A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 9., hétfő

Remélem, nem a húsvéti mókába...

... betegedett bele Dávid. Bár az gyanúsabb, hog a néha hóeséssel is tarkított időjárásban kirándulva, hegynek felfelé kimelegedett és levette a _pulóverét_ ... tehát egy szál pólóban rohangált. A lényeg, hogy a változatosság kedvéért beteg: meg van fázva, fáj a torka, láza nincs. Meglátjuk, munkát hoz-e a holnap vagy orvost.

A töröktanulás teljességében elmaradt, ellenben betegen is olvasott nekem Dávid Umberto Ecot. Belekezdett A rózsa neve című opuszba. Eddig annyi dereng, hogy körülményes fogalmazásmódja miatt nem ő lesz a kedvenc íróm - én már Jókai tájleírását is sokallom ám, nemhogy itt egy freskóról harminc percnyi olvasandóval jön nekem ez a pali.

Ellenben tele van latinnal, és noha középkori, és alaposan meg van tűzdelve ógöröggel is a galád, azért jobbára szótár nélkül fordítom le a kisebb-nagyobb passzusokat. Olykor azért elkél az internetes segítség, de föl nem fogom, hogyan is tudnak mások úgy elolvasni egy ilyen könyvet, hogy közben nem tudnak latinul. Jó kis reklám: Érteni akarja Umberto Ecót? Tanuljon latint!

És persze sokadszorra leesik a tantusz, hogy ez azért hiányzik. Ötödikesként kezdtem foglalkozni a latinnal, úgy hét éven át komolyabban is fordítottam mindenfélét, és mindig nagyon szerettem. És hát igen. Latintanár vagyok, és holnap megyek hentesgépárusító kis cégünkhöz számlázni és megrendeléseket faxolni.

Mintha valahol elcsúszott volna valami. Azzal a céllal vágtam neki az egyetemnek, hogy legyen diplomám. Két okból - mert azt akartam, hogy a családom büszke lehessen rám ("egyetemista"), és főleg, mivel tanítani akartam, ahhoz pedig jobb helyeken diploma kell. Aztán kiverekedtem magam az egyetemről azzal a céllal, hogy akkor most aztán tanítás lesz, és ráadásul beszélni fognak a tanítványaim, mert úgy lehet rendesen megtanulni bármit is, ha dolgozol vele, ha használod, mindenféle módon. Akkor rögzül, és élvezettel rögzül, mert energiát ölsz bele.

Aronson bácsi pedig megírta A társas lény című könyvében, hogy ha valamibe energiát ölsz, vagy kevésbé durván kifejezve, energiát fektetsz, az felértékelődik, különben kognitív disszonanciád támad. Röviden: szenvedsz vele, tehát azt gondolod: na, ez már ér valamit. Ha nem ezt gondolod, akkor külső kényszer miatt szenvedsz vele, és úgy sose lesz a tied. Én pedig élményekkel akartam tanítani a latint... emlékszem, ahogyan terveztem magamban a dolgokat. Forum Romanum makettjét megcsináltatni a kölykökkel. Fegyvereket készíttetni és korabeli ruhákat varratni. Csaták, hadrend, harci jelszavak... Korabeli receptet kipróbálni rajtuk, velük. Asterix és Obelix-féle képregényeket csinálni, ahol persze latinul társalognak a figurák. Kiirtani a nyevtani táblázatok magolását, a hibázástól való félelmet; úgy tanítani, ahogy a gyerekeket szokás: beszéddel, mutogatva, dicsérve az aranyos hibákért is, közösen nevetve. Elmenni Rómába, előadni római komédiákat, esetleg csereiskolákkal szervezni mindenfélét. Nyári tábort szervezni, ahol csak latinul folyik a csevej. Eredeti auktorokat olvastatni, nem a gagyi 21. századi gyógylatint. És így tovább...

Megannyi terv, lógva valahol a levegőben, mert otthon nincs latintanári állás, s ha van is, a fizetésből még eléldegélni is csak bajosan lehet. Megélni márpedig meg kell. El kell szakadni, önálló keresetre szert tenni, lassanként saját dolgokat beszerezni - saját fizetés, saját autó, valamikor majd saját lakás vagy ház, esetleg saját család. Most ez a projekt van soron - megélni, de őgy, hogy élvezetes is legyen. Egy tervet egy másik elé helyezni... Terv, terv.

DE. Megvan bennem az a nagyon gonosz tulajdonság... sokan elég bosszantónak is találják. Rám nagyon jellemző... A makacsság. És valami azt súgja, hogy ha nem is most, de valamikor később leszek én még latintanár, ennek a kérlelhetetlen makacsságomnak köszönhetően. Most csak... szünet van, egy helyes kis, lélegzetvételnyi szünet, tanulószünet, ha úgy tetszik.