2012. október 31., szerda

Győzelem... vagy mi

Csak jól sikerült az a tegnapi almáspite - reggel le lett tesztelve. Nyammm.

Bent meg békésen várakozott a hús a pácban. Na most: egy marhahúsfajzatnak alsó hangon kell egy óra, hogy ehetővé idomuljon. Ági szólt is 11 óra tájban, hogy talán valakinek neki kellene állni a konyhában összehozni valamit. A főnök azzaé mentette ki magát, hogy ő már hónapokkal ezelőtt készült erre a projektre - ezalatt azt kell érteni, hogy az általa egy hónapja vásárolt hagymából még maradt a mai főzőcskézésre. 

Mikor némi teendők után sandán az órámra pillantottam, meglepődve konstatáltam, hogy háromnegyed 12 van. No, ennyi kellett, és valami "Na én akkor elmentem főzni"-jellegű harci kiáltással az N-i nevű amazon bévette magát a konyhába. Piff-puff, egy óra múlva kész volt. Tészta, főzve, Ági miatt csak titkon és óvatosan megsózva, és az MARHA. Hátszín, mustárosan-tejfölösen, szaftosan, és ami a lényeg: cipőtalpmentesen, puhára átsütve-párolva. Ági összedobott mellé egy paradicsomsalit, főnökúr bontott egy üveg vörösbort... és ezekután némi kulináris élvezeteknek adtuk át magunkat.

Desszertnek a főnök ugyan hozott valami dobozos sütemény-jellegű dolgokat, de mikor némi almás pitét kikerítettem az asztalra, az a dobozka valahogy elkerült a közelünkből. Remek lett a kaja, no.

Holnap pedig húúúúúzás haza. Most sebtiben összehoztam még valami brokkolis darált húsos paradicsompürés tepsis dolgot, mert ezek voltak a legromlandóbbak, és így már nem azok. Még tán viszek is holnap.

Beszélgettem Skype-on a volt kollégámmal, Jánossal - mindketten kb. ugyanakkor mentünk el Orsolyától annak idején, és munkánk is mindkettőnknek ugyanakkor lett. Azóta is tartjuk a frontot, ő még tanít is pár magántanítványt mellette. Remélem, ezúttal beválik a számítása, nincs könnyű helyzetben az 50 évével... ilyenkor már nem igazán ugrál az ember, ugye?

Ja igen, az időjárás Halloween-esre vette ma a figurát - reggel szikrázó napsütés, tiszta kék ég, majd szinte egész nap köd. Szürke, mohó, szomorú köd. Érdekes jelenség volt...

2012. október 30., kedd

Ha nem főznyi kő, akkor sütnyi

Holnap bent főzünk. Valamit. A hozzávalókról annyit lehet tudni, hogy van színes tészta (vajon az íze is színes?), hagyma, lesz tejföl, és kis kezem jóvoltából pácban pihen egy fél nap erejéig az irodai kiskonyha hűtőjében egy fél kiló marha hátszín. Némileg mócsingtalanítva, és alaposan bemustározva-olajozva. Már izgatottan várom a végeredményt... a marhahús alapból 4-5 napi érlelést szeret, vagy legalább ugyanennyi pácolódást. Nos, ennek a hátszínnek most ugyan nem lesz a kedvére téve, de azért remélem, nem bosszulja majd meg a csekélyke törődést.

Mire bent a páccal végeztem, volt hat óra. Főnökúr lelépett, neki tornázni kell mennie hétre keddenként. Betegen. Pffff. Nem normális, de így szeretjük. Viszont magyaroztunk ma is, és már magától kezdi, amint Ági elmegy. Néha akkor is, amikor ott van, csak nem a közvetlen közelben, néha még úgy is. Mai találmánya a "lecek". Mint utóbb kiderült, ez a "lécek" akart volna lenni, csak hát ezek a fránya ékezetek.

A lécek amúgy el voltak bújva, főnökúr nekiállt pakolni - mi csak néztünk Ágival, mi jött rá (csak nem a telihold tett be neki is?). Mikor felvilágosítottuk, hogy a "lecek" bizony nem amott vannak, hanem emitt, biztos hálás volt. Csakugyan, ott bújtak a polc mögé benyomorintva, ahová fél éve kerültek. Onnan meg ki kellett szedni. Volt próbálkozás valami kemény, hegyes tárggyal (talán csavarhúzó), valami lapos, hajlékony tárggyal (meg nem mondom, mi volt, de a kampóival nem mentek semmire). Aztán kértem egy kis helyet, és kiemeltem őket kézzel. Kedveljük az egyszerű megoldásokat, főleg, amikor bejönnek.

Valahogy úgy érzem, így kb. nyolc hónap (de még nincs annyi) ottlét után, hogy már nem vagyok az a kezdeti csicska, mint nemrég. Sikerült az agyamat a "jó ügy" szolgálatába állítanom, és igyekszem rászolgálni a belém vetett bizalomra. Ági sem felügyel már annyira, a főnökkel meg fényéveket haladtunk előre, ha úgy tetszik. Persze, van még hova fejlődni, de ha visszanézek (visszaolvasni nem merek!), talán elégedett lehetek a haladással. Talán...

