Mindenféle történt a héten, meg előtte is, a hétvégén. Repülőnapon voltunk, toronyban jártunk, zuhogott az eső, hajat mostam benne, erről talán írtam is már, ha nem itt, akkor máshol. Olyan kastélyt rittyentett magának ez a Savoyai, hogy nem győztük csodálni.
Jött a hétfő, nem kellett bemenni, nem is volt semmi affinitásom kimozdulni - szürke idő volt, néha esett.
Kedd - bemenetel, munka-munka.Meg farkaséhség na hazaérkezés után, úgyhogy lentről Dávid hozott föl tésztákat. Jól megfeküdte a gyomrát a lazacos... elég ramatyul indult a másnap reggel.
Aaz a szerda. Én meg lassan insomniás leszek, mert alig-alig akaródzik visszaaludni, ha egyszer fölkeltem etetni - pisilni - inni - fejni - inni - ninjázni. Ez is ilyen éj volt, de menni kellett megint dolgozni. Panni is nehezebben viselte, front is volt valószínűleg, így jártunk mind. Hazaérkezés után mirelit pizzák falása enyhítette az éhségünket.
Csütörtök - előbb Babyrunde az Akadémiaparkban, utána munkábamenetel. Megismerkedtem egy ausztrál bébiszitterrel, pár jó fej anyukával... Dávid előző este főzött krumplifőzeléket, abból jutott ebédre. Ja igen, rossz buszra szálltam föl Mödlingben, úgyhogy a főnöknek kellett kijönnie értem a pályaudvarra, de legalább láttam sok szép házat.
Ma pedig összekészítettem, amit tudtam... megyünk haza. Dávidéknál persze ma figyelt be egy kis technikai gubanc a mérésnél, ezért Vonyarc ma sajnos kimarad. Meglátjuk, mikor tudunk indulni. Megyek rántottát készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése