Hogy is lehetne igazán komoly, ha a cím is ilyen nyakatekert?
Azért komoly dolgok vannak mindenütt, hogy viccelünk velük, az már a mi bajunk, nem?
Itt van ez a sielés-dolog, például. Majd harminc évig eszembe nem jutott, hogy kéne-szabadna-jó lenne, és most mégis rákaptam, mint gyöngytyúk a ... törekre. Pedig nem veszélytelen, nem az. De nemcsak a veszély, ami számít.
Legyőzni a félszet, gyűjteni a merszet, hogy a jól megszokott egyensúlyi helyzet hirtelen sehol nincs, és megállni is alig lehet, nemhogy irányítani magadat. És hogy hideg van, és körülötted mindenki ügyesebb, tapasztaltabb, te meg bemész a felvonósok közé, bele a kerítésbe, neki a bójának. És menni, próbálni megint, nem hallgatni a kedvesedre, hogy dőlj előre, hanem magadnak megtalálni azt az egyensúlyt, ami kell. Egyedül elérni valamit, és vidáman látni, hogy megy ez, sikerült, megvan, legközelebb pexig még jobban fog menni.
Az autóvezetés is ilyen. Lehet mókázni a bójákkal, de valahol elég komoly, hogy magadat és másokat veszélyeztetsz. Hogy egyszercsak majd egyedül ülsz ott, és csak te leszel a felelős azért, ha kicsúszik kezed közül az irányítás. Komoly dolog, és ezek itt Ausztriában csak mennek, mint a meszes, le a szerpentinen 60-nal, előzve, nem indexelve. Minek az, ha Mr. Sofőr tudja, merre akar menni. Más csak ne akarja azt tudni, a tudás biztos ártalmas.
És a nagykérdések, persze, amiket este beszéltünk Dáviddal. Hogy mi lett volna, ha. Ha a múltban nem jöttünk volna ki. Ha másképp alakult volna. És a "lettvolna" mindig egy "lenne" párja. Hogy mi lenne, ha. Ha maradnánk kint. Ha ingáznánk. Ha lenne család. Ha nem lenne. Ha. Haha.
Itt lóbáljuk a lábunkat, és nap mint nap a legkomolyabb dolgok történnek. Valahogy elbújik a dolgok súlya, ereje. Nagy, komoly dolgoké. Ami látszik, az mindig valami apróság.... azokból sok van. De hogy életünk harmadát már leéltük, és nincs háború, de akár lehetne, és nincs faji összekülönbözés, de vajon meddig még.
Furcsa, súlytalan világ ez. Get down baby, és kész. Szerintem ennek a korszaknak, kornak itt az a lényege, hogy mindent megkönnyít. Csak én szeretem mindennek a nehezebbik végét megfogni. Mpst is itt fárasztok mindenkit, főleg magamat. És nem, nem történt semmi rossz, igazából csupa jó dolog történik.
Mondás, ami kevésbé, főleg, hogy nem mondás, hanem jelenet, minálunk:
d: "Ez a sajt olyan, minta pálpusztai. Nagyon erős a szaga, nem ízlik,"
N-i: "Hát akkor ne az orroddal edd..."