Esett a hó. Tegnap. Fehér volt, és nagy pelyhekben, és lent táncoltunk a hóesésben. Ma meg nagy vigyorral közlekedtem mindenfele, hogy fehér, fehéééééér és szép, és ha az ember hógolyót szorongat a csupasz mancsában, bizony jön a hideg, szúrós, fájdalmas érzés. Majd pediglen fölváltja a meleg, bizsergető, belülről fűtött érzés. Bizony, ezek ám a mélységek.
Pörgős nap végén fél hatkor lett elég a munkából ma is. Jóanyám javallatára tepsis tésztás miacsuda lett a vacsora, amiből persze nem eszünk. Közben Dáviddal kis esti filozofálgatás történik, akaratról, családról, elfogadásról. Meglepőtlenül sokat beszélgetek Dávidról az emberekkel. Nem árt, ha néha ő is tud erről, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése