2019. február 21., csütörtök

A szükséges plusz- egy kis pozitív bejegyzés

Ez most kérem, Panni és a hamburgerzsömle esete Limara alapján.

Van nekem egy nagyon jó kis hamburgerzsömle-receptem, Limarétól. Aki nem tudja, kicsoda Limara, sürgősen hozza be a lemaradását, különben számtalan finomságról marad le.

Ez itt Limara hamburgerzsömle-receptje:
http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html

Ez meg az, amit minden 3-4. napon sütünk itthon.



Eddig jó.

Icipicit módosítok csak a recepten: nekem nem kellenek a csemeteszájakhoz hatalmas zsemle-bucik. Viszont sokan vagyunk, ezért a kisebből több jó dolog. És nem 9, hanem 10-12 zsömlécskét szoktam gyúrni belőle. Szoktunk, pardon. Ha épp van időm.

És a lekenést is szeretik ám csinálni a csemeték. Mind a három. Szilikonecset, felvert tojás, nem nagy ördöngősség.

A minap megint csináltam. Épp 11 zsömlécske lett belőle. Panni meg középfülgyulladással a második héten van itthon (avagy miért ne halogassuk az antibiotikum-kúrát, ha az orvos azt javasolja, ugye, Dávid?). Megneszelte, jött is egyből, hogy ő is szeretne kenni. Mondom, jó, de ebből galiba lesz, mert Panni a szimmetria híve, ezek a zsömlék meg 11-en vannak. Nem fogja tudni rendesen felezni.

Elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor én ezt kenjem le, te meg azt kend le, Enka. Nem igazodtam el rajta, amúgy is Danit tartogatva a kezemben, volt épp más dolgom is. Panninak a kezébe adtam a tojásos szilikon-ecsetet, hogy rajta, mutassa meg, majd lekövetem.

Megmutatta.
Nekem meg leesett az állam.
Nem egyszerű ám a Szőke agyajárása.

Íme, a zsömlék elrendezése.


Panni pedig így kente le őket:

1.  2.  3.

És meghagyta nekem a fehéren maradtakat.
Szerintem nagyon jó matekos a lány. És nagyon szimmetria-kedvelő.

Tetszik nekem. :)
No igen, aztán Dani is be szeretett volna szállni a zsömle-kenésbe, ami megint megbolygatta a dolgokat, de miért legyen egyszerű az élet, nem?

Jövő hét szombaton hatalmas farsang. 35-40 gyerek, szülők, kis terem. Enyém az egész csapat, három órára. Megint megmutathatom, mit tudok. És meg is fogom mutatni.És hallgatni fognak rám, és működni fog, pont úgy, ahogy elterveztem. És szuper lesz, mint mindig. Csak még eggyel jobb.

Mindig jobb még eggyel.

Legalább ez.

2019. február 17., vasárnap

Tikk-takk

Még pár nap, és kegyesebb lesz a bacilusfertő.

Még pár hét, és túl leszünk a nagy farsangi bulin. Tán egy pályázaton is.

Még pár hónap, és Dani mehet is a bölcsibe.

Én dolgozni.

Tudja a fene, hova. De dolgozni. Akkor lesz megint sok-sok pénz. Kuporgatás, gyűjtögetés... elköltözés.

Még pár év, és nagyot nézek majd, hogy volt mindehhez türelmem, energiám. Vagy lesz még több.

Advent van. Az egész mostani életem egy szép (?), hosszú advent. 

Várom a karácsonyt. 

Addig írom a meséimet, a kis színdarabokat. És azértis betanítom a két lányomnak, hiába kapálóznak Vekerdyk meg egyéb emberek a tanítás ellen. Jé, betűznek. Jé, olvasnak. Jé, mindjárt gyorsabban számolnak, mint én. Jé, mindjárt meglesz a negyedik fellépésük színészként. Verses mesejátékot mondva. Amit én írtam. Jé,, mindjárt illusztrátorai lesznek a könyveknek, amiket kiadatunk. Ha kiadatunk. De kiadatunk. Olyan könyveknek, amikben a nyelvezet nem túl gügyögi. Olyan szófordulatok vannak benne, mint "móresre tanít", "nem teszi zsebre", "felkopik az álla". De már értik és mondják.

