2019. február 21., csütörtök

A szükséges plusz- egy kis pozitív bejegyzés

Ez most kérem, Panni és a hamburgerzsömle esete Limara alapján.

Van nekem egy nagyon jó kis hamburgerzsömle-receptem, Limarétól. Aki nem tudja, kicsoda Limara, sürgősen hozza be a lemaradását, különben számtalan finomságról marad le.

Ez itt Limara hamburgerzsömle-receptje:
http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html

Ez meg az, amit minden 3-4. napon sütünk itthon.



Eddig jó.

Icipicit módosítok csak a recepten: nekem nem kellenek a csemeteszájakhoz hatalmas zsemle-bucik. Viszont sokan vagyunk, ezért a kisebből több jó dolog. És nem 9, hanem 10-12 zsömlécskét szoktam gyúrni belőle. Szoktunk, pardon. Ha épp van időm.

És a lekenést is szeretik ám csinálni a csemeték. Mind a három. Szilikonecset, felvert tojás, nem nagy ördöngősség.

A minap megint csináltam. Épp 11 zsömlécske lett belőle. Panni meg középfülgyulladással a második héten van itthon (avagy miért ne halogassuk az antibiotikum-kúrát, ha az orvos azt javasolja, ugye, Dávid?). Megneszelte, jött is egyből, hogy ő is szeretne kenni. Mondom, jó, de ebből galiba lesz, mert Panni a szimmetria híve, ezek a zsömlék meg 11-en vannak. Nem fogja tudni rendesen felezni.

Elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor én ezt kenjem le, te meg azt kend le, Enka. Nem igazodtam el rajta, amúgy is Danit tartogatva a kezemben, volt épp más dolgom is. Panninak a kezébe adtam a tojásos szilikon-ecsetet, hogy rajta, mutassa meg, majd lekövetem.

Megmutatta.
Nekem meg leesett az állam.
Nem egyszerű ám a Szőke agyajárása.

Íme, a zsömlék elrendezése.


Panni pedig így kente le őket:

1.  2.  3.

És meghagyta nekem a fehéren maradtakat.
Szerintem nagyon jó matekos a lány. És nagyon szimmetria-kedvelő.

Tetszik nekem. :)
No igen, aztán Dani is be szeretett volna szállni a zsömle-kenésbe, ami megint megbolygatta a dolgokat, de miért legyen egyszerű az élet, nem?

Jövő hét szombaton hatalmas farsang. 35-40 gyerek, szülők, kis terem. Enyém az egész csapat, három órára. Megint megmutathatom, mit tudok. És meg is fogom mutatni.És hallgatni fognak rám, és működni fog, pont úgy, ahogy elterveztem. És szuper lesz, mint mindig. Csak még eggyel jobb.

Mindig jobb még eggyel.

Legalább ez.

2019. február 17., vasárnap

Tikk-takk

Még pár nap, és kegyesebb lesz a bacilusfertő.

Még pár hét, és túl leszünk a nagy farsangi bulin. Tán egy pályázaton is.

Még pár hónap, és Dani mehet is a bölcsibe.

Én dolgozni.

Tudja a fene, hova. De dolgozni. Akkor lesz megint sok-sok pénz. Kuporgatás, gyűjtögetés... elköltözés.

Még pár év, és nagyot nézek majd, hogy volt mindehhez türelmem, energiám. Vagy lesz még több.

Advent van. Az egész mostani életem egy szép (?), hosszú advent. 

Várom a karácsonyt. 

Addig írom a meséimet, a kis színdarabokat. És azértis betanítom a két lányomnak, hiába kapálóznak Vekerdyk meg egyéb emberek a tanítás ellen. Jé, betűznek. Jé, olvasnak. Jé, mindjárt gyorsabban számolnak, mint én. Jé, mindjárt meglesz a negyedik fellépésük színészként. Verses mesejátékot mondva. Amit én írtam. Jé,, mindjárt illusztrátorai lesznek a könyveknek, amiket kiadatunk. Ha kiadatunk. De kiadatunk. Olyan könyveknek, amikben a nyelvezet nem túl gügyögi. Olyan szófordulatok vannak benne, mint "móresre tanít", "nem teszi zsebre", "felkopik az álla". De már értik és mondják.

Szárnyalnak, és észre sem veszik.

"Enka, én mindenkit végigkérdeztem az óvodában, és azt mondták, hogy ők mind tudnak olvasni."

Persze, a kis Jázmin meg három és fél méteres, mert azt mondta. Nem baj, visszanézve majd meglátják, hogy páratlan gyerekkoruk volt. Remélem, így látják majd.

Dáviddal kapcsolatban feladtam. Magamra és a gyerekekre koncentrálok és okosodom. Nem érint meg már. 

Én megyek előre, mint az üstökös. Szép röppálya. Csak épp fölfelé. Elfelé. Másfelé.

Tikk.

Takk.

Teljél csak.

2019. január 22., kedd

DÜHÖSEN


Ebből a bejegyzésből most csak egy morzsát fogok közzétenni. Azt a részét, amelyik megállja itt a nyomdafestéket. Egy kis tisztesség: ha másért nem, a gyerekeinkét és tisztelettel visszatekintve a csaknem 15 évre.

Aki tud: szóljon Dávidnak, hogy rossz úton jár. 
Hogy küzdeni nem úgy kell, ahogy ő képzeli. 
Járjatok a nyakára, hátha rátok hallgat. Ami az én elmondásomban semmit nem ér (pedig) tudtommal tudok beszélni), talán más szájából más hangsúlyt nyer. 

Ne hagyjátok békén. 
Nincs belső kontrollja, csak külső kényszerre mozdul úgy, hogy az tényleg mozdulatnak látsszék.  

 Ha nem lesz változás, vagy rosszabbra fordul a helyzet, közzéteszem a hiányzó részt is. Nem szívesen. Most még maradt egy utolsó kis tartás bennem. De ehhez is háromnegyed óra folyamatos írás kellett. Kiírtam magamból, amit szerettem volna. De nem ide. Örüljetek neki.

2018. december 31., hétfő

Bye-bye, 2018

Bye-bye, csecsemő-Danis szenvedelmek,
bye-bye, Katica-napközi a lányoknak,
bye-bye, erőlködés, hogy a Wr. neustadti Anyukás csoport tevékeny tagja maradjak (minek?),
bye-bye, munkahely - megszűnik,
bye-bye, rengeteg cucc a lakásban.

Ahoi, 2019!

Ahoi, több közösen eltöltött idő a gyerekeimmel,
Ahoi, új munkahely megtalálása,
Ahoi, még kevesebb cucc,
Ahoi, magyarorszgi lakhely megteremtése,
Ahoi, pénzkeresés pályázással,
Ahoi, pénzkeresés gyerekkönyv-kiadással,
Ahoi, rengeteg új gyerekprogram megszervezése az eisenstadtiaknak,
Ahoi, kultúrmappa-kiteljesítés,
Ahoi,

szép
új
világ.

2018 - te voltál az elköszönések éve sok mindentől.
2019 - te leszel a jó irány folytatásának éve.

2018. november 22., csütörtök

Dani 1 - véééégre

Eljött ez a várva várt nap is. Lassabban jött el, mint anno a 9 plusz mínusz, persze) hónap után a szülés. Nekem az idő a gyerekekkel nagyon lassan telik.

Ez a Dani-gyerek is vagy 1000 éve lakik velünk már, csak nagyon jól titkolja, és egy 1 éves gyerek álruhájában biggyeszkedik. Leírom, miket csinál egy effajta ál-gyerek.

Ma a Lidl-ös bevásárlás után az autó ablakán kifele nézelődve gagyogott ezt-azt. Bmmm, pámmmm, FAAAA. Mondom, faaa? Hol? Erre a mutatóujját szépen kifele irányította, oda, ahol épp állt egy... mily meglepő... FA.

Dávid neki Pppaaaa. Néha ÁÁÁ... pppaaaa. Vagy üppeee, ez viccesebb. Én senki nem vagyok, nappal. De éjjel, ha nagyon kellek, már majdnem kimondta többször is, gyakoirlatilag helyesen, hogy Ennn... gKaaaa. Érdekes, miért csak a legnagyobb szükség viszi rá.

Van még: TYÁ - ez a kutya. Ha ugatást hall, már nem Bavvv, hanem TYÁ. Ha elémondom, hogy KU, akkor még büszkébben vágja rá. A cicát Dotti és én is hallottuk tőle, kissé TiiTTÁÁ-s formában, de érthetően. A mágnes macskára mutogatott közben a hűtőn, tehát nem félrehallás volt. KEdvence továbáb a BUSZ. Eddig Pppááá volt, újabban Báá, még újabban Buuu. Alakul.

Egy ideig mondta, hogy EEE-KKÁÁ: ezt az egy-kettő-háromra értette (utána hátradől, megtanítottam neki).

Tud pár dolgot, mert ugyanezt már a lányokon is sikeresen végigjátszottuk. Az ajtón kopogtat, nem üti, ha kérjük. Kilinccsel nyitja, nem vágja be. A vécét lehúzza, lehajtja. A nyitva hagyott ajtókat becsukja. A fiókokat is. A dolgokat a helyükre teszi. A lábas fedelét leveszi, a fakanalat megfogja és kever a főztöm9n, majd visszateszi a fedőt. Elindítja a mosogatógépet, Zümit - a páraelszívónkat, az automata dal-lejátszást a zongorán. Dávidnak odaadja a hőn áhított szemüvegét, már nem kell tőle meg a fogaitól félteni. Próbál tekerni, az még nem megy, se kézzel, se lábbal. Ellenben a robogót tudja hajtani, már vagy 2-3 hónapja. Elég nagy hozzá. 86-ost hord és majdnem 11 kiló.

Mindenevő ÉS anyatejes. Jellemes csemete, már nem csecsemő, ma hivatalosan is elbúcsúztattuk a csecsemő-korszakot neki. Elfújt a gyertyát!!! Naná, mivel már fél éve fújja a furulyát, és újabb szórakozása buborékokat fújni a vízbe. A kedvencei:

- kutyasétáltatás Dani-módra: végy egy zsineges vagy drótos vagy vezetékes akármit. Húzd. Menj vele. Sokat. Nyögj, ordíts és méltatlankodj minden módon, ha beakad valahova. Halj keserves kínok közt halált. Majd, ha mégis megszánnak, húzd tovább. A kutyát. Néha közöld, hogy BÁVVVV.

- takarítás Dani-módra: végy egy szivacsot. Követeld ki, hogy föltegyenek
a pultra
az asztalra
vagy csak találj egy jó koszos padlót. Töröld fel. Alaposan. És utána a többit is. Az egész lakást.
Hisztizz, ha nem engedik, hogy takaríts. (a szivacs eleinte a szájában is landolt, de mostanra leesett neki a tantusz, hogy ez nem olyan szerencsés dolog)

- művészet Dani-módra: végy egy ceruzát, tollat, filcet, akármit, ami fog. Rendesen markold meg. Kezdj el vele rajzolni jó erős oda-vissza-vonalakat... VALAHOVA. Papír is jó. De más is...
Menekülj, örömödben sikkantva, és rajzolj tovább. Utána jöhet a takarítás a szivaccsal.

- evés Dani-módra.
Légy Dani. Lásd meg, hogy valaki eszik valamit, legyen az valamelyik szülő vagy valamelyik nővéred. Add ki magadból a felismerés igen hangos sikolyát, hogy Hejjj-ez-nekem-is-kell! Indulj meg kinyújtott kézzel. Ha nem adják, morogj erőlködve és ne ereszd. Bőgj. Jó hangosan. Szerezd meg. Vagy egy másikat. És aztán hammm. Ne feleljen meg a falatka, neked az egész kell. A legnagyobb. Akkor is, ha épp jóllaktál. Tuti. Akkor is, ha csak két fogad van alul. Ha mást adnak, mérgedben vágd a földhöz.

Ilyenek vannak mostanság. Meg éjjeli szopatok. Megyek is.


2018. október 29., hétfő

Egyszer még hasznos lesz visszaolvasni

... hogy hogy is telik nálunk egy hétközbeni nap. Hát, tessék:

kelés _legkésőbb_ hatkor. Panni át szokott kúszni hozzánk hajnalban és eléggé meg van sértve, mikor visszaküldjük a Dottival közös szobájukba. Az álmosságtól eddig elég ritkán jutunk el.

