A következő címkéjű bejegyzések mutatása: káposzta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: káposzta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 11., szombat

Gyertyaoltás káposztával

Dávid főzte ma a vacsorát, mert tegnap olyat merészelt mondani nekem, hogy "igen, főnök". És méghozzá németül mondta, és hímnemben a főnököt - na erre mondtam neki, ha én vagyok a főnök, akkor ma paradicsomos káposzta legyen a vacsora fasírttal. Ilyen jót s jól még én se csináltam, mindketten dupláztunk belőle. Azért meglátszik az öröklés, mert Dávid nem hagyományosan készítette a dolgokat. Úgy volt, hgy apróra kikérdezett, mibe mennyi hány méter, és aztán jusztis másképp csinálta - a fasírtba rizst kevert meg "kicsitsemnyers" hagymát, a káposztát kissé érdekesen sűrtette be ... de talán ettől let minden olyan finom. A vacsorához meggyújtott gyertyát meg egy merész merőkanál-lendítéssel bekáposztásította - biztos annak is adni akart kóstolót, hogy milyen finom (nem Dávid, hanem a káposzta). A gyertya nem hagyta magát, sisteregve fintorgott (eszerint neki nem ízlett), de a káposztalével együtt is égett még vagy negyed órát.

Olvastunk is ma; egészségügyben ókumlálódtunk, elsősorban az alternatív medicina ágazaton, miszerint a hús rossz, a tojás rossz, a csapvíz rossz, és hathetes "csakvízivás" mellett is bátran lehet dolgozni menni. Ezt nevezem sarkításnak a javából (a magam részéről, per se), mindenesetre élveztes olvasmány volt, az biztos. Most meg még a kedvenc blog jön esti mese gyanánt - de akinál alvó csöppségek vannak, az leukoplaszttal a száján olvassa csak, mert az emberek 80 százalékánál súlyos mellékhatások vannak: fuldokolva röhögés, könnyezve visítás és ezek kombinációi. Aki még nem ismerné:

http://tekasztorik.blog.hu/