Dávid rájött, hogy a jordániai kis körutunk óta - amit persze még mindig nem gépeltem be, én utolsó lusta lány - bizony fokozottan szomjas. Emellett - de ez már inkább csak az én megérzésem - fokozottan fáradékony is. Konkrétan, folyton fáradt. Nem mintha az átdorbézolt hétvégék túl pihentetőek lennének... de ezen túlmutatóan is. A felismerést némi visszafogott cukorbevitel, tán majd több testmozgás, tudatosabb életvitel és öröm-béke-bódoccság kíséri majd, egyelőre leragadtunk a "kevesebb cukrot" című intézkedésnél. Ami most épp a sütőben sül, abban mondjuk nincs cukor, szerintem egy gramm sem. Aztán ki tudja - hátha szegény pulyak még életében megkóstolhatta a buktát, vagy a kalácsot...
Persze a töltött csak afféle N-i-féle túlzás, ez nem egy egész pulyak, csupán pár szelet. Azok vannak felgöngyölve, benne valami saját keverésű kulimász lapul. Mindjárt meg is nézem, most visított fel a kombi, hogy készre sütötte őket.
Ezenkívül pénteken Dávidnak vizsgája van, és a főnök két napig "lent" lesz Magyarországon - ezúttal egyedül. Nem baj, gyakoroljon csak egy kis magyar nyelvet. Ma is azt csináltuk - Misi kollégánk néhol kacifántosabb magyar beszámolója volt a gyakorlás lényege - le kellett fordítani. A főnök úgy belejött, hogy nem volt szívem félbeszakítani - na ezért mentem a negyed hetes helyett a háromnegyed hetes vonattal. DE: a fordítás kész volt.
Ezenkívül az AMS (ez a helyi osztrák munkaügyi központ) megkapta a gyerekgondozási szabadságom (kb. fél év) idejére történő helyettesítéshez a pályáztató szöveget még hétfő délelőtt táján. Azóta érkezett három pályázat is, ha nem négy. Valamiért görcs van a gyomromban, ha csak arra gondolok, hogy valaki engem kvázi a saját kívánságomra és beleegyezésemmel kitúr a helyemről fél évre. Idegbajos tudok lenni, ha csak rá gondolok (lám, most is - felgyorsult az írástempó = magasabb adrenalinszint, és na, idegesebb is vagyok, mint a blogírás elején, akárhogy is nézem). Ez biztos valami nagyképű dolog, de: hogy jön ahhoz bárki, hogy ENGEM helyettesítsen a cégben? Valamiért mindenféle gonosz kívánságok jutnak eszembe, taliga aprómajmokkal... nem kéne.
"Csak egy fél év" - tudom én, hát persze. Elröppen, meg satöbbi. Hát a fenéket. Valahogy meg fogom oldani, hogy ne essek ki egészen. Ez most sokkal jobban foglalkoztat, és izgat, mint az egész szülés + kölyök-dolog. N-i = workoholic ??? Pedig már híztam is. Most vagyok kb. 60-61 kiló. Mondjuk nem viszem túlzásba... csak az evést. A hízást nem.
1 megjegyzés:
Ez nem workoholic... engem is leginkább ez foglalkoztatott... de gondolj bele, ez nem csoda, az életed majd felét ezekkel az emberekkel töltöd/töltötted. nyilván kialakult egy kötődés, ami jelenleg erősebb, mint egy gyerekkel, aki még nem is valóságos számodra...
Megjegyzés küldése