2017. február 7., kedd

Friss szél

Dávid ma elment a Völker nevű, tőlünk kb. 50 méterre levő munkaerő-közvetítő céghez, ahova be volt jelentkezve. Visszajött azzal, hogy lenne egy állás a közeli Steinabrückel vagy mifene nevű faluban, csomagküldő szolgálatnál, reggel öttől kilencig és du. háromtól hétig. Hogy mit szólok hozzá. Kiakadt, hogy felőlem akár jelentkezhet is, ha este hétkor tényleg itthon van, mert az este tízkor befejezett munka nálam tiltólistán van, az este hét még belefér. Meghányta-vetette magában a dolgot, miután jól kimérgelődte magát, hogy mekkora logikátlanság, hogy ezt engedem, a kétműszakosat meg nem. Nos, én már csak ilyen logikátlan perszóna vagyok - aki velem akar élni, annak ennyit (és még mennyit) el kell viselnie. 

Elvállalta, leszervezte a barátnőnket délutáni pesztrának, és már ment is dolgozni délután. Az mondjuk nem volt szép tőle, hogy pont akkor húzta el az időt a szerződés-aláírással, mikor nekem már mennem kellett dolgozni, így kb. 3 percet a két gyerek egyedül töltött a lakásban. Jujj. Megesik akkor is, ha pl. kiviszi az ember a szemetet a hidegben, vagy csak elmegy vécére.

Holnap fájdalmas lesz neki a kelés, de segáz, majd megszokja, és időben megy el éjjel aludni, mindenki legnagyobb örömére.

A kölkök remekül bírták Korival, semmi bőgés, vidámak voltak, mókáztak - szerencsére jól ismerik egymást, és Panni mindent megmutatott: hogy kell begyújtani a kályhát, hogy kell betölteni és elindítani a mosogatógépet... Dotti is segített mindenhol, ahol tudott.

Közben én meg már intézem a magyarországi intézmények felkutatását - eddig jól halad minden. 

Így tovább, szépen.


Hajszál

Dávid és a gyerekek elkísértek a pályaudvarra jegyet venni. Szakadt az eső, nem baj az, van esőkabátjuk, vízálló nadrágjuk, gumicsizma, no és persze a születésnapra kapott esernyő. Panni büszkén vitte végig, pedig nehéz lehetett neki (az esernyő a földre állítva magasabb nála).

Dávid külön sétált, Panni mellettem, Dotti az általam tolt rolleron, fogtam is a kezét, bár még sose esett le. Zebra, szépen körülnézünk, senki, indulunk. Autós jön jobbról, mi egyértelműen haladunk a zebrán... és csakazértis átmegy a majom kocsistul, előttem kb. 10 centivel... de Panni mellettem megy előre.

No ez volt a hajszál. Ha egy picivel is gyorsabban megy, vagy megbotlik, vagy csak előrehajol az ernyőjével a kezében - akkor vége. A kocsi elülső kereke szerintem kilapította volna, minimum a lábát, de az is lehet, hogy a kocsi eleje vitte volna a szőke fejét. Lefagytam, bizonyos szempontból. Az agyam járt, a lábam mozdult, de bent azért kattant valami - hogy valamit tennem kellett volna. Nem engedhettem el a rollert, rajta Dottit, mert eldől és odavágódik (én nemrég dőltem vele egyet, még mindig megvan a nyoma). Gyorsan történt az egész, 3 másodperc alatt lezajlott.

Mentünk utána tovább, mintha mi se történt volna. Azért mondtam Panninak, aki szintén fölfogta, hogy egy hajszállal előtte húzott át az autó a zebrán, hogy ennek most majdnem alásétált. Mondta, hogy de nem sétált alá, mert lassan ment. Ezzel le is tudtuk a dolgot.

Még csak megrugdosni se tudtam azt a szerencsétlent. Pedig megtenném most is. Mindezt fényes nappal, esőben, amikor eleve óvatosabban kellene közlekednie minden autósnak.

2017. február 6., hétfő

Kilencedik fog és névnap

Dotti ezzel a kettővel ékeskedék ma, úgyhogy meg is lett ünnepelve, kapott robogót, amit mindig Pannitól kunyerált el eddig. Panni is kapott pótajándékot, egy olyan fürdőköpenyt, amit mindig Dottitól szeretne elcsaklizni. Két testvérféltékenységi tényező kiiktatva. 

Csináltam ennek örömére tortát, áfonyásat. No, mit mondjak, remek lett. Egyre ügyesebb vagyok e téren is. 

Zenede is volt ma, csak sajna kevésbé összeszokott brigáddal -  a törzstagok nem jöttek ma, csak a zöldfülűek.


2017. február 5., vasárnap

Veszett

Megint veszekedtünk Dáviddal (ha ezt a marakodás-félét annak lehet hívni). Annyira azért már képes vagyok, hogy ha nem látom értelmét benne maradni egy ilyen kényszer-helyzetben, akkor szépen lelépek kicsit a színről. Ma pl. elsétáltam a Sparba és vettem áfonyalekvárt Dotti tortájába (holnap névnapos), mert az nem volt itthon. És az autót is kitakarítottam némileg a garázsban, mert ahogy kinéz, nos... az autónk kinézete alapján senkiben nem hagynánk pozitív benyomást, az is biztos.

Persze jobb lenne azt írni, hogy óóóó, már régen tudjuk mindketten, hogyan kell kezelni az efféle helyzeteket, és hogy óóó, mi nem is szoktunk veszekedni,. csak összekapunk néha valamin. Ordas nagy hazugság lenne mind a kettő. Nem tudom kikerülni, és nem összekapunk, hanem valódi összecsapásaink vannak, mint az ellenfeleknek. Pedig nem kéne, hogy azok legyünk. Gyerekként utáltam az ilyen helyzeteket otthon: az ember csak pislog a harcmező közepén tehetetlenül és röpködnek a feje felett a nyílként egymásra lőtt szitkok, vádak. Puskaporosan fullasztó a levegő ilyenkor a veszekedő feleknek, no de a helyzetben bent rekedt gyerekek is csak fuldokolnak Senkinek nem jó, és nyelni még rosszabb - az nem az én formám, se nem az én temperamentumom. Én ragyogni vagyok itt, nem tűrni. Panni el is tanulta már tőlem a szófordulatot, mondta valami kapcsán Dottinak: ezt nem tűröm. Hallhatja eleget.

Sajnálom, hogy Dotti és Panni a részesei ezeknek, sajnálom, hogy nem sikerült olyan partnert találnom magamnak, akivel egyeznek a képességeim, aki nem hergel, nem provokál, hanem a helyén kezeli a dolgokat, önmagát és engem is. Sajnálom, gyerekek.

Viszont semmi nincs kőbe vésve, mint tudjuk. Én még azt a hibát se követtem el, hogy papíron rögzítettem volna bármit is. Még jó. Csak ki kell várni, mi lesz... mert valami lesz. Dávid ma Panninak is mondott valami olyasmit, hogy majd lesz egy jobb apátok - nem jegyeztem meg, mert nem nekem mondta.

Haladjunk csak szépen - először el kell mennem innen.

2017. február 2., csütörtök

Főznél-e

... akkor is minden nap, ha megengedhetnénk magunknak, hogy ne kelljen?

Dávid kérdezte a minap.

Én nem szeretek főzni, legalábbis nem különösebben. Viszont sokat enni szeretek. Egészségeset is kb. (napersze). És finomat. És napi kétszer. És szerintem Dávid étvágyát ismerve hasonlóan lehetsz vele ő is, bár még nyilatkozhat, ha nem.

Ezek alapján a válaszom sajna az volt, hogy inkább főzök heti 5 nap, a hétvégéket meg úgyis ki szoktuk bekkelni valamilyen félmegoldással.


2017. február 1., szerda

Napirend kész

De hogy mennyire fogjuk tartani magunkat hozzá, az már rajtunk múlik.

Gyakran eszembe jut, hogy minek ennyi kényszermegoldás, ennyi tervezés, miért nem megy a dolog magától.

De nem megy magától. Furcsa.

2017. január 31., kedd

Utolérni

Amit csak lehet. Rendrakásbeli elmaradást. Szervezettebb napirendet, és még szervezettebbet. Kultúrmappás lemaradást. Embereket.

Magamat pont nem, én elég gyors vagyok. A többiekkel nehéz.