"Családi pisi." A lényeg, hogy mindenki gyorsan legyen túl rajta és ne minden ember külön húzza le maga után. Vagyunk egy páran, ugyebár. Dotti néha ilyenkor még alszik, de legkésőbb fél hétkor ő is fölkel. Legtöbbször magától. 

"Mérés." A lányok versenyszerűen öltözködnek. Stopperrel mérjük az idejüket, magukhoz mérik magukat, nem egymáshoz - a  másfél éves és jóval céltudatosabb Panni jelentős előnnyel indulna. Ruhák már előző este előkészítve, így a fölösleges keresgélés-válogatás szóba se kerül. Danit én öltöztetem föl, néha jut idő felnőtt zuhanyzásra is. Hangsúlyoznám: NÉHA. Panni szintideje 2 és három perc között változik (a rekordja 1:48), Dottié inkább három és fél perc szokott lenni, neki 2:14 a rekordja.

"Reggeli." Már amikor. Néha csak szendvics, néha zabkása, néha gyümölcs.

"Frizura". Általam. Panni furákat talál ki, ha van időm, meg is valósítom. Fényképeket őrzök róla, sokat. Már Dotti is válogathat a frizurák közül. Mégis mindenki őt piszkálja, hogy miért olyan rövid a haja. Pedig nem olyan rövid, csak összeugrós. Már be tudom fonni, ha szeretné. De nem szeretné. Pannié pedig _h_o_s_s_z_ú_. Korábban csak a lófarok, mostanság már: "Enka, nekem olyan frizurát csináljál, hogy innen körbe egy fonatot, meg a másik oldalról is, és fölötte egy nagy lófarok, és hátul meg az egész lógjon le, de annyi, mint az egész világ összefolyva!" Remélem, érthető.

Irány az óvoda. Állattal, persze. Maguk öltöznek, ha Dotti nyűglődik, Dávid ráadja a kardigánt vagy a lábbelit. Kabát is kell a hűvös időben. "Sapka, sál a kabátba jár." Kesztyű is fog kelleni télen.

Autóval a Bánfalvi kb. 35 perc. Leadás búcsúzkodással kb. 15 perc. Ebben benne van a bemenetel (de éééén szeretném megnyomni a gombooooot"), az átöltözés (sapka-sál-kabát-kardigán LE, cipőcsere benti cipőre) és az elköszönés (ölelés, két puszi, kézzel csapás le, csapatás le és össze fent). Nincs belőle gond kb. 99 százalékban, nagyon el kell szúrni ahhoz, hogy ne szívesen menjenek be.

Megérkezésük az óvodába 8 óra körül történik épp - ez az a helyzet, ha Dávid viszi őket autóval. Ha én viszem tömegközlekedéssel, akkor 7:11-kor indul a vonat a müllendorfi állomáson, 7:40-re van a soproni pályaudvaron. Onnan, mivel 8:22 előtt nem megy föl busz, taxi (1350,- HUF a felfele út, és lefele jó nekem a busz is, gyűjtőjeggyel). Erre most Dávid jelen munkanélkülisége folytán épp nincs szükség. 

Az óvoda 16:00-ig szeret vigyázni a gyerekekre, de elvben 17:00-ig lehet értük menni. Meredeken el vannak keseredve, ha már uzsonna után, a délutáni udvari játék előtt sikerül odaérni értük. Mondom, ők élvezik, fene az itthoni 4,2 méteres trambulinba, a dupla-hintába, a tornateremmé átalakított garázsba a sok gyűrűvel, boxzsákkal meg tatamival, ja meg a kisház is elmegy a francba az 1000 négyzetméteres kerttel. Inkább az ovi udvara a vadidegen kölkök között a félsötétben. Sikerült eladni az "ovi jó hely"-projektet, sőt, túl is sikerült teljesíteni. Király.

Közben persze zajlik a nap. Dani, ha fáradt, délelőtt is alszik egyet. Rajtam szeret aludni, kendőben, most épp. Akkor jó sokáig húzza. Néha addig, hogy a délutáni alvásra már nem is futja a türelméből. Kissé nehéz így mozdulni tőle, de sikerül. Mosni, teregetni pl. lehet vele. Főzni is. Kertészkedni már nehezebben, a rendrakás se mindig megy. A gép előtt ülni egész jól lehet vele éber és alvó állapotában is, ilyenkor sikerül szervezni a közösségi életet. Vagy Dávidnak munkát keresni. Evés meleg étel (ált. előző napi maradék) 13:00 körül. Családegyesülés kb. fél ötkor legkésőbb. Ekkor vagy sikerül rávenni a leányokat némi benti mókára (legyen az írás, olvasás, rajzolás, színezés, kreatív dekorálás, fonás stb.), vagy kint szeretnének még ugrálni. Gyakran a főzés egy része is ekkorra marad, bár az nem olyan szerencsés. 

"Esti rutin." Kezdete kb. fél hatra tehető. Közös terítés. Tányér, másik tányér, kanál, villa, papírtörlő, pohár. Jelenleg két bőrszék is tarkítja az étkező kinézetét, egy karfás és egy karfamentes. Az a megállapodás, hogy reggel Dotti ül a karfásba, este Panni. Leves, második, desszert. Kb. 18:00 és 18:15 között vége a vacsorának. Gonoszat kell tenni a gyerekekkel, mert hajlamosak elkalandozni ls elúszni, márpedig a kipihentség fontos dolog. Ezért ha túl szétszórtak, jön a technika ördöge. 5 perc levesevés, utána szól a "vekker". 8 perc második-evés és megint szól. Dávid eleinte kikelt magából: "Engem aztán nem fogsz ilyen hülyeségekre nevelni, hogy időre eszünk" Mostanság viszont saját maga hozza az órát, kérés nélkül. Felismerte ő is, hogy így működik az a szép kép a fejében (ami egyébként nálunk otthon sose volt divat elvben sem), hogy evés közben _CSAK_ az evéssel foglalkozunk. Tehát nem akkor beszéljük meg a napot meg a csip-csup dolgokat. Van jogosultsága az elképzelésnek, ha előtte valamikor sikerül abszolválni az efféle beszélgetést. De ezt nehéz, és egyre nehezebb lesz, ahogy nőnek. Szeretném, ha a közös vacsora az alapját képezné a családi életünknek. Zsófi (volt) barátnőméknél így volt, és kb. nálunk is. Egy ideig.

Nem is mondtam a kis kártyáimat. Ejj.
Egy ideig kínosan nehezen ment a visszaemlékezés az ovis dolgokra. 
"Mi volt az ebéd?" ---- "Nem tudom."
"Mi jót csináltatok délelőtt?" ---- "Nem emlékszem."
"Kivel játszottál?" "Alkottál valami szépet?" ---- "Gondolkodom..." De csak nézett bambán és nem tudtam meg semmit. Nem használta az agyát. Panni, mármint. Dottiból valahogy folyik az infó. Elbambul valamerre, és elkezdi: "De Enka, én mondtam Sacinak, amikor blablabla...". Vagy csak elkezd énekelni, mondókázni. Magától.

Panni megint feladta a leckét, és a hosszas, kérdezgetős módszer természetesen nem vezetett megfelleő eredményre. Vagyis: megtudtam, hogy nem ez a jó módszer. 45 perc ment el kérdezgetéssel, a gyerek feszengett, én egyre idegesebb és egyre elkeseredettebb lettem. Más ugye azt mondja: áhh, engedd el. Nem kell, hogy tudd, mi történik vele. Jól van, éli a kis életét. 

De ez nem én vagyok. Nem az a zavaró, ha nem tudom. Az a zavaró, ha nem tud emlékezni. Gyerek. Na és? Öt éves maholnap, ne az iskolában szenvedjen meg vele. Emlékezni egy élmény, továbbadni valamit lelkes csillogó szemekkel egy élmény. Jó élmény. Ha nem tud emlékezni, akkor segíteni kell neki. Gondoltam én. És megalkottam a _k_á_r_t_y_á_k_a_t_. Pár szimbólum, belaminálva. Az egyik egy nevetős fej, még korábbról, van szomorú párja is. Ők Szomorka és Vidorka, még az első megmérettetésnél, a bébiszitternél segítettek nekem. Ennek nyomán születtek újabb kártyák.

Hangjegy - zenélés, ének, dal, mondóka.
Csúszda - udvari játék, friss levegő.
Baba, kocsi, építőkocka - benti játékok.
Sírós smiley - valaki sírt, hisztizett.
Bokszkesztyűs smiley- valamilyen vita, harc, érdekellentét. És így tovább.

És megvesznek azért, hogy övék legyen a kártya, és már _akarnak_ emlékezni. Ki tudja, mi igaz az emlékeik közül. A maguk világában persze az egész az. Én figyelem a lelkesen mesélő embergyereket, a csillogó szempárt... és meg is vagyunk. Emlékezni jó, még annak is, aki folyamatosan a jelenben él, és alig van múltja. van neki, nem is kevés.

Nna, a kártyákat legkésőbb a 18:15-ös fürdéssel kivégezzük. Esti mosdás a kádban, előtte színek szerint a helyükre teszik a szennyesüket és persze kihozzák a pizsamájukat. Mosdás, fogmosás egyedül, már alig hangzik el a "fogmosós dal". Pedig több verzió is van, a "Föntről lefelé, sállá-lállá-lá" csak az egyik. A mondókás "sima-mika-sika-mika" a másik. És volt összekeverős is egy időben: mindenféle dalokat kellett egymás után énekelnem, előbb a Buli után a takarítás, majd a Tavaszi szél, rá a Tnin-tini lány meg a társaik. Mindez most épp nincs. Majd még lehet, hogy visszatér.

Ami mostanság van: esti BESZÉLGETÉS. Panninak van nagy szüksége rá, hogy hallja és tudja, ezáltal megerősítve érezze magát abban, hogy nap mint nap bátrabb, erősebb. Ez segít neki abban, hogy az új ovis helyeztet feldolgozza és ne legyen hosszas, hüppögős, üvöltős sírás abból, hogy egyedül kell aludnia. A nagyovis időszak előtt másfél évig semmi baja nem volt ezzel, most meg lett. De ezt is kikúráltuk. Mindig kiderül, hogy az adott napon mitől lett bátrabb: megölelt valakit, kéz nélkül lógott le valamilyen mászókáról, ő mesélte a mesét, hangosan köszönt valakinek az utcán, megfogta egy ismerősöm kezét stb. Mindig sikerül találni valamit, és ekkor már büszkén elmondja velem az erre alkotott versikét is:

Ha ijesztő a világ, kell egy kicsi bátorság.
DE figyeljetek, kicsik-nagyok: én ma megint bátrabb vagyok!

Dotti is fújja már, pedig neki nem is kell bátorodnia. Bár ki tudja, mi bújik benne, változik ő is.

Ekkor már elvben 19:00 körül jár az idő, de max. 19:30 van. Lámpaoltás elköszönés után, és kész is vagyunk. Ma pl. belefért egy mese is, máskor meg van diavetítés is... de ez gyakran elúszik, inkább pancsolnak sürgetés nélkül 5-10 perccel tovább. Minden sajnos nem fér bele.

Így szokott kinézni egy hétköznap 2018. őszén.

2018. szeptember 24., hétfő

Dani 10 hónapos

Ennek örömére ma megtette élete első önálló 4 lépését. Hogy hova? Hát az apja felé. Az étkezőasztalon. Hol máshol. Szerencsére utána a padlón is reprodukálta a produkciót, a kamerába is. Ezenkívül darazsat markolt, mire a sértődött ízeltlábú fullánkot fúrt a bal mutatóujjába. De nem allergiás a csípésére ő se. Legalább már ezt is tudjuk.

Tegnap volt itt pici összejövetel, kirándulni nem sikerült, enni igen. Szerdán szülői az oviban.

Fogorvosi kezelések első körben szüneteltetve.

Munka megvan, kert szintén. A tök alá elbújtak a krumplik. A farkasbogyó-bokrok közé a dinnyék. Kész kincskeresés.

Ja igen, ma Panni is lefejelte a betont a nagy apnoe-ban. De nem komoly.

A körmöm pedig szép nagy. Ennek örömére ki is festettem.

Efféle örömök követnek minket az őszbe.