A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vacsora. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vacsora. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 11., szombat

Gyertyaoltás káposztával

Dávid főzte ma a vacsorát, mert tegnap olyat merészelt mondani nekem, hogy "igen, főnök". És méghozzá németül mondta, és hímnemben a főnököt - na erre mondtam neki, ha én vagyok a főnök, akkor ma paradicsomos káposzta legyen a vacsora fasírttal. Ilyen jót s jól még én se csináltam, mindketten dupláztunk belőle. Azért meglátszik az öröklés, mert Dávid nem hagyományosan készítette a dolgokat. Úgy volt, hgy apróra kikérdezett, mibe mennyi hány méter, és aztán jusztis másképp csinálta - a fasírtba rizst kevert meg "kicsitsemnyers" hagymát, a káposztát kissé érdekesen sűrtette be ... de talán ettől let minden olyan finom. A vacsorához meggyújtott gyertyát meg egy merész merőkanál-lendítéssel bekáposztásította - biztos annak is adni akart kóstolót, hogy milyen finom (nem Dávid, hanem a káposzta). A gyertya nem hagyta magát, sisteregve fintorgott (eszerint neki nem ízlett), de a káposztalével együtt is égett még vagy negyed órát.

Olvastunk is ma; egészségügyben ókumlálódtunk, elsősorban az alternatív medicina ágazaton, miszerint a hús rossz, a tojás rossz, a csapvíz rossz, és hathetes "csakvízivás" mellett is bátran lehet dolgozni menni. Ezt nevezem sarkításnak a javából (a magam részéről, per se), mindenesetre élveztes olvasmány volt, az biztos. Most meg még a kedvenc blog jön esti mese gyanánt - de akinál alvó csöppségek vannak, az leukoplaszttal a száján olvassa csak, mert az emberek 80 százalékánál súlyos mellékhatások vannak: fuldokolva röhögés, könnyezve visítás és ezek kombinációi. Aki még nem ismerné:

http://tekasztorik.blog.hu/

2012. február 5., vasárnap

Penészirtás, de finom vacsora

Ma sikerült mindkét "anyukát" telefonvégre kapni, aminek az lett a vége, hogy ma este már összekevertem, kinek az anyukája mit mondott. A penész óvatosan kúszik tova, de valami olyan érzésem van, hogy mivel Ausztriában élünk, Arnold Schwarzenegger módjára, mint a termintor, a
"Visszatérek!" szót sugdosta távozásakor. Sorozatot pedig továbbra sem (lenne) szabad néznünk, mert nem nyugszunk tőle. A Csillagok háborújának vagyunk áldozatai jelenleg, szerencsére csak a képernyő előtt. A vacsora brokkolikrémlevesnek indult, valami tepsis darált húsos megoldással, ezek után mi sem természetesebb, hogy végül zöldségleves került az asztalra paradicsomos húsgombóccal és kockakrumplival. Az már csak hab a tortán, hogy az elkészítéséhez szépen elővettem két fej hagymát meg egy még jóval nagyobb fej káposztát (valahogy a húsgobóc a fejemben paradicsomos káposztából akart készülni, hagymával). Tán jobb is lesz most már lefeküdni szépen.

2012. január 26., csütörtök

A hetedik, meg a többiek

Dáviddal ma vagyunk a hivatalos verzió alapján 7 évesek. 7 év... nem is szeretem ezt a számot. József Attilának, meg a meseíróknak bezzeg bejött. Nekem nagyon nincs ínyemre a hetes... hát gyorsan túl kell rajta lenni, és jöhet a nyolcadik. Egy év, fogja magát és huss. Mint a többi. De ez a mostani "huss" legalább rögzítve lesz nap mint nap.

Kicsit azért megadtuk a módját, nem úgy, ahogy szoktuk. Merthogy emlékezetem szerint nem szoktuk megadni sehogyse. Most viszont volt naplemente-nézés a Petersberg-i dombon, sétálás a temető mellett, vacsora (saját készítésű, paradicsomleveses-gombócos-répás-húsos). Persze a séta közben szembejöttek osztrákok szűkölő kutyákkal, akik nem köszöntek vissza Dávidnak (igen, a kutyák se, meg azok a szerencsétlen gazdáik se), a vacsorából a leves kissé savanykás lett, a répás-húsos pacsmag kevés, a gombóc pedig a STRABAG Kft. minőségét idézte (ehhez nem árt tudni, hogy a STRABAG egy betonipari cég).

Mndezzel együtt vidám, bár nem épp köhögésmentes nap volt a mai. A volt főnökömhöz végül ma mentem be, de nem úszom meg, mert még majd el kell számolni a cetlis dobozával, ami eddig az én gondnokságom alatt állt, meg a bérpapírért is be kell menni, meg az unokája ugyebár a latinnal... nem egykönnyen szabadulok onnan, de jó úton vagyok afelé, hogy mégis sikerüljön. A mai köhögésrohamok és az, hogy január 26-a van, együttesen megadták a felmentést törökből és gitározásból. Nem is baj, kell néha egy lusta nap, mikor csak 15 kiló cuccot cipelsz haza a bevásárlásból, és nem Amerika országait vagy az ujjbegyeidet nyúzod. Lúúúústa N-i.

Valamint készül nekem tea, finom. Most. "Now you're just somebody that I used to know" refrénű szám a számban, nem is, csak a fejemben. Meghallgatása következik. És van lemezjátszónk is, bibí.