2019. június 20., csütörtök

Pár szösszenet

- Dotti ma megfőzte életem eddigi legfinomabb paradicsomlevesét. Túlzás nélkül. Ha nem szinkronszínész lesz belőle (a hangsúlyai utánozhatatlanok), akkor szakácsnak is kiváló. 

- Panni túl van a táncgáláján. Két doilog lett számomra világos. 

1) nekem kell tanítani táncolni a gyerekeket, mert a féléves munka eredménye egy iszonyú béna koreográfia iszonyú béna előadása volt
2) találnom kell olyan helyet Panninak, ahol olyat tanítanak neki, amilyet szeretne. Se egy szaltó, se egy híd, se egy spárga nem volt az előadásban: a kezükkel markolásztak a levegőbe meg a lábaikkal rúgkapáltak, illetve egymás után rakosgatták előre a praclikat. Nagyon, NAGYON gáz.

- Dotti ma "leseggfejezte" az apját. Jelzem, joggal. Aki már vagy 5x megpofozta őt, azt nyugodtan hívhatja seggfejnek. Vagy nem? Mellesleg ez azért volt, mert sokszori könyörgés ellenére is elpakolta a vizes flakonomat az autóól, és így nem tudtam inni adni a szomjas gyerekeknek, valamint szerinte erre nem az a megoldás, hogy NEM NYÚL A CUCCOMHOZ, hanem hogy én ellenőrizzem minden indulás előtt, hogy megvan-e a víz. Meg ahogy azt Móricka elképzeli.

- Mostantól augusztus végéig itthon lesznek velem a gyerekek, meg Dáviddal, ha ő is itthon lesz (ez ugye munkafüggő, de munka egyelőre nincs). Végre megtaníthatom őket pár dologra, ami egy ideje húzódik.

- Hiányozni fog a munkahelyem, de kereshetek másikat. Egyik szemem sír, a másik nevet. De inkább már mindkettő nevet. 

- Danika még mindig nem szokott le az éjjeli minimum 3x-i felkelésről. Szerencsére nem alszom sokat eleve. Csak zavar, hogy folyvást fel kell ugrálni éjjel a nyugodt kis számítógépezésem mellől.


- A kert szépen kezdi már hozni a formáját. Az eper leérett (nem folytontermőm van), a spenót is kikapós, a sóska kiirthatatlan, a málna dúskál, a ribizli vidáman csüng a bokron. Az áfonyabokrok csak senyvednek, az ötízűn még egy termést nem láttam, a májusbogyó sem terem, ellenben a farkasbogyó rettenet, amit művel, nem győzöm irtani. Az uborka most indul kúszásnak, a paradicsomok már virágzanak, de vannak, amiket pár napja ültettem csak ki, vagy 8 féle. Paprika is lesz, a cukkinik szépen nőnek, mert a  sárga már ilyenkor is terem, nyami. A krumplival van sok vesződség, folyton kupacolni kell. A feketeretket majd kikapom és megy a helyére hónapos retek megint, a répák egyelőre várnak, a tökök meg a dinnye beindulni látszanak, és az édesburgonyák is szépen kúsznak. A padlizsánok egyelőre gyengék még, a káposztafélék is épp csak kezdik a fejesedést. No, kit hagytam ki? Ja persze, a k. 10 féle fűszernövényt. Panni kedvence a csokimenta, folyton fosztja. Az enyém a bazsalikom meg a macskamenta. Utóbbi kólában pl. isteni.

2019. június 13., csütörtök

Helyzet

Dottiból a Tündérfesztivál Pöttyös Pannit csinált, úgyhogy jelenleg 6 napos távolságtartási pihenőjét tölti Veszprémben apástul. Kéretik őt rettttttenetesen sajnálni (eszméletlenül jól van és élvezi ám).

Panninak szombaton lesz élete első táncgálája, ha megússza addig pöttyök nélkül. 

A színdarabot is előadták hetedikén az ovisokkal - utólag kiderült, hogy csakugyan ez lesz a búcsújuk ettől az ovis évtől. Nos, ami9 a kivitelezést illeti ... én jobban megírtam, mint ahogy ők előadták, de hát nem lehet mindenki őstehetség.

