2015. szeptember 28., hétfő

No ez kevésbé jó

Dávid eddig korrekt főnöke ma közölte a frankót, hogy Dávidot nem igazán tudja visszavenni 40 órás heti munkaidőben. Igazából, ahogy én értettem, mivel az oroszok befagyasztották az únióval közös projektjeiket, a cég már pár embert ki is rugdosott, és Dávid örülhet, ha heti 3 órában ott dolgozhat.

Nemrég ment el a munkaügyi központba megtudakolni a lehetőségeket. Érdekes hónapoknak nézünk elébe.

Update: több mint érdekes hónapoknak nézünk elébe. Mivel Dávid kutyaszorítóba került a helyzet által, úgy tesz, ahogy az egyszeri kutya is tenne: támad. És mivel épp én vagyok a közelben, hát engem támad. Mondtam is neki, hogy számomra teljesen érthertetlen, hogy ilyen körülmények között miért próbál engem maga ellen uszítani azzal, hogy "és ha nem úgy cselekszem, ahogy neked megfelel, akkor ki marad a lakásban és ki tehet ki kit?", meg hogy " majd akkor végzem el a házimunkát, ha te is azt csinálod, amit akarsz meg én is azt csinálom, amit akarok", meg hogy "a házimunkák elvégzése grammra pontosan ki van osztva", meg hogy " ha én akarom, akkor összeveszünk, például azzal, hogy ignorállak", meg hogy "valami értelmes kérdésed nincs" és persze a gyöngyszem, hogy "a házi hárpia ezeket akarja tudni". 

Én pedig végig próbálok nyugodt maradni és nem reagálni a pszichopata megnyilvánulásokra, mert csak ártok a lányoknak és magamnak, meg persze a kettőnk kapcsolatának is, de azért ilyenkor nagyban reménykedem, hogy se Panni, se Dotti nem örököl ilyen életidegen, önpusztító hangulatingadozásokat, mert ez beteg dolog, és kezelni kéne. Meg már nem lep, azon túlestem február végén, de nem örülök egy kicsit se. És a legfőbb baj, hogy nem tudom, mit tehetnék, hogy ez ne kövtkezzen be, hogy ne forduljon ellenem és ezáltal a saját családja ellen. Mire jó, hogy össze akar velem veszni? Miért nem szeretné, hogy közösen találjunk megoldást?

Azt is kérdezte, hogy szerintem mennyi jogom van beleszólni abba, amit csinálni fog. Szerintem sok, de ez a gyerekek eltartása miatt van. Le is írom, hogy a fenti (szerintem egytől egyig puffogó és provokjatív) mndatoknak mina háttere:

1) senki nem tesz ki senkit a lakásból, jogilag nem is lehet, erkölcsileh végképp nem... És ami " nekem megfelel": havi 1000-1200 euróhavi fizetés hazaadása, hogy meg tudjunk itt élni

2) házimunka: ketten osztottuk be, hogy ki mit akar elvégeuni, és kompromisszumokkal természetesen mindketten azt csinálunk, amit akarunk

3) nincs kiosztva grammra pontosan, igazából nekem több jut, de én vállaltam így

4) miért kellene összeveszni, 3s miért kéri ki a véleményemet, aki ignorálni akarja?

5) azt kérdeztem, hogy mi van akkor, havalaki nem vállalja a munkaügyi kp. által felajánlott munkát, ill. hogy a munkavégzés helye mennyire van meghatározva

6) erre sajnos nem találok szavakat...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mit segíthetek? Nyilván kialvatlanok vagytok, s egy férfinak a munka elvesztése elég nehezen elviselhető, azt hiszem. Dávidom, egy üzenetem már elszállt az éterbe: óvatosan vívj a szavakkal, élesek tudnak lenni, mint a kés - inkább hallgass, biciklizz, menj futni, számolj, bármit...és bízz magatokban!! Puszi - szeretlek mind a négyőtöket: Mama

N-i írta...

Köszönöm, Kati... Nem tudom, miben segíthetnél, tán beszéljetek Dáviddal valamikor. Az alvás amúgy annyira most nem játszik, Dávid Pannival átalussza az éjszakákat és én is sokkal kipihentebb vagyok még a dupla terhelés mellett is, mint anno Pannival voltam. Furay de így van. Máshol van a kutya elásva...

Megjegyzés küldése