Ősi kínai levest készítettem a minap, ramen a neve, és _nekem_ még ízlett is. Kb. itt ki is fogytunk a jóhírekből.
Dotti esténként hisztis, a lefekvés megy neki nehezen... még úgy is, hogy egész nap nem alszik. Kis koravén.
Panni tök jó fej. Dávid próbálkozik. Nekem már mindenből elég.
Tele van minden léggyel, nyár van.
Pünkösd alkalmával veszprémezés lesz. Állatkert, valami falusi gyereknap, szamócaszedés a kertben, hűvös házfalak a 35 fokban.
A többi... valamit hagyni kell a fantáziának is.
2017. június 2., péntek
2017. május 21., vasárnap
Elúszott a várva várt
... ház, amit elsőként néztünk meg a megjelenése után, és ami kb. minden tekintetben passzolt volna az igényeinkhez. Megint indulhatunk nulláról, és reménykedhetünk, hogy találunk valamit, ami legalább sacc-per-kábé megfelel.
Nem kicsit vagyunk csalódottak és dühösek. Vagy a gyerekek nem tetszettek a főbérlőnek (leginkább csak a létezésük, mert személyesen ugyan nem találkoztunk vele soha), vagy a magyarságunk. Ahogy Kori barátnénk fogalmazott: ez így is, úgy is nagy szemétség.
Az.
Nem kicsit vagyunk csalódottak és dühösek. Vagy a gyerekek nem tetszettek a főbérlőnek (leginkább csak a létezésük, mert személyesen ugyan nem találkoztunk vele soha), vagy a magyarságunk. Ahogy Kori barátnénk fogalmazott: ez így is, úgy is nagy szemétség.
Az.
2017. május 16., kedd
Dotti véleményez
Reggel fél hat, pár napja, persze hogy hétvégén:
Te bizony... Enka vagy. Fáradt Enka... fáradt szeme. Ott... (belenyúl).
Te bizony... Enka vagy. Fáradt Enka... fáradt szeme. Ott... (belenyúl).
Valamikor délelőtt:
Combot találtam! Szép comb! Hatalmas comb! Combos vagy!
Combot találtam! Szép comb! Hatalmas comb! Combos vagy!
Nemrégen, délután:
Orrod van. Orrod. Büszke orrod... (kacag). Büssssze orrod van, Enka!
Orrod van. Orrod. Büszke orrod... (kacag). Büssssze orrod van, Enka!
Ma reggel, közös fürdés közben:
Megjött a mell! A mell, mell. Megtaláltam! Ideragasztva... fáradt mell. Elfogyott (az anyatej). Fogom erősen... mindkettőt! (és tényleg)
Megjött a mell! A mell, mell. Megtaláltam! Ideragasztva... fáradt mell. Elfogyott (az anyatej). Fogom erősen... mindkettőt! (és tényleg)
És UPDATE, mert ez nyelvtani csemege:
"Mi van engemeten?" - és mutatja az ujját. Szerencsére tudok németül, így megfejtettem a logikát. Eszméletlen, hogy accusativust használ népiesen, és hozzátoldja a ragot... így keletkezett sok nyelvben, gondolom. Automata. Magyarul már nem így gondolkodunk... nem is gondolkodunk, csak azt mondjuk, hogy: rajtam.
2017. május 11., csütörtök
Várunk
Hangvisszajövésre. Házra. Dávid-munkára. Betegség-elmúlásra. Utálok várni.
De a ruhatáram kissé frissült, szóval erre nem kellett a költözésig. Várni. Hétfőn meló megint. Az is jó lesz.
Az idő, mint az ólomlábú, húzza-vonja magát, halasztja még a halaszthatatlant. Úgyse bírja már sokáig. Akkor aztán el lesz kapva a grabanca rendesen.
A lányok jó fejek. Szerethetőek. Nem annyira piócák, mint amennyire lehetnének. Néha sajna kapnak a hátsójukra, ezt nem ússzák meg. Tán ezért (is?) jó fejek.
De a ruhatáram kissé frissült, szóval erre nem kellett a költözésig. Várni. Hétfőn meló megint. Az is jó lesz.
Az idő, mint az ólomlábú, húzza-vonja magát, halasztja még a halaszthatatlant. Úgyse bírja már sokáig. Akkor aztán el lesz kapva a grabanca rendesen.
A lányok jó fejek. Szerethetőek. Nem annyira piócák, mint amennyire lehetnének. Néha sajna kapnak a hátsójukra, ezt nem ússzák meg. Tán ezért (is?) jó fejek.
2017. május 7., vasárnap
Lehet, hogy
... 2017 nekem mégiscsak a köhögés éve lesz? Érdekes, nem ezt éreztem szilveszterkor, no de már mindegy.
Holnap, gondolom, orvos. A munkahelyemen el lesznek ragadtatva.
Megoldottam magamnak két "anyák napi" ajándékot. Az egyik, hogy a kölkök némi rásegítéssel készítettek nekem, meg a nálunk ünneplő Kori barátnőmnek kókuszgolyót, jeee. A másik, hogy lassan, de biztosan mindkét gyerek leszakadt szépen a mellről, bár Dotti még néha próbálkozik ("simogatom", "fájdalmas mell", "aranyos mell"... stb.) Amikor elég, akkor mégiscsak elég. Nem fájdalmas dolog, kifejezetten kellemes.
2017. május 5., péntek
Talál-mányok
Szerdán, ha már le kellett mennem a szakadó esőbe a csomaggal, legalább visszafele benéztem a munkahelyemnél levő szeméttárolóba. Előhalásztam 8-10 vadonatúj, 4 színben fogó tollat, pár töltőt, egereket meg két billentyűzetet. A nagy sikeren felbuzdulva este nem egyből hazamentem, hanem előbb bekukkantottam a mi szeméttárolónkba is. Gazdagabb lettem 100 (tényleg száz) darab őszi-téli harisnyával, mosott, illatos állapotban, mindenféle színben. Ebben az életemben már nem veszek több harisnyanadrágot.
Csütörtökön nem próbálkoztam, ami sok, az sok. De pénteken csak elnéztem a munkahelyem felé menet egy szeméttárolóba. Találtam egy sporttáskát, két súlyt (profi súlyzóra valók), pár tasak bontatlan katonai kötszert, egy szerszámos-táskás övet, egy pár sportcipőt Dávid méretében, valami kulcstartót, meg egy nagy, hibátlan kotyogós kávéfőzőt. És egy fémfogakkal kirakott láncot meg fekete nyuszifüles hajpántot.
Miéééééééééért dobják ki azt, ami másnak (NEM NEKEM) még használható?! Halálra idegesít. Legalább tennék félre, dobozba, zacskóba, akárhogy. Ági szerint csak nem megy nekünk annyira rosszul, hogy rászoruljunk ilyesmire. Mondtam, hogy nem mi szorulunk rá, hanem a hajléktalanok, akiknek továbbadjuk, meg a segélyszervezet, aki mindig örül az adományainknak. Bár tény, hogy ezt-azt néha megtartunk, alapos mérlegelés (és mosás) után.
A főnök ma azt mondta, ne mossuk ki a vécékefét, három euróért vesz újat, dobjuk ki és kész. Ez valahogy osztrák dolog, pedig a főnök kifejezetten normális osztrák.
Érti a fene. Én és Dávid szeretjük menteni az értékeket, és továbbadni jó helyre. Jó érzés találni, jó érzés adni, segíteni. Az egészben csak jó van. Turka után kézmosás, ennyi. A főnök is azt mondja, ez nem szégyellni való dolog. Akkor nem értem. Tényleg nem.
2017. május 2., kedd
Dotti névelőket növeszt... és egyéb izgalmak
A francia kiejtését (szóeleji H-k nem-ejtése) már elhagyta pár hete, ma viszont már a határozatlan névelőt is előkapta este, többször is. Határozott névelőket elvétve használ, napi kb. 3-szor. Még van mit gyakorolni.
Viszont felszólító mód, mondatrend, ragozás, fokozás, hangsúlyozás rendben.
Pannival most kezdenek el igazán ízeseket vitatkozni - magyarul most kezdik el lekötni egymást. Ez csak néha jár óriási ordításokkal, többségében tudnak bánni egymással. Legnagyobb szerencsémre.
Panni nagyon bulis. Nekiáll táncolni valami rémségre, riszálja rendesen. Tökéletes ritmusérzéke van, eltapsolja a Habanerát hibátlanul, pedig nem hallgattuk már hónapok óta. Ezek a jó dolgok, amikor látom, hogy öröklődik a jó. Meg mikor rászól az apjára, hogy akarni a vécén kell, és hogy Dávid ne vegye el a biciklilámpámat. A Szőkének igazsága vagyon. Ő lesz a legerélyesebb a családban.
Voltam bulizni, király volt. Végre tánc, ének, kaja-pia, éjfélig (jó, közben volt egy kitérő, le kellett fektetni a kölköket). Kifejezetten megérdemeltem.
Mást nem tudok elárulni, sok még a rejtély, előttünk is. Egy héttel később már többet fogok tudni több szempontból is.