Panni nem túl lassan, ellenben biztosan halad az olvasótudományával, nagy büszkén pózol első kiolvasott könyvével az egyik fényképen. Dotti továbbra is egyesével betűz, de bármikor bármit kibetűz szóban. A viselkedéskultúrájuk némileg változott: Panni jelenleg sokkal kellemetlenebb tud lenni, míg Dotti egész felnőttes jellemvonásokat mutat. Nyugodt marad, nem hisztizik, nem verseng, nem irigykedik. Cseréltek volna... ?

Dani szavasodik szépen, épp ideje volt. A korábbi repertoárt minden nap újabb szavakkal egészíti ki. Nagyon jól megy a "hásssz", "húss", "kettő", "háommm", "öttt", "hatt", "ffaa", "ffűű", "mmmegyüü", "ott" "jjátéé", "táttáá" (traktor), "autő" vagy újabban "autóó", "Anna" (Dotti babája, és a hangyát is így mondja) nagy kedvenc lett a "fuffu" (vonat a sihuhuhu kezdetű mondókából). Családtagok közül "appa", "Dáttűűű" és "Pámmm". A kutya még mindig "tyátyá", a cica "nyááúú", a kacsa "háp", és tudja a "Háp háp háp, jönnek a kacsák" összes első szavát ("háp, bú, vöfff, gá és vüt"). Megmaradt a BÁÁÁÁ minden busz megpillantásakor és az örökérvényűnek tűnő TÁHHHH. Ha rákérdezek, "Milyen dal?" - lendül a bal kéz magasra a levegőbe, és 10 óránál megáll, valamint jön is a válasz egy fél hanggal feljebb: ÁHH! Rengeteg szó van még, csak nem jut az eszembe. Ezen felül leszokott a mellem marásáról, inkább simogat, ellenben "pakoli gyerek". Kedvence a tologatós talicska-üzemmód, azt bárhol, bármikor előadja, kiskocsival, nagykocsival, tollal, székkel, asztallal... és sajnos ízig-vérig benne van Dávid szétszerelős génje. Újabban a billentyűzetet igyekszem előle elrejteni, mert egyesével szabadítja róla a gombokat. 

Én pedig kivárok. Hogy Dávidnak legyen munkája... soha napján, kiskedden. Hogy napi 10 perc edzést szánjon magára legalább. Hogy rájöjjön, hogy nem a vásárlástól nő meg az életszínvonal, és nem a csodamódszerektől lesz lapos a has. Hogy beszálljon a háztartásvezetésbe nógatás nélkül, hogy ne hotelnek és ne lerakatnak használja a helyet, ahol lakik. Hogy álmodozás és házak nézegetése helyett munkákat nézegessen. Hogy ne költse el fejben a leendő 5 évi fizetését. Hogy ne szédítsen, ne ígérgessen, hogy ő meg akar változni,. velünk akar élni, ő aztán mindent megtesz, amit kérek, én vagyok a nap az égen... na persze. Amikor dühében felkapja a táskámat telefonostul (hogy még segítséget se tudjak kérni), pénztárcástul (hogy taxit se tudjak hívni), kulcsostul (hogy haza se tudjak menni) és elrohan vele, miután szóvá teszem, hogy nem én vagyok, aki "kötözködik és nem dicséri a gyerekét, meg következetlen, és fenyegetőzik, meg hisztizik". Ejj, hát most is épp hisztizek, igaz? Micsoda dolog, asszonynak a neve kuss, ugyebár. Nos, még kivárok. Mert még nem tehetek mást. Ám most jön akkor a fenyegetőzés, jujjuj.

Dani hamarosan megy bölcsibe. Én pedig kiszabadulok. A szervezői munkából egyre inkább elég... nem hálás feladat, öli bele az ember az energiát, ingyen, és alig jön belőle vissza valamicske, a legtöbben a saját életük hasznát hajtják. Összetartás online van valamelyest, élőben kb. nuku.

Hát kérem, ki fogok szabadulni, és a virágnak megtiltani nem lehet... nem bizony. Nem vagyok én olyan rossz parti. Én még szeretek egészségesen élni, jól kinézni, adni magamra valamelyest a legnagyobb spórolás közepén is... megfogom a pénzt is, a munkát is hamarjában - fogok én mást is. Pár hónap. Tiszta advent ez az egész életszakasz, de látom a végét. Az idő nekem dolgozik. Mondtam ma Panninak is. Ad-venit. Adventura. Ebből lett az angol adventure, most nézem csak. Nos, akkor hát kalandra fel! Engem ugyan vissza nem fog senki, semmi.

2019. május 23., csütörtök

A nagyonvicces dolgok mostanság

1) A gyerekek, vagyis a lányok az oviban az én színdarabomat tanulják a többiekkel. Elő fogják adni. ÚÚgy érzem magam, mint valami befutott József Attiláné, mikor itthon engem idéznek sokadszorra, és tökáletesen. A többiek szerepét is kívülről fújják. Meredek.

2) Panni ma volt valami ovis középső-csoportos felmérésen, ez csak úgy mellesleg derült ki, ő kotyogta el. Valami virágokat meg hajókat kellett bekarikázni, azonosság alapján... Mondtam neki, hogy tudja: ez nem csak afféle "játék volt Kati nénivel" (dunsztom sincs, ki az a Kati néni), hanem agyfeltérképező vizsgálat, "megvizsgálták, hogy jól működik-e az agyad ötévesen." Erre ő: De az én agyam már úgy működik, mint az eggyel több éves agy, mert mondtam neki, hogy már tudom a kisbetűket is. 
(Részemről émi döbbent csend után, mert Panni sose volt a dicsekvő fajta...): És mit szólt hozzá, mikor ezt elmondtad neki?
Panni: Hát... nagyon meglepődött.

Azt elhiszem. Hehehe.

3) Panni valahogy ma kilyukadt annál a kérdésnél, hogy hogyan készül a csecsemő. De tényleg, és biológiailag, és részletesen. 

Nos, elmondtam neki, én sose éreztem feszélyezve magam ilyen témáknál. Érintettük a növényi beporzást, említésre került a mesterséges megtermékenyítés is ("ez olyan, Enka, mint a F + F, Fisherman's friend"), és persze a szex, az aktus, meg a sejtosztódás. Kérdezte is, hogy én a tűvel beinjekciózósat választottam vagy a természetes módszert.Pont az Egyszer volt az élet van nálunk terítéken, jól jön a kiegészítés. Azt a lelkükre kötöttem, hogy erről az oviban inkább ne beszéljenek, és hogy a gyereknek az ilyesmi fájdalmas és tilos, és persze testvérek között sem egészséges. Most Dotti azzal nyúz, hogy látni szeretne szűzhártyát. Hát... jahhh. Megint biztos jól belerondítottam a nevelésbe. Tökéletes.

4) Dotti VÉDI Pannit. Panni ritkábban, de azért védi Dottit. Dani védi Dottit és Pannit. Előlem. Meglepő. Jó összetartó banda, mikor épp én vagyok a csikiző vagy "gerlindéző" közellenség.

5) A pályázat, amiben reménykedtem, nem jött össze. A gyerekek miatt, valószínűleg. A pályázat célja a gyerekek felkarolása külföldön. Vicccccccc.

Ilyen vidám az élet mifelénk mostanság.

2019. április 25., csütörtök

Dani szavai jelenleg

Dani pár napja múlt el 17 hónaos. Azárt fontos ezzel kezdeni, mert a korábbi bejegyzéseknél a lányokról nem írtam kort, csak a dátumból tudtam kihámozni, hogy épp mennyi idős volt az adott csemete. Nos, igen, Dani április 22-én múlt el 17 hónapos. Szerintem annyira nem szavas, mint anno Dotti, de Panni szintjét simán hozza. Lássuk.

Az "Aaaa-pa" eltűnt a szókincséből. Helyette "Pp-Ppa" van. Egyszerűen nem kér az "A" hangból. Hát jó.

Meglepő módon én továbbra is En-neee vagyok. Nincs új a nap alatt, az voltam kb. 5 éve is. Meg kb. 3 éve is.