És talán a címben szereplő tényről is írni kéne pár szösszenetet (accusativus automaticus-szal képezve: pár szösszenet). Szóvalhogy nem kell főzni holnapra, ellenben negyed hétkor léptem ki az iroda ajtaján, és nyolc óra tájt értem haza. Mit tesz ilyenkor az embör elmebeteg leánya? Leül a gép elé vacakolni, leragad pár sorozatrészre szintén nem túlmotivált kedvese mellett (gy. k.: Dávid már megint-még mindig az Avatar rajzfilmsorozatot nézi, és még mindig nem jutott el a végére). Majd pediglen harci kiáltással felpattan, hogy akkor ő most süt.

Dávidnak adva volt a feladat: kiválasztani a szerencsés süteményt. Keksz, piskóta és almás pite közül az utóbbi nyert. Mostanra kint sül... és a fahéjas illata száll befele. A gonosz. Ja igen, ma ezt a szót is megtanítottam a főnöknek. Gonosz... nem árt, ha megjegyzi, szerintem eleget fogja még emlegetni.

2012. október 29., hétfő

Ho-HÓ

Esett a hó. Tegnap. Fehér volt, és nagy pelyhekben, és lent táncoltunk a hóesésben. Ma meg nagy vigyorral közlekedtem mindenfele, hogy fehér, fehéééééér és szép, és ha az ember hógolyót szorongat a csupasz mancsában, bizony jön a hideg, szúrós, fájdalmas érzés. Majd pediglen fölváltja a meleg, bizsergető, belülről fűtött érzés. Bizony, ezek ám a mélységek.

Pörgős nap végén fél hatkor lett elég a munkából ma is. Jóanyám javallatára tepsis tésztás miacsuda lett a vacsora, amiből persze nem eszünk. Közben Dáviddal kis esti filozofálgatás történik, akaratról, családról, elfogadásról. Meglepőtlenül sokat beszélgetek Dávidról az emberekkel. Nem árt, ha néha ő is tud erről, nem?

2012. október 28., vasárnap

Tiki-taki-takarítás

Nagyjából sikerült megvalósítani a tegnap eltervezetteket... csak épp az arányok nemkiicsi eltolásával. Tehát a gitározásból lett egy nagy nulla, a tánctanulásból egy picuri-salsa, a takarításból és a főzésből meg egy összesen fél napot átölelő projekt - de legalább nem egyszerre. A takarítós projekt ugyanis a napom délelőtti felét vette igénybe, a főzős meg az estit. Viszont van egy kb. mocsokmentes, hajmentes, szőrmentes fürdőszobánk, egy hasonlóan tiszta konyhánk, és a nagyszoba is megszabadult úgy 10 nagyobb hajcsomótól. Fene a Dávid haját, hogy ennyi van belőle... hehe :)

A vacsora viszont legalább mennyei lett - pedig nem szoktam dicsérni. Sajnos még most is rájárnék... dehát nem szabad, mert ebédelni is kell holnap. Dávid megjött, elhozta Magyarországról a hóesést... és némi fagyos hangulatot is, mert másfél órai ittléte után sikerült is szépen összekapni. Lássuk, olvad-e már a hangulat.. vagy legalább oldódik-e... esetleg szublimál. Mindegy, csak menjen innen a fagy. Nem kell az még ide, főleg nem a lakás belsejénbe.

2012. október 27., szombat

Így kell lógni, kérem

Kötél nélkül, de lazán... kelés akármikor, rendrakás... meg még mit nem? Mi vagyok én, takarítógép? Az nem, de bevásárlógép vagyok, ha enni is szeretnék valamit a napokban. Először, hosszas hezitálás után, csak elevett a fene megint a SoMa-ba. Tiszta addiktív leszek, komolyan. Vagy már az is vagyok. De... de van mentségem... tényleg van. Mégpedig: övre volt szükségem, a nyamvadt bő gatyáimhoz, amik folyton lecsúsznak rólam, és így nem védik a derekamat. Megfázik a vesém, ez ellen tenni kellett, bizony. Ja, hogy a beszerzett két öv mellé szegődött még két nadrág,  meg két fölső is?! Hát, arról én már nem tehetek, hogy ezek így párban járnak... nem volt szívem szétválasztani őket.

No, mire az élelmiszerek beszerzése is megtörtént, lett két óra. És innen valahogy egybefolynak a napszakok... a lényeg, hogy mostanra túl vagyok némi Farmville-en, néhány trehányabbul megnézett filmen, és némi táncikáláson is. Meg a szintin is pötyögtem, nagyon lelkesen, és olyan amatőr módon, ahogy tőlem tellett. Két kézzel, az egyik valami akkordokat játszik, a másik valami dallamot, néha jól szól együtt a kettő... hát valahogy így. Szerintem midnenki örüljön, aki nincs a közelemben, mikor épp önkifejezek. Illetőleg szórakoztam a Painttel is, de töröltem a végeredményt. A magamfajta művész l'art pour l'art alkot, nem akarja, hogy ami kész, az valahogy meg is maradjon másokban, már megy is tovább. Ez van, srácok.

Go, Johny, go, go... eszméletlen jó zenéket játszanak így estefelé a rádióban. Kezd körvonalazódni a holnap képe is. Lesz benne egy kis mosás, egy kis főzés, gitározás (a szintizéshez hasonlóan amatőr módon, ha nem jobban), tánctanulás (mi a fene az a quick step, meg foxtrott?!). Ha nagyon megerőltetem magam, egy minimális rendrakás. Kíváncsi vagyok, Dávid mikor esik haza... szerintem nem számolhatok érdemben a közreműködésével. Remélem, azért hétfőre van mit fölvennem, vasalni azért nem szeretnék.

2012. október 26., péntek

Kelés tízkor - csak nem voltam fáradt?!

De. És a tízes felkelésnek köszönhetően már jobban is vagyok, mint eddig a héten. Sikerült két órára mégis beszervezniük a R ichi-kölköt, azt mondta az anyukája, hogy a gyermek "mindenképp szeretne latinozni". Inkább magáról beszélt, azt hiszem, de azért lenyomtuk a két órát. Közben szünet gyanánt megmutatta, hogy milyen számítógépes játék miatt keverte be a német nyelvben a "Taure" kifejezést, ami bizony ilyen formában nem jelent bikát. Utólag az anyja elmesélte, hogy Richinek már hetek óta meg van tiltva a számítógépezés.. én meg bőszen hallgattam. Kinek kell egy családi perpatvar?

Holnap nyitva lesznek a boltok, úgyhogy mehetek vásárolni. Kell egy szép nagy sütőtök, levest akarok belőle csinálni. Vagy levest is. Még Stuttgartban nyúltunk egy jó kis receptet az egyik piacról, annak lesz a módosított verziója készre rittyentve, szerintem vasárnap. Meg aztán a töktorta sem egy utolsó szempont...

Ma a passzív zeneélvezet volt terítéken - alig énekeltem, alig táncoltam, inkább csak nyomattam pár dolgot, pl. új Ákost, régi ABBA-t, régi Bikini-t, amiről kiderült, hogy nem is Bikini, hanem még Rolls Frakció. Nos, ma is okosabb lettem.

Illetőleg volt egy kis pszichológusi fülem is Renate, a Richi-kölyök anyja felé. Nevelési problémák vannak ott minden mennyiségben. Én nagyon szívesen hallgatom meg ilyenkor az embereket, mert nekik is jobb, meg nekem is - hátha tanulok valamit, valamikorra.

Rendet kéne csapni magamon belül meg kívül is, legalább minimális szinten. 

2012. október 25., csütörtök

Holnap pihenés

Kb. el se hiszem. Lesz pár napom magamra, a környezetemre. Lesz sétálás, írás, zenélés, táncolás, talán még kézműveskedés is. Vagy olvasás, mert olykor az is kell, főnek annak, aki ilyen irmányos-furmányos.

Egyedül a Richi-gyerek az, ami akadályozhat eme dolgokban pár órára, de még nem is írtam nekik, hogy akkor most lészen-e latin vagy nem lészen. Nem bőgnék, ha kiderülne, hogy nem.

Jövő héten kicsitmegyekhaza. Nagy-nagy várakozással tekintek eléje.

 Főnökúr ma délben lelépett, ment Brüsszelbe. Megemlítettem neki a panorámalehetőséget a hadtörténeti múzeumnál, meg az "afrikai negyedet". Vagy háromszor rákérdezett, hogy hol van - tudom is én. De mielőtt reggel elmentem volna dolgozni, megnéztem a neten. Nagynehezen találtam is róla cikket, el is küldtem a linket. Ma megjövök, nagy csönd van az irodában - ott ül a főnök, és olvassa a cikket. És ki akarta nyomtatni, de nem volt rá ideje. Erre felhív a reptérről, hogy küldjem el a szálloda email-címére, meg legyen hozzá kísérőszöveg. Még egy telefonhívás - küldjem át faxon is a szállodába. De sem a fax, sem a net nem működött odaát Belgiumban... onnan tudom, hogy felhívtam őket. Később aztán megjavult, úgyhogy remélem, végül csak odaért az a pár sor angol szöveg.

Ági megint beszédesebb kedvében volt - ez jó, mert azt jelenti, hogy ő is nyit felém. Mondtam neki, hogy jó volna karácsonykor énekelni... Mindenképp ki szeretném használni az alkalmat, hogy van hallása és hangja is.

Kint egy nagy halom ruha várja, hogy elindulhasson holnapi útjára, Magyarországra. Dávid fogja elvinni, kocsival. Túl sok cucc van itt, és a helynövelés leghatékonyabb módja az, ha a fölösleg távozik innen. Így, vagy úgy.