2019. május 23., csütörtök

A nagyonvicces dolgok mostanság

1) A gyerekek, vagyis a lányok az oviban az én színdarabomat tanulják a többiekkel. Elő fogják adni. ÚÚgy érzem magam, mint valami befutott József Attiláné, mikor itthon engem idéznek sokadszorra, és tökáletesen. A többiek szerepét is kívülről fújják. Meredek.

2) Panni ma volt valami ovis középső-csoportos felmérésen, ez csak úgy mellesleg derült ki, ő kotyogta el. Valami virágokat meg hajókat kellett bekarikázni, azonosság alapján... Mondtam neki, hogy tudja: ez nem csak afféle "játék volt Kati nénivel" (dunsztom sincs, ki az a Kati néni), hanem agyfeltérképező vizsgálat, "megvizsgálták, hogy jól működik-e az agyad ötévesen." Erre ő: De az én agyam már úgy működik, mint az eggyel több éves agy, mert mondtam neki, hogy már tudom a kisbetűket is. 
(Részemről émi döbbent csend után, mert Panni sose volt a dicsekvő fajta...): És mit szólt hozzá, mikor ezt elmondtad neki?
Panni: Hát... nagyon meglepődött.

Azt elhiszem. Hehehe.

3) Panni valahogy ma kilyukadt annál a kérdésnél, hogy hogyan készül a csecsemő. De tényleg, és biológiailag, és részletesen. 

Nos, elmondtam neki, én sose éreztem feszélyezve magam ilyen témáknál. Érintettük a növényi beporzást, említésre került a mesterséges megtermékenyítés is ("ez olyan, Enka, mint a F + F, Fisherman's friend"), és persze a szex, az aktus, meg a sejtosztódás. Kérdezte is, hogy én a tűvel beinjekciózósat választottam vagy a természetes módszert.Pont az Egyszer volt az élet van nálunk terítéken, jól jön a kiegészítés. Azt a lelkükre kötöttem, hogy erről az oviban inkább ne beszéljenek, és hogy a gyereknek az ilyesmi fájdalmas és tilos, és persze testvérek között sem egészséges. Most Dotti azzal nyúz, hogy látni szeretne szűzhártyát. Hát... jahhh. Megint biztos jól belerondítottam a nevelésbe. Tökéletes.

4) Dotti VÉDI Pannit. Panni ritkábban, de azért védi Dottit. Dani védi Dottit és Pannit. Előlem. Meglepő. Jó összetartó banda, mikor épp én vagyok a csikiző vagy "gerlindéző" közellenség.

5) A pályázat, amiben reménykedtem, nem jött össze. A gyerekek miatt, valószínűleg. A pályázat célja a gyerekek felkarolása külföldön. Vicccccccc.

Ilyen vidám az élet mifelénk mostanság.

2019. április 25., csütörtök

Dani szavai jelenleg

Dani pár napja múlt el 17 hónaos. Azárt fontos ezzel kezdeni, mert a korábbi bejegyzéseknél a lányokról nem írtam kort, csak a dátumból tudtam kihámozni, hogy épp mennyi idős volt az adott csemete. Nos, igen, Dani április 22-én múlt el 17 hónapos. Szerintem annyira nem szavas, mint anno Dotti, de Panni szintjét simán hozza. Lássuk.

Az "Aaaa-pa" eltűnt a szókincséből. Helyette "Pp-Ppa" van. Egyszerűen nem kér az "A" hangból. Hát jó.

Meglepő módon én továbbra is En-neee vagyok. Nincs új a nap alatt, az voltam kb. 5 éve is. Meg kb. 3 éve is.

Panni a minap már Ppa-mmmm volt, de ezt csak 2x produkálta. Dotti Táát-- és kész. Magát ma meglátta a tükörben és azt mondta rá, hogy Babba. Pedig többször hívjuk csemetének. De ez, úgy tűnik, még nem az ő szintje.

Első rendesebb szavak:
Hajjj, jajjj, és a lényeg: TEJ. Ezt gyönyörűen ejti, és arra használja, ami. Egy csomó dolog viszont "Mmeee". A mell is ilyesmi, bár hangsúlyosabb az eleje. De a "menjünk", a "kapcsold be, hogy menjen"-ezekre is ezt használja.

Bmmm, bmmm. Ez a hangutánzó szó nemcsak az autóberregést hivatott utánozni, hanem a medve brummogását is. És mivel Dani nem zoológus, ezért a nyuszi meg a bárány, és mindenféle egyéb állat is ezt csinálja, ha a kezébe kerül a fiatalúrnak. Legalább beszélteti őket, ez is valami.

A kutya TÁ, a cica is TÁ. A minap mondott olyanokat, hogy TíííüüTá. De most megint nem.

Az autó most már TTO vagy TTÖ. Valahogy a kettő közötti hang az.

A hamm jelenleg "mammm". Vagy mammammamm, ha nem tudja időben lefékezni a nyelvét.

A zene, és a dal továbbra is kitartóan TÁHHHH. Ilyen kemény H-juk az oroszoknak nincs, amilyet kifejlesztett. Újfent társa is lett a szónak, az ÁHHH, T nélkül. Azt jelenti, hogy "AZT". Mutatja a kezével, hogy épp mit.

Nem tudom, honnan szedte a "tetejj" szót, de megy neki. Az E a végén nehezen hallható. De még nem használja önállóan. Csak utána mondja.

Új szokása, hogy a "jollázás" mellé egyéb halandzsaszöveget is beilleszt. Mint anno Panni, "Dokkadokkadokk, dekkadekkadekk". Meg ilyenek. Fel van véve videóra.

Ami még megy neki:
- fujjj vagy fjjj
- nne
- ja(já)
- nejjjn (nájn)
- a macskanyávogás is nejjjn
- ah-hha: ezt akkor mondja, ha anyatejet kér. Lassan és kimérten mondja, nagy élvezettel
- ttőő vagy ttűű: a betűket és a számokat mutatja plakátokon vagy újságban
- táttátá: ez egy orosz dal, amit nagyon szeret (pappalam, hangutánzó szó)

Azt hiszem, ennyi a jelenlegi tudománya, ami a szavakat illeti.

A többi a jövő TÁHHHH-ja. Jó sok kőkemény H-val.

2019. március 5., kedd

Farsang kész

Leszervezve és megvalósítva.

Két hónap, két színdarab. Most kis pihenő.

Utána megírom az ovis színdarabot. Igen, színdarabot a két óvodás lányom csoportjának.Elő fogják adni. A záróünnepségen. Kaptam témamegadást, segítségül: valakik induljanak el valamerre, és kapcsolódjék az évszakhoz.

...


Jeeee. Minden világos, nem?

30-4 család várja a húsvéti buli szervezését. A név kötelez. Ha bendesenikő vagy, akkor megcsinálod. Hát jó.


És lehet, hogy dalszöveget is fogok írni... felkérés éppen lenne rá. Egy igazi együttesnek. Tényleg.




Apám büszke lenne rám, ha tudná. Ha tudna.




Valamerre el kell indulni. Szeptemberre meg kell érkezni.

2019. február 21., csütörtök

A szükséges plusz- egy kis pozitív bejegyzés

Ez most kérem, Panni és a hamburgerzsömle esete Limara alapján.

Van nekem egy nagyon jó kis hamburgerzsömle-receptem, Limarétól. Aki nem tudja, kicsoda Limara, sürgősen hozza be a lemaradását, különben számtalan finomságról marad le.

Ez itt Limara hamburgerzsömle-receptje:
http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html

Ez meg az, amit minden 3-4. napon sütünk itthon.



Eddig jó.

Icipicit módosítok csak a recepten: nekem nem kellenek a csemeteszájakhoz hatalmas zsemle-bucik. Viszont sokan vagyunk, ezért a kisebből több jó dolog. És nem 9, hanem 10-12 zsömlécskét szoktam gyúrni belőle. Szoktunk, pardon. Ha épp van időm.

És a lekenést is szeretik ám csinálni a csemeték. Mind a három. Szilikonecset, felvert tojás, nem nagy ördöngősség.

A minap megint csináltam. Épp 11 zsömlécske lett belőle. Panni meg középfülgyulladással a második héten van itthon (avagy miért ne halogassuk az antibiotikum-kúrát, ha az orvos azt javasolja, ugye, Dávid?). Megneszelte, jött is egyből, hogy ő is szeretne kenni. Mondom, jó, de ebből galiba lesz, mert Panni a szimmetria híve, ezek a zsömlék meg 11-en vannak. Nem fogja tudni rendesen felezni.

Elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor én ezt kenjem le, te meg azt kend le, Enka. Nem igazodtam el rajta, amúgy is Danit tartogatva a kezemben, volt épp más dolgom is. Panninak a kezébe adtam a tojásos szilikon-ecsetet, hogy rajta, mutassa meg, majd lekövetem.

Megmutatta.
Nekem meg leesett az állam.
Nem egyszerű ám a Szőke agyajárása.

Íme, a zsömlék elrendezése.


Panni pedig így kente le őket:

1.  2.  3.

És meghagyta nekem a fehéren maradtakat.
Szerintem nagyon jó matekos a lány. És nagyon szimmetria-kedvelő.

Tetszik nekem. :)
No igen, aztán Dani is be szeretett volna szállni a zsömle-kenésbe, ami megint megbolygatta a dolgokat, de miért legyen egyszerű az élet, nem?

Jövő hét szombaton hatalmas farsang. 35-40 gyerek, szülők, kis terem. Enyém az egész csapat, három órára. Megint megmutathatom, mit tudok. És meg is fogom mutatni.És hallgatni fognak rám, és működni fog, pont úgy, ahogy elterveztem. És szuper lesz, mint mindig. Csak még eggyel jobb.

Mindig jobb még eggyel.

Legalább ez.

2019. február 17., vasárnap

Tikk-takk

Még pár nap, és kegyesebb lesz a bacilusfertő.

Még pár hét, és túl leszünk a nagy farsangi bulin. Tán egy pályázaton is.

Még pár hónap, és Dani mehet is a bölcsibe.

Én dolgozni.

Tudja a fene, hova. De dolgozni. Akkor lesz megint sok-sok pénz. Kuporgatás, gyűjtögetés... elköltözés.

Még pár év, és nagyot nézek majd, hogy volt mindehhez türelmem, energiám. Vagy lesz még több.

Advent van. Az egész mostani életem egy szép (?), hosszú advent. 

Várom a karácsonyt. 

Addig írom a meséimet, a kis színdarabokat. És azértis betanítom a két lányomnak, hiába kapálóznak Vekerdyk meg egyéb emberek a tanítás ellen. Jé, betűznek. Jé, olvasnak. Jé, mindjárt gyorsabban számolnak, mint én. Jé, mindjárt meglesz a negyedik fellépésük színészként. Verses mesejátékot mondva. Amit én írtam. Jé,, mindjárt illusztrátorai lesznek a könyveknek, amiket kiadatunk. Ha kiadatunk. De kiadatunk. Olyan könyveknek, amikben a nyelvezet nem túl gügyögi. Olyan szófordulatok vannak benne, mint "móresre tanít", "nem teszi zsebre", "felkopik az álla". De már értik és mondják.

Szárnyalnak, és észre sem veszik.

"Enka, én mindenkit végigkérdeztem az óvodában, és azt mondták, hogy ők mind tudnak olvasni."

Persze, a kis Jázmin meg három és fél méteres, mert azt mondta. Nem baj, visszanézve majd meglátják, hogy páratlan gyerekkoruk volt. Remélem, így látják majd.

Dáviddal kapcsolatban feladtam. Magamra és a gyerekekre koncentrálok és okosodom. Nem érint meg már. 

Én megyek előre, mint az üstökös. Szép röppálya. Csak épp fölfelé. Elfelé. Másfelé.

Tikk.

Takk.

Teljél csak.

2019. január 22., kedd

DÜHÖSEN


Ebből a bejegyzésből most csak egy morzsát fogok közzétenni. Azt a részét, amelyik megállja itt a nyomdafestéket. Egy kis tisztesség: ha másért nem, a gyerekeinkét és tisztelettel visszatekintve a csaknem 15 évre.

Aki tud: szóljon Dávidnak, hogy rossz úton jár. 
Hogy küzdeni nem úgy kell, ahogy ő képzeli. 
Járjatok a nyakára, hátha rátok hallgat. Ami az én elmondásomban semmit nem ér (pedig) tudtommal tudok beszélni), talán más szájából más hangsúlyt nyer. 

Ne hagyjátok békén. 
Nincs belső kontrollja, csak külső kényszerre mozdul úgy, hogy az tényleg mozdulatnak látsszék.  

 Ha nem lesz változás, vagy rosszabbra fordul a helyzet, közzéteszem a hiányzó részt is. Nem szívesen. Most még maradt egy utolsó kis tartás bennem. De ehhez is háromnegyed óra folyamatos írás kellett. Kiírtam magamból, amit szerettem volna. De nem ide. Örüljetek neki.