Dávidnak ma nem kell gratulálni. Adni sem kell neki semmit. És még csak nem is kell beszélni róla, hogy ez a nap kicsit mégiscsak más lenne, mint a többi. De csak egy kicsit. A reggel is csak egy kicsit volt másmilyen... Most meg egy óra és úgyis elmúlik, nem? Na akkor.
Láttam ma szivárványt, és nemrég beszéltünk Gabiékkal.
A főnökkel kijavítottuk az általa megírt emailt (magyarul volt), és megint gyakoroltuk a képszerkesztést is. Már megy neki egyedül. Megint fenemód büszke voltam ma - és megint nem magamra. Tanárfajzat N-i.
A jordán képekről készítettem egy Best of-ot. Valamikor feltöltöm, és mivel Dávid a holnap kezdődő hétvégét tőlem távol tölti Magyarhonban, osztálytalálkozóra és egyéb helyekre menve, lesz időm kissé ráncba szedni a rakoncátlankodó lakást, meg a rakoncátlankodó blogot is. Begépelem majd a fél füzetnyi nyaralási élményt. Kis türelmet még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése