Dávid szerint túl sokfélét mondok. Szerintem nem olyan sokfélét.
Pl. ami az étkezést illeti, már belaminált cetlin is rajta van, hogy szabad nem úrhatnám-mód fölkelni az étel / asztal mellől és jól otthagyni mindent a 28 fokban akár, hogy majd a jótündér elhessenti onnan, hanem netalántán meg kell erőltetni a kicsi kacsót, és elpakolni / elmosogatni / legalább betolni a hűtőbe vagy kidobni a szemetesbe.
Biztos sokfélét beszélek. Mert pl. ma reggel is ötször mondtam el különbözőképpen, hogy "Tüntestd el, légy szíves a gyerekek maradékát." "Légy szíves mielőbb láss neki!" "Hogy miért ezt kell korábban? Mert megrohad és rászáll a muslica, azért!" "Ne felejtsd el a maradékot eltüntetni." Stb.
Azt hinné az ember, azért ez a sok szó ér is valamit, talán megfogan a tápanyagdús talajon és szárba szökken az emebr fejében, valahogy eképpen:
"Jé, paradicsom, jé, paprika, elöl hagyva az asztal közepén. Lehet, hogy nem kéne itt hagyni, mert nem ide való."
Vagy: "Gyerekek, nem esztek többet? Akkor ezt most elpakoljuk / kidobjuk / megeszem, hogy ne szálljon rá a muslica."
Ehhez képest a reggeliről megmaradt maradékok este ott vártak a csinos kis 8 órás munkaidőm meg a két órás utazgatásom után a pulton. Hogy Dávid így értette az eltüntetést, hogy egye meg. De nem ette meg, mert... hát csak.
Nos, eljön az ideje a szavak nyomatékosításának is egyszer. Valószínűleg valóban túl sokszor beszélek, túl sokat kérek, túl sokszor vagyok visszafogott. Most viszont kulcsot kerestem a nyomatékosításhoz, és meg is leltem. Olasz módra röppent a tányér maradékostul a földre. Ripityára, persze, mert a csapódási szöget jól bemértem előtte. A gyerekek kellő magasságban, az etetőszékükből figyelték csöndesnek nem mondható földet-érését.
Úgy döntöttem, tetszenek az olaszok. Kicsit ugyan magyar és hókatag vagyok közöttük, ha úgy magam elé képzelek egy csapatot, de istenieket esznek, és prímán kiadják magukból, ha bajuk van. Példát veszek ezentúl, és kevesebbet beszélek, többet török vagy dobok ki. Legalább nem kell annyi mindent költöztetni. Rühellem ezt a sok lomot, no meg ezt a sok mocskot. Dáviddal együtt szépen lapátra teszem mindet.
Fontos a nyomatékosítás.
1 megjegyzés:
Dávid, itt az ideje beszerezni pár műanyag/papírtányért ;)
Megjegyzés küldése