Az első szép hó. A tél első igazi hava, és az újév első hava is egyben. Az első hó, amiben hóembert építettünk mini-kivitelben, és a lányok mini-ródlikon (ez nem szánkó, hanem valami hajlékony piros fogantyús dolog) lecsúszhattak velünk a közeli domboldalon. Panninak tetszett, Dottinak kevésbé, pedig óvatosan mentünk lefele. Ez van.
Természetesen a hazaérkezés másnapján mindkettő náthás, vagyis leginkább folyik az orruk egy kissé meg köhög is Dotti rendesen. Mi a fene van itt, hogy folyton elkapják?! Elég lenne már, így is lassan többet nyomatjuk a vitamint a kölkökbe, mint a rendes ételt.
Zenede nem lesz a hétvégén, mindenki másfele kavar, vagy vendég jön, vagy betegség van, vagy anyámkínja. Nem is baj, a mieink nincsenek meg nélküle, ők megkapják, a többi meg majd ellesz nélküle.
Tegnap éjjel, a hazaérkezés éjjelén még kimentem a kukákhoz, mert pont ma vitték el, és gondoltam, rálesek, hátha lelek valamit. Nos... leltem. A dolgok 90 %-át most is tovább fogjuk adni, de azért még így is akadt nekünk pár dolog, pl. egy ezüstös csengettyű, pont amilyenre vágytam, vagy egy benti papucs, egy szandál, egy jó citromfacsaró, ilyenek. Tiszta kincskeresés az ilyesmi, azért tetszik nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése