: ha nem alakul valami sűrgősen, nem megyünk Magyarországra. Mentünk, de nem sikerült tartani magunkat az eredeti tervhez.

Zoliék, Gabiék, Timiék, Andiék, Évi-aki-Dávid-nagynénje, Gini-barátnőm, Anita-aki-a-főnököm-ismerőse ... esetleg Sasáék lettek volna a kiszemelt áldozatok egy-egy találka erejéig. Meg persze a tőlünk (most anyám lakására kell gondolni) két percre lakó nagynénémék.

Ebből az lett, hogy otthon rohadtunk gyakorlatilag, és a betegséget nyaldostuk unalomig. Én egyszer elszabadultam Timihez másfél órára az Ikeába egyedül, egyszer Andival kb. 2 órára az Örs vezér tér környékére egyedül. Ginivel Skype lett, a nagynénémék voltak nálunk. Kétszer is. Panni szülinapja előre meg lett ünnepelve, hogy tudja, milyen is az. Valójában persze praktikus oka volt: jkóanyámnak kell igazat adnom abban, hogy bizonytalan téli időjárásban nem feltétlenül érdemes másfél nap külföldi tartózkodásért egy egész hétvégét beáldozni. Kapóra jött, tetszett mindenkinek, ennyi.

Gabiékkal mégiscsak összejött egy tali, ennek azért nagyon örültünk, végre Dávid is szocializálódhatott kicsit. A leghamarabb egyébként Dotti jött helyre, tán az anyatej miatt.

Hosszas tanakodást követően mégis útba ejtettük hazafelé Veszprémet, meglátogattuk Ciliéket, Kati is beugrott, jó volt. Citromos máktorta-falás is volt. Meglátjuk, hogy lesz jövőre a Krácsony. Havat szeretnék, mindenképp. A többit elrendezem, de havat varázsolni nem tudok. A hógép pedig menjen mán valamerre.

Panni emlegeti ám. "Hoja kajácony?" "Elment, majd csak sokára jön vissza, decemberben."
Ma mégis meglett a karácsony, mert vásárolni voltunk és utunkba akadt egy nagy feldíszített fenyőfa. Örült a Szőke.

Új év, új kihívások. Valaki posztolt egy olyat, hogy ez az elengedés éve lesz. Ki tudja... nekem más megérzésem is van. De nem szoktam elmondani, magamban tartom. eddig mindig igazam volt. Veszélyes dolog ez. Önbeteljesítés? Tudja a fene. Küzdelmes, izgalmas év lesz. Mélypontok is lesznek, úgy hiszem. Kiszagolom én az ilyesmit.

Mindenesetre én dühösen kezdtem az évet, dühödt is maradok tán a végéig. Sok a "nemtetszik" - a magamfajta pedig nem nyavajog, hanem változtat. Dáviddal beszéltünk egy sort. Írtam egy hosszú listát, aminek kb. az lehetne az összefoglalója, hogy emberelje meg magát végre. Rettenetesen zavar, hogy nem motiválja semmi a munka felé, pedig nem az a típus, aki a gyereknevelésben éli ki magát. Ebben legalább hasonlítunk. Nekem viszont határozott céljaim vannak ezekkel a kölkökkel, megpróbálom könnyebbé tenni az életüket, felkészíteni őket erre-arra. A kultúr-mappa holnap estétől kezd el készülni intenzíven. Muszáj, már nincs sok időm. Energiám még van, de ha igazán dolgozni kezdek, odalesz az is. Az a etrvem, hogy játékosan belecsúsztatom az agyukba azt a bizonyos "eszméletlen sok és mély és stb. stb." lexikális tudást, aminek a segítségével játszva boldogulnak majd... mindenhol. Iskolában, társaságban, életben. Föl se fog tűnni nekik, csak utólag. Nem kell, hogy hasraessenek maguktól, majd legföljebb tőlem. Emellett kijár nekik a simán vidám gyerekkor is, csak épp értelmes dolgokkal töltődik meg közben a fej. Panni már rengeteg mondókát tud, most hazafelé pedig megtört a jég, ha szabad így fogalmazni. Elmesélem.