Szárnyalnak, és észre sem veszik.

"Enka, én mindenkit végigkérdeztem az óvodában, és azt mondták, hogy ők mind tudnak olvasni."

Persze, a kis Jázmin meg három és fél méteres, mert azt mondta. Nem baj, visszanézve majd meglátják, hogy páratlan gyerekkoruk volt. Remélem, így látják majd.

Dáviddal kapcsolatban feladtam. Magamra és a gyerekekre koncentrálok és okosodom. Nem érint meg már. 

Én megyek előre, mint az üstökös. Szép röppálya. Csak épp fölfelé. Elfelé. Másfelé.

Tikk.

Takk.

Teljél csak.

2019. január 22., kedd

DÜHÖSEN


Ebből a bejegyzésből most csak egy morzsát fogok közzétenni. Azt a részét, amelyik megállja itt a nyomdafestéket. Egy kis tisztesség: ha másért nem, a gyerekeinkét és tisztelettel visszatekintve a csaknem 15 évre.

Aki tud: szóljon Dávidnak, hogy rossz úton jár. 
Hogy küzdeni nem úgy kell, ahogy ő képzeli. 
Járjatok a nyakára, hátha rátok hallgat. Ami az én elmondásomban semmit nem ér (pedig) tudtommal tudok beszélni), talán más szájából más hangsúlyt nyer. 

Ne hagyjátok békén. 
Nincs belső kontrollja, csak külső kényszerre mozdul úgy, hogy az tényleg mozdulatnak látsszék.  

 Ha nem lesz változás, vagy rosszabbra fordul a helyzet, közzéteszem a hiányzó részt is. Nem szívesen. Most még maradt egy utolsó kis tartás bennem. De ehhez is háromnegyed óra folyamatos írás kellett. Kiírtam magamból, amit szerettem volna. De nem ide. Örüljetek neki.

2018. december 31., hétfő

Bye-bye, 2018

Bye-bye, csecsemő-Danis szenvedelmek,
bye-bye, Katica-napközi a lányoknak,
bye-bye, erőlködés, hogy a Wr. neustadti Anyukás csoport tevékeny tagja maradjak (minek?),
bye-bye, munkahely - megszűnik,
bye-bye, rengeteg cucc a lakásban.

Ahoi, 2019!

Ahoi, több közösen eltöltött idő a gyerekeimmel,
Ahoi, új munkahely megtalálása,
Ahoi, még kevesebb cucc,
Ahoi, magyarorszgi lakhely megteremtése,
Ahoi, pénzkeresés pályázással,
Ahoi, pénzkeresés gyerekkönyv-kiadással,
Ahoi, rengeteg új gyerekprogram megszervezése az eisenstadtiaknak,
Ahoi, kultúrmappa-kiteljesítés,
Ahoi,

szép
új
világ.

2018 - te voltál az elköszönések éve sok mindentől.
2019 - te leszel a jó irány folytatásának éve.

2018. november 22., csütörtök

Dani 1 - véééégre

Eljött ez a várva várt nap is. Lassabban jött el, mint anno a 9 plusz mínusz, persze) hónap után a szülés. Nekem az idő a gyerekekkel nagyon lassan telik.

Ez a Dani-gyerek is vagy 1000 éve lakik velünk már, csak nagyon jól titkolja, és egy 1 éves gyerek álruhájában biggyeszkedik. Leírom, miket csinál egy effajta ál-gyerek.

Ma a Lidl-ös bevásárlás után az autó ablakán kifele nézelődve gagyogott ezt-azt. Bmmm, pámmmm, FAAAA. Mondom, faaa? Hol? Erre a mutatóujját szépen kifele irányította, oda, ahol épp állt egy... mily meglepő... FA.

Dávid neki Pppaaaa. Néha ÁÁÁ... pppaaaa. Vagy üppeee, ez viccesebb. Én senki nem vagyok, nappal. De éjjel, ha nagyon kellek, már majdnem kimondta többször is, gyakoirlatilag helyesen, hogy Ennn... gKaaaa. Érdekes, miért csak a legnagyobb szükség viszi rá.

Van még: TYÁ - ez a kutya. Ha ugatást hall, már nem Bavvv, hanem TYÁ. Ha elémondom, hogy KU, akkor még büszkébben vágja rá. A cicát Dotti és én is hallottuk tőle, kissé TiiTTÁÁ-s formában, de érthetően. A mágnes macskára mutogatott közben a hűtőn, tehát nem félrehallás volt. KEdvence továbáb a BUSZ. Eddig Pppááá volt, újabban Báá, még újabban Buuu. Alakul.

Egy ideig mondta, hogy EEE-KKÁÁ: ezt az egy-kettő-háromra értette (utána hátradől, megtanítottam neki).

Tud pár dolgot, mert ugyanezt már a lányokon is sikeresen végigjátszottuk. Az ajtón kopogtat, nem üti, ha kérjük. Kilinccsel nyitja, nem vágja be. A vécét lehúzza, lehajtja. A nyitva hagyott ajtókat becsukja. A fiókokat is. A dolgokat a helyükre teszi. A lábas fedelét leveszi, a fakanalat megfogja és kever a főztöm9n, majd visszateszi a fedőt. Elindítja a mosogatógépet, Zümit - a páraelszívónkat, az automata dal-lejátszást a zongorán. Dávidnak odaadja a hőn áhított szemüvegét, már nem kell tőle meg a fogaitól félteni. Próbál tekerni, az még nem megy, se kézzel, se lábbal. Ellenben a robogót tudja hajtani, már vagy 2-3 hónapja. Elég nagy hozzá. 86-ost hord és majdnem 11 kiló.

Mindenevő ÉS anyatejes. Jellemes csemete, már nem csecsemő, ma hivatalosan is elbúcsúztattuk a csecsemő-korszakot neki. Elfújt a gyertyát!!! Naná, mivel már fél éve fújja a furulyát, és újabb szórakozása buborékokat fújni a vízbe. A kedvencei:

- kutyasétáltatás Dani-módra: végy egy zsineges vagy drótos vagy vezetékes akármit. Húzd. Menj vele. Sokat. Nyögj, ordíts és méltatlankodj minden módon, ha beakad valahova. Halj keserves kínok közt halált. Majd, ha mégis megszánnak, húzd tovább. A kutyát. Néha közöld, hogy BÁVVVV.

- takarítás Dani-módra: végy egy szivacsot. Követeld ki, hogy föltegyenek
a pultra
az asztalra
vagy csak találj egy jó koszos padlót. Töröld fel. Alaposan. És utána a többit is. Az egész lakást.
Hisztizz, ha nem engedik, hogy takaríts. (a szivacs eleinte a szájában is landolt, de mostanra leesett neki a tantusz, hogy ez nem olyan szerencsés dolog)

- művészet Dani-módra: végy egy ceruzát, tollat, filcet, akármit, ami fog. Rendesen markold meg. Kezdj el vele rajzolni jó erős oda-vissza-vonalakat... VALAHOVA. Papír is jó. De más is...
Menekülj, örömödben sikkantva, és rajzolj tovább. Utána jöhet a takarítás a szivaccsal.

- evés Dani-módra.
Légy Dani. Lásd meg, hogy valaki eszik valamit, legyen az valamelyik szülő vagy valamelyik nővéred. Add ki magadból a felismerés igen hangos sikolyát, hogy Hejjj-ez-nekem-is-kell! Indulj meg kinyújtott kézzel. Ha nem adják, morogj erőlködve és ne ereszd. Bőgj. Jó hangosan. Szerezd meg. Vagy egy másikat. És aztán hammm. Ne feleljen meg a falatka, neked az egész kell. A legnagyobb. Akkor is, ha épp jóllaktál. Tuti. Akkor is, ha csak két fogad van alul. Ha mást adnak, mérgedben vágd a földhöz.

Ilyenek vannak mostanság. Meg éjjeli szopatok. Megyek is.