2017. január 6., péntek

Éjjeli szívások

Tegnap Panni aludt délután, este Dottival együtt én fektettem le a nagy ágyba. Mikor Dávid hazaért, ki szeretett volna engem vinni kettőjük közül, Pannitól nehéz volt szabadulni, fölébredt, ki akart jönni. Dávid átvitte a saját alvóhelyére, de nem akart elaludni. Bementem, hogy na, majd fogom a kezét, amíg elalszik. Csak nyammogott, vakarászott, vacakolt, vagy 40 perc volt, míg 11-re végre elaludt. 

Ma tanultunk az esetből, NEM fektettük le Pannit délután. Fáradtan, de jókedvűen és hiszti nélkül csinálta végig a napot, le is feküdt szépen és el is aludt. Nemrég lementünk Dáviddal a pincébe levinni a ma szétszedett műfenyőt meg egy kisebb szőnyeget Budapestről, felhozni pár dolgot. Kb. 10 perc lehetett maximum. Arra értünk vissza, hogy Dotti ordít, azóta nem tudtam lefektetni, pedig kapott simogatást, mellet, ringatást. Én feladtam, most Dávidot nyúzza, már vagy 10 perce, de nagyon nem akaródzik neki az elalvás. 

Mi a francnak kell minden éjjel szívni??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése