Dávid ma elment a Völker nevű, tőlünk kb. 50 méterre levő munkaerő-közvetítő céghez, ahova be volt jelentkezve. Visszajött azzal, hogy lenne egy állás a közeli Steinabrückel vagy mifene nevű faluban, csomagküldő szolgálatnál, reggel öttől kilencig és du. háromtól hétig. Hogy mit szólok hozzá. Kiakadt, hogy felőlem akár jelentkezhet is, ha este hétkor tényleg itthon van, mert az este tízkor befejezett munka nálam tiltólistán van, az este hét még belefér. Meghányta-vetette magában a dolgot, miután jól kimérgelődte magát, hogy mekkora logikátlanság, hogy ezt engedem, a kétműszakosat meg nem. Nos, én már csak ilyen logikátlan perszóna vagyok - aki velem akar élni, annak ennyit (és még mennyit) el kell viselnie.
Elvállalta, leszervezte a barátnőnket délutáni pesztrának, és már ment is dolgozni délután. Az mondjuk nem volt szép tőle, hogy pont akkor húzta el az időt a szerződés-aláírással, mikor nekem már mennem kellett dolgozni, így kb. 3 percet a két gyerek egyedül töltött a lakásban. Jujj. Megesik akkor is, ha pl. kiviszi az ember a szemetet a hidegben, vagy csak elmegy vécére.
Holnap fájdalmas lesz neki a kelés, de segáz, majd megszokja, és időben megy el éjjel aludni, mindenki legnagyobb örömére.
A kölkök remekül bírták Korival, semmi bőgés, vidámak voltak, mókáztak - szerencsére jól ismerik egymást, és Panni mindent megmutatott: hogy kell begyújtani a kályhát, hogy kell betölteni és elindítani a mosogatógépet... Dotti is segített mindenhol, ahol tudott.
Közben én meg már intézem a magyarországi intézmények felkutatását - eddig jól halad minden.
Így tovább, szépen.