2017. december 15., péntek

ÍGY VOLT, NEM ÍGY VOLT, ÉGBŐL POTTYANT MESEBOLT. AVAGY: Kezdődikapakezdődik ... nemisapa, hanemDávid

2017.11.22. 

Gyönyörű, enyhe, napos novemberi nap. Előző éjjel betettem magamnak egy verbénaolajos-mandulaolajos tampont, mert az állítólag jó. Jó csípős, forró érzetet okozott vagy 10 percig, amúgy hatástalannak bizonyult.

Reggel a gyerekek közös elpaterolása az óvodába. Éjjel előtte néha enyhe derékfájás, semmi extra. Fél kilenc előtt itthon is vagyunk, de jó.

Vacakolás (= kiterített ruhák összehajtogatása, nedves ruhák kiteregetése), evés (nayg mozzarellás szendvics).

Némi beszélgetés Dáviddal, feladatok összeállítása neki és nekem. Teakészítés, Laila-féle fahéjas-szegfűszeges-verbénás valami. Csípős, de nem vészesen.

9:50-10:35: a kert nem beültetett részét jó ideje szerettem volna kapával kicsit áttúrni, mert megint gazos, és persze befedni jótékony szénával a további gazosodás ellen. A kapával sikerült végigmenni, jutalmam egy csinos kis vízhólyag a jobb tenyéren. A gyermek munka közben békén hagyott, utána viszont kicsit mozgékonyabbá vált.

11:50: a két napja előkapott tökfőzelékből tegnap tökkrémlevessé alakított sárga förmedvény és a másfél napja főzött tészta befalása. Sajnos utálom kidobni a maradékokat, inkább megeszem. Jobb-rosszabb szájízzel.

Ebéd közben, és leginkűbb ebéd után majd 3/4 órás vita Dáviddal a karácsonyi bulin előadandó színdarab részleteiről, különös tekintettel egy emelvényre, ami nem és nem lesz megépítve. Telefonálás Korival, némi béke.

13:15: Dávid lefekszik aludni (csak tudnám, miben sikerült megint úgy elfáradni - tán csak nem az én kertkapálásomban?). Én leülök a gép elé, de meggondolom magam és inkább elkezdem az oxitocintermelést a mellbimbódörzsölő módszerrel.

13:30: első kisebb fájások jönnek. Kb. 5-6 percenként valami nagyon enyhe.

14:00: rendszeresebb és halványan erősödő fájások. Magzatvíz sehol.

14:05: fölkeltem Dávidot, hogy menjen el a gyerekekért az oviba. Mérek. Kb. 2-2,5 percenként jön egy fájásféleség. Egyre ismerősebb az érzés. Fenébe, hogy nem terítettem szét a szénát.

14:20: telefonálás Lailával, hogy mintha lenne valami. Fél óra múlva beszélünk újra, addig figyelek, mérek, írok. A melldörzsölés emiatt kimaradásokkal folytatódik. A fájások intenzívebbek, de még bőven az elviselhető kategóriába esnek. Magzatvíz még mindig bent.

15:02: erősödnek, de még mindig bőven elviselhetőek a fájások.

15:09: Laila útnak indul felénk, szűk másfél órára saccolja az ideérkezést.

15:36: erősödik, erősödik. Reni nem jön, mert vendégei vannak. Koriék jönnek. Anikó jön. Most ért haza Dávid a gyerekekkel.

15:59: a gyerekek és Dávid fölfújták a labdákat. A medence még ráér.

16:25: elfeküdtem a bal oldalamra, volt egy pukk, kifolyt egy picike kis magzatvíz. A vécén meg jött utána egy hatalmas nyákdugó. 

16:44: kissé véres nyákdugómaradék eltávozott. A fájások FÁJNAK. Max. 2 perces és csökken a szünet közte, mily meglepő.

16:50: felhívom Anikót, hogy jöhet, tényleg fájásokról van szó. Kb. fél óra és ideér. Örül és hoz sütit. Jó.

16:55: Dávid egy fél pillanat alatt felfújta a medencét a lomb- vagy avarfújóval.

17:10: Laila és a segéderő, avagy gyakornok hosszúhajú, Simone nevű kiscsaj betoppannak, mikor épp zuhanyozni készülök. Menjek nyugodtan... majd a vízben megvizsgál. Megvizsgál, szép normális szívhang.

17:12: Megjön Kori, kimennek a gyerekekkel.

17:23: Lailának szólok, hogy itt valami nem stimmel, már úgy érzem a fájások közben, hogy tolni kéne kifele. DE 4-5 centivel mégsem kéne így belecsapni, nem? Keresem a megfelelő pozíciót a kádban a durván fájó fájásokhoz. Szegény kérdezősködő Dottit elhajtom. Nyünnyögés.

17:30: véééégre betoppaan Anikó. Nagyon aggódtam, hogy lemarad.

17:34: úgy döntök, mégiscsak szeretnék átmászni a kényelmes kis szülőmedencémbe, ott legalább ki tudom magamat támasztani. Feltölteni nincs idő, Dávid elkezdi ruháskosárral átöntögetni a vizet.

17:38: elhelyezkedem, megvan a kedvenc szülőpózom. Most már semmi kedvem nincs elhuhogni a fájásokat, inkább elkezdek kitolni vele.

17:39: Megvan a egy tolás. A fej a kapuba ér. Hoppácska. Tartom a gyerekeknek tett ígéretemet, nem ordítok, nem sírok, csak kicsit nyögök. Körémgyúlik a díszes társaság a kutyát kivéve.

17:40: Második tolás. Majdnem kint van a fej. Még egy utolsó nagy levegőt...

17:42: fej kint és utána csusszantom a testet is. Laila kezében landol, mert a víz arra sem elég, hogy fölfogjon egy ilyen esést. Rózsaszín, sír, de nem ordít. Viszont ordít róla, hogy fiú.

Hát ekképpen esett a nagy eset. Király szülés volt, én mondom. Ilyenből lazán vállalnék még... no de most már inkább Dávidnak munka. Nekem szünet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése