A szombati húsvéti buli egészen jól sikerült. Rengeteg finom kaja, sok lelkes tojásfestő anyuka és gyerek (apuka sajna egy se próbálkozott dekorálni), sok ügyesen elkészített tányérkosárka, négy vízzel is meglocsolt anyuka, 3 vízzel meglocsolt kislány, sok-sok kölnivel meglocsolt nőnemű egyén, ajándékátadás, zabazabazaba, takarítás. Rengeteg megmaradt kaja, nem főzünk eg ideje, még mindig van mit enni. Gábor is volt egy röpke hétvégére, remélem, nem bánta meg, mi örültünk neki, de nagyon rohanós volt a tempó.
Viszont sajna már korábban írtam, hogy a mieink betaknyosodtak-behurutosodtak (én Dávid biciklis túráját hibáztatom továbbra is) még az ünnep előtt. És a nagy hűhóra való tekintettel, meg tán arra, hogy csak a lányok átöltöztetése után tudtam magamat is átöltöztetni. És ez időbe tellett, és Dávid valamerre másfele lefetyelt épp, de nem segített, pedig utána is kiabáltam, az egész termen át lehetett hallani. Nos, másnapra már én is meg voltam fázva, és harmadnapra köhögtem is, mint állat. És azóta is. Pedig orvosnál is voltam, de el lett bagatellizálva a betegség és nem kaptam antibiotikumot. Emiatt a gyerekeket is visszafertőztem, Dávidot is megfertőztem és én sem vagyok még épp remekül. Szerencsére otthon van antibiotikum, és mi most szépen elmegyünk érte.
Budapest, Budapest, te csodás... gyógyítsd meg szépen szülötted, meg a tartozékait is. Adj nekik jó napokat, adj napot és esőt, adj vidám perceket és pihenést! Hadd legyek otthon... megint. Nagyon szeretek otthon lenni.
Itt nem vagyok otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése