Megint veszekedtünk Dáviddal (ha ezt a marakodás-félét annak lehet hívni). Annyira azért már képes vagyok, hogy ha nem látom értelmét benne maradni egy ilyen kényszer-helyzetben, akkor szépen lelépek kicsit a színről. Ma pl. elsétáltam a Sparba és vettem áfonyalekvárt Dotti tortájába (holnap névnapos), mert az nem volt itthon. És az autót is kitakarítottam némileg a garázsban, mert ahogy kinéz, nos... az autónk kinézete alapján senkiben nem hagynánk pozitív benyomást, az is biztos.
Persze jobb lenne azt írni, hogy óóóó, már régen tudjuk mindketten, hogyan kell kezelni az efféle helyzeteket, és hogy óóó, mi nem is szoktunk veszekedni,. csak összekapunk néha valamin. Ordas nagy hazugság lenne mind a kettő. Nem tudom kikerülni, és nem összekapunk, hanem valódi összecsapásaink vannak, mint az ellenfeleknek. Pedig nem kéne, hogy azok legyünk. Gyerekként utáltam az ilyen helyzeteket otthon: az ember csak pislog a harcmező közepén tehetetlenül és röpködnek a feje felett a nyílként egymásra lőtt szitkok, vádak. Puskaporosan fullasztó a levegő ilyenkor a veszekedő feleknek, no de a helyzetben bent rekedt gyerekek is csak fuldokolnak Senkinek nem jó, és nyelni még rosszabb - az nem az én formám, se nem az én temperamentumom. Én ragyogni vagyok itt, nem tűrni. Panni el is tanulta már tőlem a szófordulatot, mondta valami kapcsán Dottinak: ezt nem tűröm. Hallhatja eleget.
Sajnálom, hogy Dotti és Panni a részesei ezeknek, sajnálom, hogy nem sikerült olyan partnert találnom magamnak, akivel egyeznek a képességeim, aki nem hergel, nem provokál, hanem a helyén kezeli a dolgokat, önmagát és engem is. Sajnálom, gyerekek.
Viszont semmi nincs kőbe vésve, mint tudjuk. Én még azt a hibát se követtem el, hogy papíron rögzítettem volna bármit is. Még jó. Csak ki kell várni, mi lesz... mert valami lesz. Dávid ma Panninak is mondott valami olyasmit, hogy majd lesz egy jobb apátok - nem jegyeztem meg, mert nem nekem mondta.
Haladjunk csak szépen - először el kell mennem innen.
1 megjegyzés:
Látnád csak az én autómat... :D
Nálunk az van, hogy Matyinak szelektív a hallása. Van, hogy elmondok neki dolgokat 5x, és semmi sem történik, erre azt szoktam neki mondani, hogy "na mi van, megsüketültél?"
Ezt Cili is megtanulta: kérek valamit Matyitól, pl hogy hozzon be egy mesekönyvet, stb, erre Cili azt mondja: "nem hozza ide apa, mert megsüketült". :D
Valahol vicces, de valahol tragikus...
Megjegyzés küldése