Panni
Panni, a Nagyonszőke. Egyre
szőkébb. Egyre felnőttesebb. Most volt négy éves. Mintha már kb. 40 éve élne
velünk. Volt ő is csecsemő, emlékszem. De nem úgy, ahogy a legtöbben
emlékeznek, „mintha tegnap lett volna”. Nem. Tegnap nem volt csecsemő. És tegnapelőtt
sem. Már évezredek óta nem csecsemő. Így érzem.
Félénk volt, visszahúzódó.
Mostanra sokat változott. Ez a lány szilveszterkor egy sereg lakli iskolással
együtt ugrált az ugrálóvárban. Ordított valami zene, össze-vissza verődtek,
gyakran egymásnak mentek. Panni kacagott, sikongott és egyszer se bőgte el
magát. Akkor se, mikor azt hittem, kritikus a helyzet. Nem a helyzet lett
kritikus. Hanem Panni. A tűzijáték hangos volt, az nem tetszett neki. A hangos,
a rendetlen nem tetszik. A buta gyerek pedig szerinte az, aki elvágja a többi
gyereket. Hogy mijét vágja el, és kinek, és hogy jön a vagdosás gondolata
egyáltalán képbe, valamint milyen reláció áll fenn az agresszor és az intelligenciaszint
között, ne firtassuk. Ezek rejtélyek maradnak. Annyi biztos, hogy Panni szerint
az agresszív a „buta”. Nem kívánom megingatni eme hitében.
Rám szól. Enka, NEM TE CSINÁLSZ
MINDENT. Hangsúlyozva minden szót. Kikészíti a ruhámat fürdés után. Ideadja a törülközőt.
Lekapcsolja helyettem a villanyt, „majd
ééén”! Odaugrik és elkapja a papucsomat, de nem szalad el vele vígan, nem is
veszi föl csámpásan. Szépen a lában elé készíti, pontosan és helyesen.
Kikapja a kezemből a kakis pelenkát, kidobja. Kikészíti a fogmosó készletet, viszi az elfelejtett pizsamát Dotti után. „Dotti,
BÚJJ BELE A MAMUSZODBA!” – csattan föl erélyesen, ha látja, hogy a Barnábbik
zokniban caplat a hideg kövön.Minden szót egyesével megnyom, szünettel. Hátha így hatásosabb. Más kérdés, hogy Dottinál kevés dolog hatásos...
Emellett persze nem minden tipp
és topp. Rá kell szólni, ha elhagyja a mamuszát. Néha a papírszemétbe szeretné
dobni a fekete szemétbe valót. Elmélázik evésnél, nem halad. Még mindig hátraesik a légszomjtól, ha hirtelen sokk éri.
Dávid megkérdezte, milyen teát választott, mire
ő: EZT is szeretném, meg EZT is. Közben már 10 perce kiválasztotta magának a
teáját. Ha el kell köszönni valakitől, azt nehéz szívvel teszi. Akkor is van
puszi és ölelés, vagy alkalom híján, betegség miatt „távpuszi” és „távölelés”,
ha az illető csak a szemetet viszi ki.Nem hisztis, de affektál és nyávog, szedi az oviból a rosszat.
Éled benne a versenyszellem, és
Dottiban emberére talált. Mindenből képes versenyt csiholni, nem győzzük
visszafogni az efféle késztetéseket. Rivalizálást, marakodást szül. Mindig
mondom neki és Dottinak is: Testvérek vagytok. Nagy a világ, sok a baj. Ketten
szinte bármire képesek vagytok. Tartsatok össze. 80%-ban sikerül. A többinél
résen kell lennem, mert Dotti erőteljesen provokatív jellem, és Panni _nem_
szereti az erőszakot. Ő nem lök, nem csap oda. Akkor sem, ha az egyetlen kedvenc
babája a tét. Nem olyan jellem. „Egy perc” – közli vidoran Dotti, és Panni
számolni kezd. Hatvanig. Persze elvéti, huszonkilenc után valamiért megint húsz
jön, harminckilenc után megint húsz… gyakorol, az a lényeg. Kiabál, az már
megy. De nem erőszakos. Lehet, hogy néha nem ártana azért a sarkára állnia.
Baja lehet belőle később, ha szelíd marad. Én az voltam, én tudom. Már nem
vagyok az.
Olvas, és érdekli. Néha
forszírozom, néha nem. Kibetűzte a MÜZLI-t, a SZELET-et ma reggel. Mi van
benne? Ott van a hátulján, ha érdekel, elolvashatjuk, feleltem. No, ennyire
azért nem érdekelte. A kisbetűket most kezdjük csak el. A gépelés egész jól
megy neki. Színezni tud, de nem szeret. Rajzolni is csak akkor, ha mellé ülök.
A macskának a fejéből nőtt ki a farka tegnap, még mindig. De legalább a lábai
már a helyükön voltak.
Készítettünk önéletrajzot. Kedvenc
színe a lila, a rózsaszín és a világoskék. Stimmel. Legjobb barátjaként Klárit
és Korit nevezte meg. A nála fél évvel fiatalabb Zoéval remekül elvan,
sikongatnak, megölelik egymást, együtt játszanak… de barátjának a felnőtteket
érzi. Ez is rám elékeztet, nem találtam magamnak barátot a korombeliek közül
egészen iskolás koromig. Akkor se olyat, aki illett volna hozzám. Félő, hogy
vele is ez lesz. Dottival van összenőve, de mégiscsak más a szint.
