Dávid ma letette az utolsó vizsgáját is. Görbül, oszt jól van.
Ági ma ismét volt dolgozni, szépen behoztuk azt a kevéske lemaradást, ami a napok során keletkezett.
Jóanyámra büszke vagyok:
AD1: letette a kresz-vizsgát, szép magas pontszámmal.
AD2: ma bevágódott az oktatója mellé, a volán mögé, és vezetett. Mivel pedig semmiféle vészes szirénázás nem hallatszott el Ausztriáig, úgy gyanítom, hogy a vezetés katasztrófamentesre sikeredett. Hát most már ketten garázdálkodunk az utakon. Remegni kéretik Budapesten.
A holnapot várom már nagyon - pihenünk, vezetünk, eszünk finomat (ami nem nagy szó, mert mindig azt eszünk, DE legalább nem kell fél hatkor kelnem hozzá!). A SoMa-t egész biztosan megcélozzuk, kellhet pár cucc az új lakásba. Ági némi szén-dioxidos történetekkel megijesztett - nem vagyok biztos benne, hogy szeretném használni azt az öntvény-kályhát.
Hála Dávidnak, József Attilát vettem ma (ismét) terítékre. Ebből a versből a legtöbben csak a "Láttam a boldogságot én"-részt ismerik, valahogy mindenkiben másfél mázsa szöszi marad meg. Ijesztő valahol, nem?
Lovas mondásokat találtam. Sok van belőle, sok magyar közmondás, szólás. Nekem ez tetszett meg a legjobban:
Lóra ha föl nem szállsz, ne lendítsd a lábad.
1 megjegyzés:
hát a lágy, szőke után a másfél mázsa elég meglepő ahhoz, hogy megjegyezze az ember, kilencedikben ezzel sokkolt minket a magyartanárnő :)
Jók a versek és a mondások, amiket találsz!
Kalapemelés és nagymosoly a vizsgához, a vezetéshez :)
pitty :)
Megjegyzés küldése