A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 1., szerda

A ma lett a holnap tegnapja

Tanul-ságos tegnap lett volna eredetileg a bejegyzés címe, ha megírtam volna. Tegnap. És először az évben, elfelejtettem írni. Azért ne tessenek tenyeret dörzsölve örvendeni, ma dupla poszt van, egyet reggel-egyet este-alapon. Egy ilyen alkalom már-már kísérletnek is beillik - vajon mennyivel jobb reggel írni, mint este? És én vajon azokhoz tartozom-e, akik reggel tip-topok, vagy akik éjjel képesek nagyobb (leginkább szellemi) aktivitásra? Sajnos nem tudom a választ. Mikor gimis, majd egyetemista koromban azzal szórkoztam, hogy hajnalban keltem, mert akkor nem zavar senki, és hatékonyabb a tanulás, sokan elkönyveltek a reggeli aktívak közé. Jómagam nem foglalok állást. Szívesen vagyok fent reggel is, este is, egy alkalom van, mikor nem vagyok csúcsformában a bioritmusom szerint, déltájban. Erről ennyit. Cili küldött egy régebbi cikket, szóviccekről meg kutatásokról. Ismertük már, most elég volt áfutni. A végén van egy olyasféle megállapítás, hogy az elhülyülés sem ment meg a szóviccgyártástól. Megnyugtató, lesz min nevetnünk Dáviddal öreg napjainkra, ha megérjük. Addig viszont némi agyi aktivitás elkél a házhoz... ötletem épp van, abból mindig jut mindenkinek. Szegény Dávid. És most jöjjön végre a tegnap, ezúttal mai szemmel.
Kivételesen aktív kedd volt. A szokásos játszadozást persze nem lehetett kihagyni egy magamfajta, na hogy is mondják szépen, gyermeklelkületűnek. Kell a játék mindenkinek, csak sokan nem látják be, többen szégyellik, de legtöbben vannak azok, akik az őrlődésben nem érnek rá ilyenekkel foglalkozni, örülnek a napi betevő szabadidejüknek, azt pediglen pihenéssel töltik. Nem kívánom ezt a csoportot szerény személyemmel gazdagítani - kell a játék. Játszottam hát, nem keveset. Mellette sikerült viszont állást keresni (bár találni nem, lakatosnak nem megyek), törököt tanulni (finom nyelvtant is meg szókincset is), földrajzot tanulni (felejtős az ember, vigyázat), rendbehozni magamat fizikailag (fel, csak felfelé), háztartásbeli-skedni egy keveset, gitározni (békés szomszédaink vannak, szerencsére), kiolvasni egy könyvet németül (szókincsbővítés gyanánt, de ennek még egyszer neki kell mennem, szótárral). Mire ezzel végeztem, lett éjjel egy óra. Valahogy érthető, ha elfelejtettem írni... Tetszetős nap volt, a maiból hasonló lesz, koraibb lefekvéssel. Mindenekelőtt azonban végigmegyek a blogbejegyzéseken, és hibákat irtok. Irtok, mert irtózom, nem tetszenek gépelési hibám. A többit pedig dédelgetve őrzöm.

2012. január 24., kedd

Nyavalya és Afrika

Sajnos a majd 10 napi folytonos küzdelem, melyet Dávid bacilusaival vívott a szervezetem, mégis a bacik javára dőlt el, ugyanis egy kisebb dááthha felütötte nem túl szép fejét itt minálunk. És a hörgőim is panaszkodnak, ahogy teszik ezt minden kis csip-csup megfázás alkalmával, mióta a tüdőgyulladással sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm 11 évesen. Ez mán ilyen, tessék szurkolni, hogy mielőbb rendbejöjjek.
Afrika országai voltak ma kijelölve betanulásra, az eredményt hamarosan Dávid is letesztelheti. Kedvelem azokat, akik kicsit olyanok, mint én (ha lenne, aki nagyon olyan mint én, azt valószínűleg imádnám, dehát nincs!). Akik a tanulást jópofa dologként fogják föl; olyasfajta folyamatként, amit a legjobb élvezetesen, tehát esetemben _játszva_ megélni. És egyesek bizony készítettek tanulói játékokat, kifejezetten azzal a célzattal, hogy az ember olyan dolgokat is biflázás nélkül sajátíthasson el, mint Afrika nem mindig európai fülnek való országnevei. Mission completed, mondanám, ha tudnék angolul.
Bableves lett a vacsora, csípősen, már megint. Valahogy vonzódom a csípős, erős ízekhez, főleg, ha betegeskedem. Talán néha le kéne mondani az effajta hajlamokról (ha most nekiállnék teszemazt pudingot főzni, még abba is jutna egy kis chiliszósz, vagy Cayenne-i bors).
Holnap pedig az ex-főnököm szépen visszakap egy rakat cetlit, megcsinálom neki a leltárt, és aztán ágyő. Persze nagyobb lelkesedéssel ínám ezt, ha lenne hova mennem. De még nincs...