A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 10., szombat

Német, sváb, angol, magyar

Ma sikerült elkapni Dávid torokfájásán kívül egy darab Michelle volt-tanítvány-barátnőt, és a kedvesét, pardon, vőlegényét, Frankyt. Franky német, Michelle viszont, nevével ellentétben nem francia, hanem magyar, és elég friss a páros, most fél év környékén járhatnak... talán kicsit több. A kommunikáció rendesen angolul zajlik köztük, ami azért szép, mert ez mindkettőjüknek idegen nyelv. Minthogy azonban Michelle ki szándékozik költözni Stuttgart mellé, muszáj a német nyelvet is nyomatni... ennek érdekében ma Skype-oltunk egy szépet, főleg németül. Franky eredetileg sváb, és kérésre bemutatott némi sváb dialektust. Dáviddal annyit tudtunk reagálni, hogy "ahha...". Itt más nyelvjárás dívik, az biztos.http://www.blogger.com/img/blank.gif

DE! Anno a rádióban sokat hallottunk egy kivehetetlen szövegű dalt, és rákeresve aztán megértettük a szövegét, sőt, jómagam be is tanultam a jó részét. Kiderült, hogy ez az együttes ott Bayern felé is igencsak népszerű, úgyhogy nem kellett elsüllyednünk szégyenünkben, hogy hozzá se tudunk szagolni a Dialekt-hez. Itt van a dal; Hochdeutsch-on nevelkedett egyének fenntartásokkal kezeljék, aki meg olyan szerencsés, hogy semmit sem ért belőle, hallgassa bátran, vidám, élvezhető nóta.

Dávid egyébként megkésve csatlakozott a beszélgetéshez, mert elugrott a bolhapiacra. Hozott... két selejtes elemes helikoptert, hogy egy jót összeeszkábáljon majd belőle - még távirányító is kell hozzá. Meg kis török pénztárcát. Meg nyomásmérő kinézetű hőmérőt. Meg autószerelői kézikönyvet, szigorúan németül. Meg egy eszméletlen napszemüveget. Meg egy olyan alátét-félét, amit a sniccer, vagyis a szike alá lehet tenni, hogy ne sérüljön semmi a vagdosás során. Szóval a toronyórát aranyláncccal csak azért nem hozta el, mert az itt van tőlünk egy perc sétányira, és hiányozna a megszokott látkép, ha azt is lenyúlta volna.

Ma sikeresen össze is kaptunk, bár nem a vásárlósdi miatt, hanem némi étel-témában. Legyen elég annyi tanulságnak, hogy én nem eszem meg többé a földre lehullott dolgokat, ő meg stressz-menedzseli magát némiképp, legalábis remélem. Mostanra megint nyugi van, és dörgölődző orrok.

Olvastam ma egy érdekes, rövidebb-mint-hosszabb könyvet a Küzdelemről, miszerint az csak árt, és a folyammal haladni jó, főleg, ha az ember megtalálja önmagát, és még el is fogadja. Illetőleg, hogy a küzdelmet sokan keverik az erőfeszítéssel. Hát... biztos. Szerintem elég énközpontú lett ez a mű, a közösséggel és az egymásrahatással kapcsolatban alig volt benne valami. Csináld, valósítsd meg, ne érdekeljen a mások véleménye, mert az önértékelési hiba. Én azt hittem, csak kíváncsiság... meg nyitottság a többiek meghallgatására. Tán tévedek.

Megtárgyaltuk még Dáviddal a hangok fontosságát egymás életében, meg hogy kinek milyen hangszíne van, kihez mennyire illik a hangja, és hogy én egyetemistaként végig tudtam borzongani egész előadásokat egy-egy előadó tanár hangszíne, felhangjai miatt. Hogy közben mit beszélt az illető, az kb. mindegy is volt. Tényleg.

Ja igen, mindeközben én itthon táncoltam, zongoráztam (amiről tudni kell, hogy nem tudok, tehát nyomogattam billentyűket jobb és bal kézzel is, és ebből jöttek létre dallamok, ad-hoc módszerrel), és felvásároltuk a Hofer (itteni Aldi) és a Spar készleteinek jó részét. Dávid meg összeeszkábálta a helikoptert, és épp egy Winbuilderrel játszik, ami egy "live-Wondows"-t indít el winchester hiányában egy icipici pendrive-ról. Ugye mindenki értett mindent?