Panni a minap már Ppa-mmmm volt, de ezt csak 2x produkálta. Dotti Táát-- és kész. Magát ma meglátta a tükörben és azt mondta rá, hogy Babba. Pedig többször hívjuk csemetének. De ez, úgy tűnik, még nem az ő szintje.

Első rendesebb szavak:
Hajjj, jajjj, és a lényeg: TEJ. Ezt gyönyörűen ejti, és arra használja, ami. Egy csomó dolog viszont "Mmeee". A mell is ilyesmi, bár hangsúlyosabb az eleje. De a "menjünk", a "kapcsold be, hogy menjen"-ezekre is ezt használja.

Bmmm, bmmm. Ez a hangutánzó szó nemcsak az autóberregést hivatott utánozni, hanem a medve brummogását is. És mivel Dani nem zoológus, ezért a nyuszi meg a bárány, és mindenféle egyéb állat is ezt csinálja, ha a kezébe kerül a fiatalúrnak. Legalább beszélteti őket, ez is valami.

A kutya TÁ, a cica is TÁ. A minap mondott olyanokat, hogy TíííüüTá. De most megint nem.

Az autó most már TTO vagy TTÖ. Valahogy a kettő közötti hang az.

A hamm jelenleg "mammm". Vagy mammammamm, ha nem tudja időben lefékezni a nyelvét.

A zene, és a dal továbbra is kitartóan TÁHHHH. Ilyen kemény H-juk az oroszoknak nincs, amilyet kifejlesztett. Újfent társa is lett a szónak, az ÁHHH, T nélkül. Azt jelenti, hogy "AZT". Mutatja a kezével, hogy épp mit.

Nem tudom, honnan szedte a "tetejj" szót, de megy neki. Az E a végén nehezen hallható. De még nem használja önállóan. Csak utána mondja.

Új szokása, hogy a "jollázás" mellé egyéb halandzsaszöveget is beilleszt. Mint anno Panni, "Dokkadokkadokk, dekkadekkadekk". Meg ilyenek. Fel van véve videóra.

Ami még megy neki:
- fujjj vagy fjjj
- nne
- ja(já)
- nejjjn (nájn)
- a macskanyávogás is nejjjn
- ah-hha: ezt akkor mondja, ha anyatejet kér. Lassan és kimérten mondja, nagy élvezettel
- ttőő vagy ttűű: a betűket és a számokat mutatja plakátokon vagy újságban
- táttátá: ez egy orosz dal, amit nagyon szeret (pappalam, hangutánzó szó)

Azt hiszem, ennyi a jelenlegi tudománya, ami a szavakat illeti.

A többi a jövő TÁHHHH-ja. Jó sok kőkemény H-val.

2019. március 5., kedd

Farsang kész

Leszervezve és megvalósítva.

Két hónap, két színdarab. Most kis pihenő.

Utána megírom az ovis színdarabot. Igen, színdarabot a két óvodás lányom csoportjának.Elő fogják adni. A záróünnepségen. Kaptam témamegadást, segítségül: valakik induljanak el valamerre, és kapcsolódjék az évszakhoz.

...


Jeeee. Minden világos, nem?

30-4 család várja a húsvéti buli szervezését. A név kötelez. Ha bendesenikő vagy, akkor megcsinálod. Hát jó.


És lehet, hogy dalszöveget is fogok írni... felkérés éppen lenne rá. Egy igazi együttesnek. Tényleg.




Apám büszke lenne rám, ha tudná. Ha tudna.




Valamerre el kell indulni. Szeptemberre meg kell érkezni.

2019. február 21., csütörtök

A szükséges plusz- egy kis pozitív bejegyzés

Ez most kérem, Panni és a hamburgerzsömle esete Limara alapján.

Van nekem egy nagyon jó kis hamburgerzsömle-receptem, Limarétól. Aki nem tudja, kicsoda Limara, sürgősen hozza be a lemaradását, különben számtalan finomságról marad le.

Ez itt Limara hamburgerzsömle-receptje:
http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html

Ez meg az, amit minden 3-4. napon sütünk itthon.



Eddig jó.

Icipicit módosítok csak a recepten: nekem nem kellenek a csemeteszájakhoz hatalmas zsemle-bucik. Viszont sokan vagyunk, ezért a kisebből több jó dolog. És nem 9, hanem 10-12 zsömlécskét szoktam gyúrni belőle. Szoktunk, pardon. Ha épp van időm.

