Hajdani, szeretve tisztelt biológiatanárnőm volt. Remélem, él még. Ő mondta pl., hogy ami késik, az jön.
És ő mondta, hogy aminek "napja" van, ünnepe az évben, az az év többi napján nincs eléggé megbecsülve.
Apámnak viszont holtában is boldog névnapot kívánok. Annak van értelme. Ellenben mikor nőnemű lények kívánnak nekem boldog nőnapot... na annak csak annyi értelme van, mintha én kívánnék anyák napjân minden barátnőmnek boldog anyáknapját. Furcsul a világ. Kipróbáltam, milyen érzés, és kívântam viszont, meg egy vadidegennek is. De nem érzem jól magam tőle... inkább groteszk.
Gombos Mária nagyon okos. Meg kéne látogatnom. Na talán...
2018. március 8., csütörtök
2018. február 20., kedd
PANNI
Panni
Panni, a Nagyonszőke. Egyre
szőkébb. Egyre felnőttesebb. Most volt négy éves. Mintha már kb. 40 éve élne
velünk. Volt ő is csecsemő, emlékszem. De nem úgy, ahogy a legtöbben
emlékeznek, „mintha tegnap lett volna”. Nem. Tegnap nem volt csecsemő. És tegnapelőtt
sem. Már évezredek óta nem csecsemő. Így érzem.
Félénk volt, visszahúzódó.
Mostanra sokat változott. Ez a lány szilveszterkor egy sereg lakli iskolással
együtt ugrált az ugrálóvárban. Ordított valami zene, össze-vissza verődtek,
gyakran egymásnak mentek. Panni kacagott, sikongott és egyszer se bőgte el
magát. Akkor se, mikor azt hittem, kritikus a helyzet. Nem a helyzet lett
kritikus. Hanem Panni. A tűzijáték hangos volt, az nem tetszett neki. A hangos,
a rendetlen nem tetszik. A buta gyerek pedig szerinte az, aki elvágja a többi
gyereket. Hogy mijét vágja el, és kinek, és hogy jön a vagdosás gondolata
egyáltalán képbe, valamint milyen reláció áll fenn az agresszor és az intelligenciaszint
között, ne firtassuk. Ezek rejtélyek maradnak. Annyi biztos, hogy Panni szerint
az agresszív a „buta”. Nem kívánom megingatni eme hitében.
Rám szól. Enka, NEM TE CSINÁLSZ
MINDENT. Hangsúlyozva minden szót. Kikészíti a ruhámat fürdés után. Ideadja a törülközőt.
Lekapcsolja helyettem a villanyt, „majd
ééén”! Odaugrik és elkapja a papucsomat, de nem szalad el vele vígan, nem is
veszi föl csámpásan. Szépen a lában elé készíti, pontosan és helyesen.
Kikapja a kezemből a kakis pelenkát, kidobja. Kikészíti a fogmosó készletet, viszi az elfelejtett pizsamát Dotti után. „Dotti,
BÚJJ BELE A MAMUSZODBA!” – csattan föl erélyesen, ha látja, hogy a Barnábbik
zokniban caplat a hideg kövön.Minden szót egyesével megnyom, szünettel. Hátha így hatásosabb. Más kérdés, hogy Dottinál kevés dolog hatásos...
Emellett persze nem minden tipp
és topp. Rá kell szólni, ha elhagyja a mamuszát. Néha a papírszemétbe szeretné
dobni a fekete szemétbe valót. Elmélázik evésnél, nem halad. Még mindig hátraesik a légszomjtól, ha hirtelen sokk éri.
Dávid megkérdezte, milyen teát választott, mire
ő: EZT is szeretném, meg EZT is. Közben már 10 perce kiválasztotta magának a
teáját. Ha el kell köszönni valakitől, azt nehéz szívvel teszi. Akkor is van
puszi és ölelés, vagy alkalom híján, betegség miatt „távpuszi” és „távölelés”,
ha az illető csak a szemetet viszi ki.Nem hisztis, de affektál és nyávog, szedi az oviból a rosszat.
Éled benne a versenyszellem, és
Dottiban emberére talált. Mindenből képes versenyt csiholni, nem győzzük
visszafogni az efféle késztetéseket. Rivalizálást, marakodást szül. Mindig
mondom neki és Dottinak is: Testvérek vagytok. Nagy a világ, sok a baj. Ketten
szinte bármire képesek vagytok. Tartsatok össze. 80%-ban sikerül. A többinél
résen kell lennem, mert Dotti erőteljesen provokatív jellem, és Panni _nem_
szereti az erőszakot. Ő nem lök, nem csap oda. Akkor sem, ha az egyetlen kedvenc
babája a tét. Nem olyan jellem. „Egy perc” – közli vidoran Dotti, és Panni
számolni kezd. Hatvanig. Persze elvéti, huszonkilenc után valamiért megint húsz
jön, harminckilenc után megint húsz… gyakorol, az a lényeg. Kiabál, az már
megy. De nem erőszakos. Lehet, hogy néha nem ártana azért a sarkára állnia.
Baja lehet belőle később, ha szelíd marad. Én az voltam, én tudom. Már nem
vagyok az.
Olvas, és érdekli. Néha
forszírozom, néha nem. Kibetűzte a MÜZLI-t, a SZELET-et ma reggel. Mi van
benne? Ott van a hátulján, ha érdekel, elolvashatjuk, feleltem. No, ennyire
azért nem érdekelte. A kisbetűket most kezdjük csak el. A gépelés egész jól
megy neki. Színezni tud, de nem szeret. Rajzolni is csak akkor, ha mellé ülök.
A macskának a fejéből nőtt ki a farka tegnap, még mindig. De legalább a lábai
már a helyükön voltak.
Készítettünk önéletrajzot. Kedvenc
színe a lila, a rózsaszín és a világoskék. Stimmel. Legjobb barátjaként Klárit
és Korit nevezte meg. A nála fél évvel fiatalabb Zoéval remekül elvan,
sikongatnak, megölelik egymást, együtt játszanak… de barátjának a felnőtteket
érzi. Ez is rám elékeztet, nem találtam magamnak barátot a korombeliek közül
egészen iskolás koromig. Akkor se olyat, aki illett volna hozzám. Félő, hogy
vele is ez lesz. Dottival van összenőve, de mégiscsak más a szint.
Az óvodás társai egytől egyig
fiatalabbak, mint ő. Még csak hároméves sincs az oviban, nemhogy négy. Megpróbáljuk
szeptembertől átíratni az állami óvodába, ott akad majd vele egykorú bőven.
Sikerülnie kell. Dotti szerintem szintén megy majd vele, egyszerűbb úgy nekik
is, nekünk is. Az iskola más lesz. Ott már magára marad majd, tetszik vagy nem.
De az még nagyon messze van.
A reggeli rutin, amit bevezettem,
hol megy, hol nem. Lassan belejönnek, kell az önállóság. Jót tesz neki, ha nem
öltöztetik, nem tartják a zsepit az orrához. Panni nagylány, minden tekintetben.
„Ha öreg leszek, bizony lehet,
hogy Eninek fogom szólítani, jól sikerült másolat” – így jóanyám. Tény, hogy
nagyon sok van benne belőlem. Nem olyan, mint én, de hasonlít. Próbálom
erősíteni ott, ahol én nem voltam erős. Megy. Lassan, de megy. Már bátor. Már
szociális. „Elmeséltem Atikának mindent, amit csinálni szoktál a csecsemővel”-
mondta reggel. Fontos lenne, hogy legyenek barátai. Hozzá méltó barátok.
A haja fenékig ér. Figyelek rá,
hogy ne történjen meg vele az, ami velem. Mindenki a hajamat dicsérte. Szép,
szép. Ha levágjuk, tán minden szépségem odalesz, gondoltam. Már nem gondolom
így. De nem vágom le. Panninak sokszor mondom ezt is: nem a hajad szép. Te vagy
szép, a hajaddal együtt. Gyönyörűszép vagy. Remélem, megjegyzi. És azt is, amit
utána szoktam mondani.
„Nem az a lényeg, hogy cuki vagy.
Az elmúlik, ha öreg leszel. Légy okos, légy bátor, talpraesett. Légy őszinte és
rendes. Ez számít, nem a cukiság.”
Ideje, hogy kikerüljön a kisovis
környezetből, ott viszik nagyon ezt a cuki-vonalat. Panni nagyon simulékony, ha
dicsérésről van szó. Oda kell figyelnem, hogy egyensúlyban maradjon. Nagyon
értékes lány, de a cukiságnál nem lát sokkal tovább még.
Elértem az „egy szoknya, egy
nadrág” rendelettel, hogy ne fogyjanak ki folyton a harisnyából. Szép dolog a
ruhácska, de egyáltalán nem praktikus, ha kezeslábasba kell beletömködni. És
nem szeretem, ha elfogy a harisnyájuk. Már alakul a stílus, és ügyes,
kifinomult. Zöldhöz nem vesz föl kéket, a rikító színek nem a barátai. A
szivárványmánia őt nem fertőzte meg, megvan, mit szeret és mit nem.
Éva és Hanna. „Nem tetszik.”
Kitart emellett, évek óta. Még iskolás kora előtt le fogom cserélni a nevét.
Amíg élek, helyrehozhatok hibákat, halottan nem fog menni. Ha bánja,
visszaalakíthatja bármikor. „Én Panni
vagyok.” És mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, kérdeztem az önéletrajz készítésekor.
Elgondolkodva azt felelte: „Szerintem Panni szeretnék lenni.” Hát Panni leszel,
Kicsim, gondoltam. És teszek is érte hamarosan.
Különleges, nem babaszépség, de
van benne, ami megfogja az embert. A mozgása egyre könnyedebb, légies. Szeret
ugrabugrálni, nem szeret molyolni. Mondom, nem egészen olyan, mint én. Rajongva
szereti Danit, folyton elszedné tőlem. „Ő az ééééén csecsemőm!” Majd lesz neked
is, ha csinálsz magadnak. A kapott vonattal nagyon szívesen játszik, és folyton
meséért nyúz. Nem baj, a fél kisujjamból előrántok egy mesét, bármikor.
Rímeset, ha kell. Mindig tetszenek a meséim, tudom, hogy kell fűzni a szálakat,
hogy érdekes legyen, de ne fárasztó. Szeretek mesélni nekik. Ha vége, akkor
persze jön a „Most még egyet!” Sose elég.
Édesszájú, de kordában van
tartva. A fogmosás sikeresen beépült a nagyon fontos dolgok közé. „Dotti, gyere
fogat mosni, különben ronda lesz a fogad és mész fogorvoshoz!” Dávid szeretné
megelőzni, hogy ennyire gondoskodó legyen. Szerintem viszont ez belülről jön,
és mivel nekem ugyancsak hasznos, ha a szertelen kis Barnára ránéz valaki, én
ugyan nem tiltom. Nem koravén, csak gondos. Koravén én voltam, megismerszik az
olyan.
Őzeket etettünk a minap, hódot
lestünk, máskor bárányt, birkákat látogatunk. Ha tehetné, telerakná állattal az
egész lakásunkat. Macskára különösképp fáj a foga. Nem engedem, és szerencsére
nem is szabad. Ha lesz saját házunk, akkor se lesz rá mód. Legyen elég nekem
tudni, mekkora fájdalom elveszíteni egy szeretett állatot.
Kicsi Panni, nagy kék szemekkel,
remélem, sokáig vigyázhatok még rád.
2018. január 31., szerda
Gyors poszt Dani 2. hónapjárul
Panni és Dotti is érdemelnek már posztot, de róluk rengeteget kell írnom, Daniról meg elég pár sor is. Neki csak egy új hónapja lett betöltve, és túl sok újdonsággal sem szolgál még.