Dávid elálmosodott a vezetésben, és a koffeines, ébrenléttel kecsegtető cukorka elfogyott. Benzinkút messze. Addig el is kellett jutni. Ilyenkor bevett módszerünk, hogy a sofőrnek énekelnie kell. Úgy nem lehet elaludni. Rákezdtünk valamire, erre Panni is elkezdte. Még sose csinált ilyet. Ha mi mondtuk, ő hallgatott, ha mondta és vele szerettük volna mondani, jött a sült-hal-effektus. Ezúttal nem. Ritmus pöpec, kiejtés némi csiszolással rendben lesz, dallam egyelőre sehol. De akkor is:
életünkben először együtt "énekeltünk" a lányunkkal. Klassz!

A facebook-os csoportom kissé tunya. Na jó, elvetemülten tunyák, két napja nem képesek arra, hogy beírják egy nyamvadt kommentbe, beöltöznek-e farsangkor és milyen kaját hoznak. Kész. Holnap virtuális seggberugdosás lesz. Az használni szokott, az elől nem tudnak menekülni, ha névvel bejelölgetem őket, egyenként. Ha ez kell, megkapják. Szervezem a farsangi bulit, no. Tán még nagyobb dobás lesz, mint a Mikulás-party volt. Igen furcsa dolog, hogy egy magamfajta magának való, a maga útját járó, kifejezetten introvertált ember hogy lehet ilyen mániás. De megy, a kettő, párhuzamosan. Nem kell lelkiznem senkivel, még csak különösebben jóban se kell lennem velük. Leszervezem, megvalósítjuk, nem unatkozunk közben. Én vagyok a főnök, és helló van.

A stílusomat lassan ideje lenne megtisztogatnom a huszonévesek sallangjától, de kissé nehezen megy. Szabó Magdához már nem fogok úgy visszatalálni, ahogy elgondoltam, az más világ volt, más embert kívánt. Én én vagyok, értékes, írópalánta-féle ember. Megvannak az alaptörténetek, amiket le szeretnék írni. ha másnak nem, magamnak jó lesz, gyakorlásnak.

Sokféle hepaj dúl éppen Magyarországon, nem tudom, érdemes-e belefolyni. Magyar vagyok, mégis külföldön élő. Mintha a parasztvakítással sokkal fontosabb dolgokat szeretnének elfedni... végülis kit érdekel, mit makog egy politikus, egy zenész, egy pszichológos vagy bárki? Van munka, van óvszer, senkinek nem ültetnek be chipet a bőre alá, ami automatán megtermékenyít. Akkor meg kit érdekel? Van az a nem túl humanista (= kegyetlen?) mondás, hogy hadd hulljon a férgese. Szül, aki akar. Dolgozik, aki akar. Vagy mindkettőt. Nincsenek principiumok, nincsen naaaagy cél az életben, ha nem csinálunk. Az ember tovább tudott lépni a gyilkolós, nyilvánosanszexelős, dühösenrombolós ösztönökön, meg akar próbálni kitartani monogám kapcsolatokban, nagy zabálások helyett egészségesen táplálkozni, majd épp a gyerekcsinálós ösztön lesz a hunyó, mi? Nekem, ha Panni nem csusszan be, lehet, hogy a mai napig nem lenne gyerekem. Az is életforma, nem kevesebb, nem több, más, de nem kevésbé becsülendő. Van választásunk, szerencsére. Európa, 21. század. Imádok ebben a korban és itt élni. Élvezettel dolgozni, kimozdulni, alkotni, nem "befogadni". Panni pesig vagy kéményseprő lesz a farsangon, avgy autószerelő, és mindenki őt fogja irigyelni a lányok közül, kell a ráknak az uncsi habosbabos, azt hordhat, amikor akar. Akkora csavarhúzója lesz, mint az alkarom. És nem lázadásból, hanem mert ez egy jófej dolog, és keveseknek jut eszébe - nekünk meg pont van hozzá ruhánk :)  (nyugi, az a csavarhúzó alufóliából lesz)

