2018. február 20., kedd

PANNI

Panni

Panni, a Nagyonszőke. Egyre szőkébb. Egyre felnőttesebb. Most volt négy éves. Mintha már kb. 40 éve élne velünk. Volt ő is csecsemő, emlékszem. De nem úgy, ahogy a legtöbben emlékeznek, „mintha tegnap lett volna”. Nem. Tegnap nem volt csecsemő. És tegnapelőtt sem. Már évezredek óta nem csecsemő. Így érzem.
Félénk volt, visszahúzódó. Mostanra sokat változott. Ez a lány szilveszterkor egy sereg lakli iskolással együtt ugrált az ugrálóvárban. Ordított valami zene, össze-vissza verődtek, gyakran egymásnak mentek. Panni kacagott, sikongott és egyszer se bőgte el magát. Akkor se, mikor azt hittem, kritikus a helyzet. Nem a helyzet lett kritikus. Hanem Panni. A tűzijáték hangos volt, az nem tetszett neki. A hangos, a rendetlen nem tetszik. A buta gyerek pedig szerinte az, aki elvágja a többi gyereket. Hogy mijét vágja el, és kinek, és hogy jön a vagdosás gondolata egyáltalán képbe, valamint milyen reláció áll fenn az agresszor és az intelligenciaszint között, ne firtassuk. Ezek rejtélyek maradnak. Annyi biztos, hogy Panni szerint az agresszív a „buta”. Nem kívánom megingatni eme hitében.
Rám szól. Enka, NEM TE CSINÁLSZ MINDENT. Hangsúlyozva minden szót. Kikészíti a ruhámat fürdés után. Ideadja a törülközőt. Lekapcsolja helyettem a  villanyt, „majd ééén”! Odaugrik és elkapja a papucsomat, de nem szalad el vele vígan, nem is veszi föl csámpásan. Szépen a lában elé készíti, pontosan és helyesen. Kikapja a kezemből a kakis pelenkát, kidobja. Kikészíti a fogmosó készletet, viszi az elfelejtett pizsamát Dotti után. „Dotti, BÚJJ BELE A MAMUSZODBA!” – csattan föl erélyesen, ha látja, hogy a Barnábbik zokniban caplat a hideg kövön.Minden szót egyesével megnyom, szünettel. Hátha így hatásosabb. Más kérdés, hogy Dottinál kevés dolog hatásos...
Emellett persze nem minden tipp és topp. Rá kell szólni, ha elhagyja a mamuszát. Néha a papírszemétbe szeretné dobni a fekete szemétbe valót. Elmélázik evésnél, nem halad. Még mindig hátraesik a légszomjtól, ha hirtelen sokk éri. 
Dávid megkérdezte, milyen teát választott, mire ő: EZT is szeretném, meg EZT is. Közben már 10 perce kiválasztotta magának a teáját. Ha el kell köszönni valakitől, azt nehéz szívvel teszi. Akkor is van puszi és ölelés, vagy alkalom híján, betegség miatt „távpuszi” és „távölelés”, ha az illető csak a szemetet viszi ki.Nem hisztis, de affektál és nyávog, szedi az oviból a rosszat.
Éled benne a versenyszellem, és Dottiban emberére talált. Mindenből képes versenyt csiholni, nem győzzük visszafogni az efféle késztetéseket. Rivalizálást, marakodást szül. Mindig mondom neki és Dottinak is: Testvérek vagytok. Nagy a világ, sok a baj. Ketten szinte bármire képesek vagytok. Tartsatok össze. 80%-ban sikerül. A többinél résen kell lennem, mert Dotti erőteljesen provokatív jellem, és Panni _nem_ szereti az erőszakot. Ő nem lök, nem csap oda. Akkor sem, ha az egyetlen kedvenc babája a tét. Nem olyan jellem. „Egy perc” – közli vidoran Dotti, és Panni számolni kezd. Hatvanig. Persze elvéti, huszonkilenc után valamiért megint húsz jön, harminckilenc után megint húsz… gyakorol, az a lényeg. Kiabál, az már megy. De nem erőszakos. Lehet, hogy néha nem ártana azért a sarkára állnia. Baja lehet belőle később, ha szelíd marad. Én az voltam, én tudom. Már nem vagyok az.
Olvas, és érdekli. Néha forszírozom, néha nem. Kibetűzte a MÜZLI-t, a SZELET-et ma reggel. Mi van benne? Ott van a hátulján, ha érdekel, elolvashatjuk, feleltem. No, ennyire azért nem érdekelte. A kisbetűket most kezdjük csak el. A gépelés egész jól megy neki. Színezni tud, de nem szeret. Rajzolni is csak akkor, ha mellé ülök. A macskának a fejéből nőtt ki a farka tegnap, még mindig. De legalább a lábai már a helyükön voltak.
Készítettünk önéletrajzot. Kedvenc színe a lila, a rózsaszín és a világoskék. Stimmel. Legjobb barátjaként Klárit és Korit nevezte meg. A nála fél évvel fiatalabb Zoéval remekül elvan, sikongatnak, megölelik egymást, együtt játszanak… de barátjának a felnőtteket érzi. Ez is rám elékeztet, nem találtam magamnak barátot a korombeliek közül egészen iskolás koromig. Akkor se olyat, aki illett volna hozzám. Félő, hogy vele is ez lesz. Dottival van összenőve, de mégiscsak más a szint.
Az óvodás társai egytől egyig fiatalabbak, mint ő. Még csak hároméves sincs az oviban, nemhogy négy. Megpróbáljuk szeptembertől átíratni az állami óvodába, ott akad majd vele egykorú bőven. Sikerülnie kell. Dotti szerintem szintén megy majd vele, egyszerűbb úgy nekik is, nekünk is. Az iskola más lesz. Ott már magára marad majd, tetszik vagy nem. De az még nagyon messze van.
A reggeli rutin, amit bevezettem, hol megy, hol nem. Lassan belejönnek, kell az önállóság. Jót tesz neki, ha nem öltöztetik, nem tartják a zsepit az orrához. Panni nagylány, minden tekintetben.
„Ha öreg leszek, bizony lehet, hogy Eninek fogom szólítani, jól sikerült másolat” – így jóanyám. Tény, hogy nagyon sok van benne belőlem. Nem olyan, mint én, de hasonlít. Próbálom erősíteni ott, ahol én nem voltam erős. Megy. Lassan, de megy. Már bátor. Már szociális. „Elmeséltem Atikának mindent, amit csinálni szoktál a csecsemővel”- mondta reggel. Fontos lenne, hogy legyenek barátai. Hozzá méltó barátok.
A haja fenékig ér. Figyelek rá, hogy ne történjen meg vele az, ami velem. Mindenki a hajamat dicsérte. Szép, szép. Ha levágjuk, tán minden szépségem odalesz, gondoltam. Már nem gondolom így. De nem vágom le. Panninak sokszor mondom ezt is: nem a hajad szép. Te vagy szép, a hajaddal együtt. Gyönyörűszép vagy. Remélem, megjegyzi. És azt is, amit utána szoktam mondani.
„Nem az a lényeg, hogy cuki vagy. Az elmúlik, ha öreg leszel. Légy okos, légy bátor, talpraesett. Légy őszinte és rendes. Ez számít, nem a cukiság.”
Ideje, hogy kikerüljön a kisovis környezetből, ott viszik nagyon ezt a cuki-vonalat. Panni nagyon simulékony, ha dicsérésről van szó. Oda kell figyelnem, hogy egyensúlyban maradjon. Nagyon értékes lány, de a cukiságnál nem lát sokkal tovább még.
Elértem az „egy szoknya, egy nadrág” rendelettel, hogy ne fogyjanak ki folyton a harisnyából. Szép dolog a ruhácska, de egyáltalán nem praktikus, ha kezeslábasba kell beletömködni. És nem szeretem, ha elfogy a harisnyájuk. Már alakul a stílus, és ügyes, kifinomult. Zöldhöz nem vesz föl kéket, a rikító színek nem a barátai. A szivárványmánia őt nem fertőzte meg, megvan, mit szeret és mit nem.
Éva és Hanna. „Nem tetszik.” Kitart emellett, évek óta. Még iskolás kora előtt le fogom cserélni a nevét. Amíg élek, helyrehozhatok hibákat, halottan nem fog menni. Ha bánja, visszaalakíthatja bármikor.  „Én Panni vagyok.” És mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, kérdeztem az önéletrajz készítésekor. Elgondolkodva azt felelte: „Szerintem Panni szeretnék lenni.” Hát Panni leszel, Kicsim, gondoltam. És teszek is érte hamarosan.
Különleges, nem babaszépség, de van benne, ami megfogja az embert. A mozgása egyre könnyedebb, légies. Szeret ugrabugrálni, nem szeret molyolni. Mondom, nem egészen olyan, mint én. Rajongva szereti Danit, folyton elszedné tőlem. „Ő az ééééén csecsemőm!” Majd lesz neked is, ha csinálsz magadnak. A kapott vonattal nagyon szívesen játszik, és folyton meséért nyúz. Nem baj, a fél kisujjamból előrántok egy mesét, bármikor. Rímeset, ha kell. Mindig tetszenek a meséim, tudom, hogy kell fűzni a szálakat, hogy érdekes legyen, de ne fárasztó. Szeretek mesélni nekik. Ha vége, akkor persze jön a „Most még egyet!” Sose elég.
Édesszájú, de kordában van tartva. A fogmosás sikeresen beépült a nagyon fontos dolgok közé. „Dotti, gyere fogat mosni, különben ronda lesz a fogad és mész fogorvoshoz!” Dávid szeretné megelőzni, hogy ennyire gondoskodó legyen. Szerintem viszont ez belülről jön, és mivel nekem ugyancsak hasznos, ha a szertelen kis Barnára ránéz valaki, én ugyan nem tiltom. Nem koravén, csak gondos. Koravén én voltam, megismerszik az olyan.
Őzeket etettünk a minap, hódot lestünk, máskor bárányt, birkákat látogatunk. Ha tehetné, telerakná állattal az egész lakásunkat. Macskára különösképp fáj a foga. Nem engedem, és szerencsére nem is szabad. Ha lesz saját házunk, akkor se lesz rá mód. Legyen elég nekem tudni, mekkora fájdalom elveszíteni egy szeretett állatot.
Kicsi Panni, nagy kék szemekkel, remélem, sokáig vigyázhatok még rád.

1 megjegyzés:

d írta...

Annyit azért hozzátennék, hogy a nem erőszakos szerintem nem mindig áll: a "meg szeretném nézni" után általában odamegy és megfogja és már húzza is el azt a valamit, anélkül, hogy a másik (tipikusan Dotti, de akár Eni, vagy én is) beleegyezett volna.

Megjegyzés küldése