Azt már tudjuk róla, hogy hasról hátra kétirányú forgancs. Pár napja viszont a kezét is használja már, kinyújtja maga elé, ökölbe szorítva, és nézi. Ha nyújtom a kezem, széttárt ujjakkal, akkor belehelyezi a kezét öklöstül. A jobbat elébb, de most már a balt is. Én meg gyorsan rázárom az ujjaimat, ez a legértelmesebb mostani játékunk, többre egyelőre még nem futja.
Reggel hatalmas kajacokat dobál, nevet, sikongat össze-vissza. A reggel fél hatot jelent. Sajnos nekem néha kevesebb kedvem van mosolyogni. Főleg ha pl. négykor tettem le előzőleg, és úgy döntöttem, áhh, egy picit mégiscsak netezek. Aminek a vége az lesz, hogy fél hatig netezek. És mikor épp próbálok visszaaludni, Dávid ébresztője felzümmenti Danit (de nem Dávidot). Aztán Dani visszaalszik. És negyed óra múlva megint szól az a navalyás Dávid-ébresztő, de ismét csak Dani ébred Dávid helyett. Jajjdejónekem.
Ami az esti sivalkodását illeti, az el is múlt, amint megfejtettem, hogy a hímnemű kölök hétkor már hulla fáradt. Akkor is, ha előtte órákig durmolt rajtam és fél hatig aludt. Hétkor K.O. A baj az, hogy eddig hét körül volt a vacsora. Most a három gyerek és lelkünk piciny nyugalma érdekében előrébb hoztuk az egészet. Az előrébbnél is előrébb. Amióta óvodások, a vacsorát próbáltuk fél hétre beütemezni - na ebből lett a fél hat. Este hatig, de max. negyed hétig. Utána fürdés, fogmosás, mese, pisi, kész. Héttől elvben alvás van. Persze húzzák-nyúzzák fél nyolcig, de akkorra már tuti csönd van. És ahogy Dani engedi, részt veszek az estében, de ha sírva kéri az alvás nyugalmát, akkor sajna kivonom magam akár a vacsora vagy fürdetés közepén is, és uzsgyi az ágyba. Mert ez a gyerek nem a hordozgatást meg a rázogatást szereti este hétkor, hanem ha vízszintesben hozzám közel lehet. Egykettőre nyugszik, alszik. A múltkor ki is kúsztam mellőle, és még a lányokkal voltam egy sort. Tehát semmi hasfájása nincs, csak fáradt.
A minap épp dolgozni voltam bent vele, tegnap. Pár órácskát csak, mert a kollégák úton voltak, és kellett, aki tartsa a frontot. Legnagyobb szerencsémnek tartom az ilyen változatos napokat. Dani nagyon jól viselkedik az irodában, kb. mint amilyen Panni is volt. És mivel az irodában csomagokat is gyártunk, ahhoz pedig egy szépreményű mérleg is kucorog az egyik sarokban, óvatosan ráhelyeztem a jól megtermett csecsemőmet, hogy ugyan, mutasson már valamit. Nna. A hathetes vizsgálaton öt kiló fölötti gyermek tegnap 6,30 kilót nyomott. Szóval a súlyfelszedés megvan szépen. A hossza meg... hát, a 62-es mehet is lassan a levesbe. Alig jó már rá valamelyik. Még jó, hogy egy rakás ruha várakozik avatásra épp, 68-asok.
Hangok terén a minap megkaptam, hogy Ó, Ó, Ó. Ma volt valami VÁ, meg GYE, efféle értelmes szófoszlányok.
Ébredések száma éjjel: változó. Kétszer biztos. Négyszer csak ha nagyon rossz passzban van (értsd: álmomban vagy félálomban megszoptatom, de nem kap büfögtetést, és max. egy óra múlva fölébred, hogy belülről kínozzák a gonosz gázok).
A haja meg rendületlenül nő vele együtt. Időben megszabadítottam nemrég egy, még a születése idejéből származó (hol van az mááár??) tincstől, ami aranyszínű. A fején elöl már fehér haj meredez, csak hátul tartogat ilyen régi kincseket.
Hát ennyi a valamennyi. Számolom ám vissza, hogy még kilenc hónap és három hét, aztán odalesz a csecsemőkorszak. Nem győzöm kivárni.
2018. január 20., szombat
A fordulat napja Daninál
Ezen a héten volt, szerdán meg csütörtökön is. Letettem szépen hasra, hadd nézelődjön kedvére. Eddig inkább csak magamra fektettem, ugye. És le is írtam, mikor Panni meg Dotti felé lefordult rólam De nem tudtam, hogy erre sík felületen is képes.
Pár napja képes volt rá. Mindkét irányba produkálja magát. Videóra vettem pont az elsőt, mázli volt. Délután a lányoknak mutogatta a tudományát. Emlékezetem szerint Panni meg Dotti valamivel később kezdtek produkciózásba hajdanán... Ki tudja. Nincs hangulatom visszaolvasni.
2018. január 9., kedd
Olasz hetek
Régóta tervezem, hogy különféle kultúrák főzési szokásait meglesem, ellesem. Most jött el ennek is az ideje. Épp az olaszok kerültek terítékre, mily meglepő egy latin szakos tanárpalántától...
Tegnap csak a hagyományos makaróni volt, darált hússal, megy hideg olaszos gyümölcslevessel, amiből sajna kimaradt a dinnye meg a narancslé (nem volt itthon, ma vettünk).
Ma már felkészültebb voltam, ezt a levest és ezt a rizottót vettem alapul.
A rizottó nem ízlik az aprónépnek, sajna. Ámde-node a levesssss... most nyalakodtak a kádban egy merőkanálból, nem győzték egymás elől elszürcsölni. Újra kell gondolnom a cukkini-témát, mert alapból nem szeretem, de kiderült, hogy van helye a konyhánkban, az asztalunkon és majd a kertben is. A nyersanyag fele még a hűtőben pihen, abból krémleves lesz, mert azt se próbáltuk még, de az egyik weboldal fölkeltette szunnyadó kíváncsiságomat.
Várat még magára a gnocchi, a ravioli, a panna cotta, a céklaleves, a minestrone...
Folyt. köv.
Ui.: az oviba menés nagy szünet után is zökkenés- és sírásmentes. Király.
2018. január 6., szombat
Vízkereszt, meg amit akartak
Sose voltam ellene, hogy más kultúrák ünnepeit ünnepeljük. Így gyűrűzött be anno egy kis római és keresztény keverékkel a karácsony, de a húsvét, a farsang sem különb, ősmagyar ünnepünk alig van már, és az se jobban a mienk, mint a többség által tartott nagy ünnepek. Befogadtuk pár éve a tökfaragós október-végét, lehet, hogy az ádességgyűjtést is hozzácsapják a lányok egyszer. Befogadtuk a Márton-napi dínom-dánomot, libahús, libás játékok, libás versek, lámpáskészítés, vonulás, dalok, Szent Márton emlékezete, teljesen jó - öt éve se kép, se hang nem volt egyikről se. Idén pedig befogadtuk a Háromkirályokat, de vegyes módon.
Utánaolvastam bőszen ennek az egész január 6-ának. Annyi világos, hogy a Háromkirályok úgy mese, ahogy van, annak pont jó, van benne kis hős, hármas szám, ajándék. Nincs nagy izgalom, ez a jelenlegi gyermek-korosztálynak itt a családban pont megfelel. Megfejeltem a dolgot a frissen szerzett tudással, hogy Európa különféle országaiban egyéb hozadékai is vannak a Vízkeresztnek. A vízszentelés meg Jézus boros csodája még ráér nagyon, az nem is az én reszortom. De a KAJAAAA az igen. És történetesen pár helyen, spanyoloknál, franciáknál meg efféle helyeken ilyenkor sütit sütnek, és babot rejtenek bele. Vagy porcelánfigurát, de arra ráharapni nem lehet nagy élmény... legalábbis nem túl pozityív. Aki a szeleteléskor megkapja, az lesz a király, és juhééé.
Ez eddig jó, de itt kapásból két gyerek van, mindkettő hipersértődős, ha a másiknak jut valami, ami neki nem. Ellenben a mesék mindig jöhetnek. Így aztán átmentem Bartos Erikába, és míg Dávid altatta a leánynépet, egy pillanat alatt összedobtam egy rakat színes bábot: három királyt, egy Máriát Jézussal, egy Józsefet jászollal meg pár állattal meg három pásztort is hangszerekkel. Pár fakanál, egy József Attila-féle vers hozzá, kész. És sikerült délután egy tán túlontúl is egyszerű receptre bukkannom a háromkirályok süteményét illetően is. Túl eszerűnek ígérkezett ahhoz, hogy finom legyen, pedig hát... Mivel Dávid a török boltban kapott levelestésztát, ezért még ennek is sikerült nekiugrani és elkészíteni, noha a török levelestészta NEM azonos azzal, amit pl. a Lidlben kapni. Száraz. Szakadós. Jájjjj. De az eredmény jó lett, sőt, csodás. Egy szelet maradt, pedig ez egy 28 centis tortaformával készült. A krémje is tényleg remek, nem hittem volna, hogy a mandula ilyen jóféle tölteléket ad.
Este a kölkök az elúszás ellen fel lettek pörgetve (zuhanyozás 5 perc alatt két főre, vacsoraevés 10 perc alatt). Ezt követte a torta, amibe utólag (csaltam, de jó fej vagyok) belerejtettem kis papír koronákat. A sütés előtt nem mertem, mert ha megégnek, oda az egész. Így viszont volt varázsa. Panni meg persze nem lenne Panni, ha megint nem uralkodott volna el rajta a szőkeség... Ő ezt meg szeretné enni. Mit?? A papír koronát. Netene. Akkor inkább a levelestésztából egy kis falatot ollóval gyorsan korona formájúra vágtam, nesze. Dotti: NekemisNEKEMIIIIS! Jó. Utána pedig a jóelőre beharangozott meglepetésmese a színes bábokkal. Imádták. Háromszor-négyszer kellett elmondani. Dávid előkapta a furulyáját és azon játszotta el a betlehemes dalokat, a lányok megkaparintották a bábokat, majd még fogmosáskor is hangosan kántálták a Pásztorok-pásztorok kezdetű nagybecsű művet.
Úgyhogy ma jó nap volt. A második fele nekem mindenképp. És tegnapelőtt birkákat etettünk és kirándultunk az erdőben a kápolnához. Igyekszünk minőségi időt szánni a jó dolgokra. Holnapra Dávid beprotezsált minket egy öreg nénihez, akinek nyulai vannak. Előtte káposztasalátát fogunk falni, stílszerűen. De lesz azért hozzá rántott párizsi meg csirkefalatok is, elvégre nyulak mégsem vagyunk.
2018. január 4., csütörtök
Dani és a változások
Ma voltunk a 6 heteseknek járó kötelező vizsgálaton Dani Ádámmal. Ennek kapcsán érdemes tán pár szóban megemlékezni az első másfél hónapról.
A fiatalúr hamar fölvette azt a szokását, hogy nappal angyal, este nyolctól 11-ig partiarc, a hangosabb fajtából, majd éjjel változóan éhes, általában kétszer. A keze szép ernyedten maga mellett volt mindig, volt szép nagy szőke haja (nem vehette ugyan föl Panni sárga sörényével a versenyt, de fiúkhoz és szőkékhez mérten azért elég sok haj). A lába vékony volt és hosszú, mint Dottié.
Nna most, egy hónapos korára úgy döntött, megváltozik kicsit. Azóta nem hajlandó úgy aludni, hogy leteszem. Lehet a szájában mell, nem segít. Kelj fel és járj, szól a parancs - persze nekem. És felkelek és járok, fel s alá, a leggyakrabban egyből egy kendővel is felvértezve, mivel így hatékony a gyógymód. Most délután is így aludt el. Ringatás, zene, fehérzaj... oda se neki. Nem kell az álomba-szoptatás sem, ordít, de a mellre nm kap rá, mint Panni tette. Rákap, ha éhes, de nem, ha álmos. disztingvált viselkedés, hogy a fene egye meg. Így tehát 36-os nadrágokat viselő, nádszálkarcsó alakom jelenleg kólázással és beltéri kilométerek lerovásával őrzöm kitartóan. Imádom a 36-os méretet. Csak a csecsemősírást utálom. Ez már két ok, hogy járkáljak.
A gyerek két karja is működésbe lépett szépen, kapálódzik vele össze-vissza. Fogni persze még nem fog, mármint tudatosan nem. A hajamba persze belekap, úgyhogy megint ereszd-el-a-hajamat-bulik mennek. Néha Panninál is, aki eltanulta tőlem, hogyan kell hatékony szopránsággal "Ne húúúúz-mert-fááááj" szólamba öntenie méltatlankodását.
Ja igen. Egy hónapos korában volt az is, hogy Panni mellém feküdt balra, én háton, rajtam Dani Ádám, hason fekvésben. Erre elvágódott balra és hanyatt fekvésben Panni és én közém esett, vagyis inkább csak csusszant. Nem fájt neki, sőt, tetszett. A hanyatt-fordulós mutatványt ugyanis vagy 5-ször megismételte. A másik oldalamra időközben odatelepedő Dotti kikérte magának, hogy felé nem fordul és nyekken a csecsemő, úgyhogy kis rásegítéssel felé is "fordult". Izmos egyén, meg kell hagyni, a fejét is szépen emeli már hasonfekvésben. A nyakánál pedig nem támasztom egy jó 3 hete, tartja a fejét és nézelődik, ha vállra veszem.
A soványabb korában jól bevált, "borda-közepibe-nyúlok-és-böffent-egyet" módszer egyből odalett, miután némi zsírt szedett magára. Ma lett mérve megint, előtte egyhetesen a doki mérte. Akkor 3,50 kg volt, most 5 valamennyi.
Szerencsére a szopós természete nem hagyta még cserben, remélem, nem is fogja. A fejőegység a fürdőszobában nyugszik, nem hinném, hogy bevetésre kerül. Nincs kedvem elrontani a kölköt.
Ja igen, a haj. Hát az kérem félig már kihullott, annyi maradt kb., mint mennyi a szórakozott professzorokat szokta glóriaként fejközéptájt k9örüllengeni. Nem tudom, a két "antennája" megvan-e még (találtunk Dáviddal Dani feje tetején két kb. 6-7 centis hosszú szőke hajszálat). Nagyon nem vagyok elkeseredve, mert a hullás helyén máris kb. 2-3 mm-es szőke hajzat fedezhető fel.
A szeme még kék, de szerintem változni fog. Sötétebb, mint anno Pannié volt, erőteljesen emlékeztet az én csecsemőkori szemszínemre.
A gyermek szépen kigömbölyödött hát, van már Panni-féle combja, csak ez hosszú, és jó nagy talpban végződik. A 62-es méret sehol se lóg rajta, szerintem azt az 58 centit elmérték, de ki tudja.
Legüdítőbb változása pedig az, hogy noha eddig is megvoltak az álombéli mosolyok, ezeket egy ideje kiegészítette az ébrenléti, óriás vigyorgással is. Főleg reggel fél öt és fél hat között virítja őket, én sajnos akkortájt kevésbé vagyok még mosolygós hangulatban. Az emésztése az arcára van írva, ha épp sikerre visz egy gázkilövést vagy kakilást, nagyon vidám és elégedett fejet tud vágni, ami egy pillanat alatt borzadássá merevedik az arcán, ha nem jön össze. És nyitott szemmel alszik még mindig, elég gyakran.Persze csak az aktív alvási fázisban.
Ha nem ordítana minden este jó másfél órát, akkor azért hálásabb lennék. Rázni kell, mint az a bizonyos a vargát - arra kb. nyugszik. Nem megijedni, nem vagyok szadista: felkötve sok kisebb-nagyobb rugózást kell véghezvinni. A séta se árt - de inkább nekem használ, mint neki.
Na ennyi kb. A másik kettő meg két másik bejegyzést érdemel.