Szóval dühös lettem az idénre, és elégedetlen, ekképp folyamatos kompenzálhatnékom van, hogy mégis elégedett legyek. Ezt hívják úgy is: törekvés a jobbra. Ez jó cél, maradhat. Nem nyilatkozott ugyan róla senki, de nekem pont ez kell. És faintos kis honlapunk lesz, a Gempa csinálja a cégemnek. 

Visszatekintés megvolt, most már tekinthetünk ám előre is.

2016. január 2., szombat

Azért volt egy kis zaba is

27-én vasárnap a főnököm és Angela, avpárja voltak nálunk kis vendégségben, du. 15:00-tól. Pontosak voltak, mint a fene.

Mikor megkérdeztem a főnököt korábban, hogy mi légyen az étek, azt mondta, valami hidegtál jó lesz, sonka, sajt, ilyesmi, friss kenyér.

Mivel vasárnap a friss kenyér némi kihívásnak tűnt, sütöttünk azt is.

Ezek voltak:
- Gabi-féle mézekalács, utóbbi receptjét az emailjeim között őrzöm

Nem az a lényeg, hogy mekkora királyság, hanem hogy jövőre ne kelljen keresgélni.

2016. január 1., péntek

Ezeket kaptuk_2015, ilyen legyél, következő karácsony

Panni kapott:
- 1 db hintalovat
- 1 db apa-babát, saját kézzel varrtat (ennek később pedagógiai célzata lesz)
- a mormon-hormon-jellegű vallásos rendezvényen (köszönjük, túléltük) egy telefonzsinór jellegű rózsaszín gumikarkötőt és egy csillámos csillagos fejpántot, amit nem kedvel
- Zoliéktól egy nagy csomagot, amiben volt egy fa ív, lógós cuccokkal, meg egymásba rakható, színes poharak
- szappant, illatosat, bár nem tuti, hogy az övé
- kék ruhát, olyat Dotti is
- naaaagy mackót, ami az enyém volt
- kisautókat
- ...
Dávid kapott vilmoskörtét és ezüst kiskanalakat. Meg illatos kis szappanokat, de lehet, hogy azokat közösen. Meg egy nagy adag diós sütit. Csak sajnos nem szeretem a diót.

Én kaptam nagy adag minicsokit. Meg egy csinos naptárat, asztalit, saját fényképekkel, csinos kölkök vannak benne. Tökjó. Az enyémek.

Jövőre valami havat beújítunk, kell nekem az is.
Dekoráció is lesz, tán szebb és igényesebb, mint az idei. Fenyőágak vattahópamacsokkal, saját készítésű hópelyhek. Varrt karácsonyi ruhák. A lányoknak és nekem is. Mézeskalács díszek, színesek, motívumosak, először életemben házikó is lesz. Bejgli. Méteres. Finom leves, megint duplaadag franciasali, kaszinótojás, tormás sonkatekercs, miegyéb. Szegfűszeges narancsleves, gyertya narancshéjban. Saját karácsonyi díszek a fán, wcpapír-hengerből például. Lehet, hogy nem összevissza-színű lesz a fa, hanem 2-3 szín lesz domináns, és hozzá a színes, villogó égősor.

Szilveszterkor jó lenne majd elmenni egy hatalmasat enni, bulizni. Gyerekmentesen.
Gerinek grincsjelmezt.

Ajándékot nemcsak a gyerekeknek, hanem a család többi tagjának is. Nem tudom, hol leszünk, hogy lesz. Havat kérek jövő karácsonyra, és sok kaját, de stresszmentesen. Mindent időben elkezdeni.