És a lekenést is szeretik ám csinálni a csemeték. Mind a három. Szilikonecset, felvert tojás, nem nagy ördöngősség.

A minap megint csináltam. Épp 11 zsömlécske lett belőle. Panni meg középfülgyulladással a második héten van itthon (avagy miért ne halogassuk az antibiotikum-kúrát, ha az orvos azt javasolja, ugye, Dávid?). Megneszelte, jött is egyből, hogy ő is szeretne kenni. Mondom, jó, de ebből galiba lesz, mert Panni a szimmetria híve, ezek a zsömlék meg 11-en vannak. Nem fogja tudni rendesen felezni.

Elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor én ezt kenjem le, te meg azt kend le, Enka. Nem igazodtam el rajta, amúgy is Danit tartogatva a kezemben, volt épp más dolgom is. Panninak a kezébe adtam a tojásos szilikon-ecsetet, hogy rajta, mutassa meg, majd lekövetem.

Megmutatta.
Nekem meg leesett az állam.
Nem egyszerű ám a Szőke agyajárása.

Íme, a zsömlék elrendezése.


Panni pedig így kente le őket:

1.  2.  3.

És meghagyta nekem a fehéren maradtakat.
Szerintem nagyon jó matekos a lány. És nagyon szimmetria-kedvelő.

Tetszik nekem. :)
No igen, aztán Dani is be szeretett volna szállni a zsömle-kenésbe, ami megint megbolygatta a dolgokat, de miért legyen egyszerű az élet, nem?

Jövő hét szombaton hatalmas farsang. 35-40 gyerek, szülők, kis terem. Enyém az egész csapat, három órára. Megint megmutathatom, mit tudok. És meg is fogom mutatni.És hallgatni fognak rám, és működni fog, pont úgy, ahogy elterveztem. És szuper lesz, mint mindig. Csak még eggyel jobb.

Mindig jobb még eggyel.

Legalább ez.

2019. február 17., vasárnap

Tikk-takk

Még pár nap, és kegyesebb lesz a bacilusfertő.

Még pár hét, és túl leszünk a nagy farsangi bulin. Tán egy pályázaton is.

Még pár hónap, és Dani mehet is a bölcsibe.

Én dolgozni.

Tudja a fene, hova. De dolgozni. Akkor lesz megint sok-sok pénz. Kuporgatás, gyűjtögetés... elköltözés.

Még pár év, és nagyot nézek majd, hogy volt mindehhez türelmem, energiám. Vagy lesz még több.

Advent van. Az egész mostani életem egy szép (?), hosszú advent. 

Várom a karácsonyt. 

Addig írom a meséimet, a kis színdarabokat. És azértis betanítom a két lányomnak, hiába kapálóznak Vekerdyk meg egyéb emberek a tanítás ellen. Jé, betűznek. Jé, olvasnak. Jé, mindjárt gyorsabban számolnak, mint én. Jé, mindjárt meglesz a negyedik fellépésük színészként. Verses mesejátékot mondva. Amit én írtam. Jé,, mindjárt illusztrátorai lesznek a könyveknek, amiket kiadatunk. Ha kiadatunk. De kiadatunk. Olyan könyveknek, amikben a nyelvezet nem túl gügyögi. Olyan szófordulatok vannak benne, mint "móresre tanít", "nem teszi zsebre", "felkopik az álla". De már értik és mondják.

Szárnyalnak, és észre sem veszik.

"Enka, én mindenkit végigkérdeztem az óvodában, és azt mondták, hogy ők mind tudnak olvasni."

Persze, a kis Jázmin meg három és fél méteres, mert azt mondta. Nem baj, visszanézve majd meglátják, hogy páratlan gyerekkoruk volt. Remélem, így látják majd.

Dáviddal kapcsolatban feladtam. Magamra és a gyerekekre koncentrálok és okosodom. Nem érint meg már. 

Én megyek előre, mint az üstökös. Szép röppálya. Csak épp fölfelé. Elfelé. Másfelé.

Tikk.

Takk.

Teljél csak.