Az óvodás társai egytől egyig
fiatalabbak, mint ő. Még csak hároméves sincs az oviban, nemhogy négy. Megpróbáljuk
szeptembertől átíratni az állami óvodába, ott akad majd vele egykorú bőven.
Sikerülnie kell. Dotti szerintem szintén megy majd vele, egyszerűbb úgy nekik
is, nekünk is. Az iskola más lesz. Ott már magára marad majd, tetszik vagy nem.
De az még nagyon messze van.
A reggeli rutin, amit bevezettem,
hol megy, hol nem. Lassan belejönnek, kell az önállóság. Jót tesz neki, ha nem
öltöztetik, nem tartják a zsepit az orrához. Panni nagylány, minden tekintetben.
„Ha öreg leszek, bizony lehet,
hogy Eninek fogom szólítani, jól sikerült másolat” – így jóanyám. Tény, hogy
nagyon sok van benne belőlem. Nem olyan, mint én, de hasonlít. Próbálom
erősíteni ott, ahol én nem voltam erős. Megy. Lassan, de megy. Már bátor. Már
szociális. „Elmeséltem Atikának mindent, amit csinálni szoktál a csecsemővel”-
mondta reggel. Fontos lenne, hogy legyenek barátai. Hozzá méltó barátok.
A haja fenékig ér. Figyelek rá,
hogy ne történjen meg vele az, ami velem. Mindenki a hajamat dicsérte. Szép,
szép. Ha levágjuk, tán minden szépségem odalesz, gondoltam. Már nem gondolom
így. De nem vágom le. Panninak sokszor mondom ezt is: nem a hajad szép. Te vagy
szép, a hajaddal együtt. Gyönyörűszép vagy. Remélem, megjegyzi. És azt is, amit
utána szoktam mondani.
„Nem az a lényeg, hogy cuki vagy.
Az elmúlik, ha öreg leszel. Légy okos, légy bátor, talpraesett. Légy őszinte és
rendes. Ez számít, nem a cukiság.”
Ideje, hogy kikerüljön a kisovis
környezetből, ott viszik nagyon ezt a cuki-vonalat. Panni nagyon simulékony, ha
dicsérésről van szó. Oda kell figyelnem, hogy egyensúlyban maradjon. Nagyon
értékes lány, de a cukiságnál nem lát sokkal tovább még.
Elértem az „egy szoknya, egy
nadrág” rendelettel, hogy ne fogyjanak ki folyton a harisnyából. Szép dolog a
ruhácska, de egyáltalán nem praktikus, ha kezeslábasba kell beletömködni. És
nem szeretem, ha elfogy a harisnyájuk. Már alakul a stílus, és ügyes,
kifinomult. Zöldhöz nem vesz föl kéket, a rikító színek nem a barátai. A
szivárványmánia őt nem fertőzte meg, megvan, mit szeret és mit nem.
Éva és Hanna. „Nem tetszik.”
Kitart emellett, évek óta. Még iskolás kora előtt le fogom cserélni a nevét.
Amíg élek, helyrehozhatok hibákat, halottan nem fog menni. Ha bánja,
visszaalakíthatja bármikor. „Én Panni
vagyok.” És mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, kérdeztem az önéletrajz készítésekor.
Elgondolkodva azt felelte: „Szerintem Panni szeretnék lenni.” Hát Panni leszel,
Kicsim, gondoltam. És teszek is érte hamarosan.
Különleges, nem babaszépség, de
van benne, ami megfogja az embert. A mozgása egyre könnyedebb, légies. Szeret
ugrabugrálni, nem szeret molyolni. Mondom, nem egészen olyan, mint én. Rajongva
szereti Danit, folyton elszedné tőlem. „Ő az ééééén csecsemőm!” Majd lesz neked
is, ha csinálsz magadnak. A kapott vonattal nagyon szívesen játszik, és folyton
meséért nyúz. Nem baj, a fél kisujjamból előrántok egy mesét, bármikor.
Rímeset, ha kell. Mindig tetszenek a meséim, tudom, hogy kell fűzni a szálakat,
hogy érdekes legyen, de ne fárasztó. Szeretek mesélni nekik. Ha vége, akkor
persze jön a „Most még egyet!” Sose elég.
Édesszájú, de kordában van
tartva. A fogmosás sikeresen beépült a nagyon fontos dolgok közé. „Dotti, gyere
fogat mosni, különben ronda lesz a fogad és mész fogorvoshoz!” Dávid szeretné
megelőzni, hogy ennyire gondoskodó legyen. Szerintem viszont ez belülről jön,
és mivel nekem ugyancsak hasznos, ha a szertelen kis Barnára ránéz valaki, én
ugyan nem tiltom. Nem koravén, csak gondos. Koravén én voltam, megismerszik az
olyan.
Őzeket etettünk a minap, hódot
lestünk, máskor bárányt, birkákat látogatunk. Ha tehetné, telerakná állattal az
egész lakásunkat. Macskára különösképp fáj a foga. Nem engedem, és szerencsére
nem is szabad. Ha lesz saját házunk, akkor se lesz rá mód. Legyen elég nekem
tudni, mekkora fájdalom elveszíteni egy szeretett állatot.
Kicsi Panni, nagy kék szemekkel,
remélem, sokáig vigyázhatok még rád.
1 megjegyzés:
Annyit azért hozzátennék, hogy a nem erőszakos szerintem nem mindig áll: a "meg szeretném nézni" után általában odamegy és megfogja és már húzza is el azt a valamit, anélkül, hogy a másik (tipikusan Dotti, de akár Eni, vagy én is) beleegyezett volna.
Megjegyzés küldése