Veszprémi szép láblógázás, még mindig.
Avagy:
tegnapi nagy elhatározásom volt, hogy én ma márpedig alkotok, ételt. Alkottam is, miután Dottit sikerült igen könnyedén alvásra bírni fél kettő tájban. Párhuzamosan készült
1) a tökfőzelék osztrák módra, kisebb módosításokkal (nuku creme fraiche, nuku agyonfűszerezés, nuku tökmagolaj, de azért mégiscsak jó lett, mert még a gyerekek unokatesója is tolta befele, értesüléseim szerint)
2) a krumplis kenyér, aminek a receptje az apróséfen leledzik, és a folyadékmennyiség kivételével tökéletes recept
3) a töki pompos, avagy a langalló, Kikitől, a recept a nosaltyn bújik és sokszoros sikere volt már
Szerencsére Dotti úgy időzítette a fölébredését, hogy a nagyja megvolt, mire rámakaszkodott.
A délután másik fele cukrászdába menetelt tartogatott.
Az odaút kissé rögös volt, szó szerint... ugyanis kiderült, hogy a veszprémi utak toldozott-foltozott textúrája nem kompatibilis a 3 és 1,5 éves szőkéink trappolásával. Ezt két, 8 perc intervallummal megszakított orbitális esés, majd az ezzel járó ordítás, sebesült térd, vérző ajak és pirosra duzzadt áll adta félreérthetetlenül a tudtunkra. Kell valami segédeszköz, kocsi, póráz, babakocsi, babapóráz, mittudomén, de ez így nem volt jó. A cukrászdában aztán a megtépázott idegekre jó hatással volt egy-két jó falat - szerintem sikerült végigkóstolni a fele süteménykínálatot. Avagy: kiskölökkel cukrászdába menni érdemes, az ő süteményének a háromnegyedét is te eszed meg, hehe.
Említésre méltó továbbá Panni mai mondása a langalló tésztájának készültekor (egy nagy 32-es tepsibe kellett laposan belenyomkodni, téglalap-alakban):
ez egy naaagy, kör alakú háromszög.
Dotti mai alkotása: mikor épp négyesben voltunk csak a Festő utcában este, bekattant neki, hogy csip-csip-csókát kell énekelni, mégpedig kb. tízszer. Nyújtotta mindig a kezét, csípett ügyesen, végig tartotta, utána lelkesen hessegetett, és persze ragyogott a szeme, ahogy mi többiek énekeltük, amit ő szeretett volna. Nagy dumagép, de azért a huszonakárhány szavas szókincsének még sok ez a mű egy csöppet.
Az esti lefektetésnél aztán hamar elaludt, picit szopkodott, és mikor elengedett, még a kezével félálomban HESSHESSHESS-ezett egy nagyot, így aludt el.