A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torokfájás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torokfájás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 8., csütörtök

Kis éji blogolás

... melyről hamarosan kényszerülök majd leszokni, máskülönben lesz a fejem szép zokni. Amúgy valami már órák óra dalol kint, három-négy hangot adva ki egymás után, úgy 6 peces szünetekkel. Mintha egy mobiltelefon akarná felhívni a figyelmet arra, hogy mindjárt lemerül - de elég kitartó, legnagyobb bánatomra.

Akkor pár szót a munkáról is, ha már megígértem. Titkárnő-féle leszek, de elég speciális feladatkörrel: lesz itt számlázástól kezdve internetes oldalak szerkesztésén át csomagolásig minden. A cég, ahova fölvettek, magyar nyelvű adminisztratív munkatársat keresett, és húsipari gépek vételével-eladásával foglalkoznak. Kissé lelkifurdalásom van attól, hoy olan helyre megyek dolgozni, ahol állatok feldolgozására értékesítenek gépeket... de legalább a leöléshez nem nyújtanak segítséget (tudtommal). Az első beszélgetéskor a főnök meg is jegyezte, hogy reméli, nem vagyok Vegetarier. Nem vagyok, de attól még sajnálok minden vágóhídon véget ért életet.

A hely innen viszonylag messze van, alsó határon is egy óra út sétával, vonattal, busszal. Utazni mondjuk épp szeretek... Budapestre emlékeztet majd a dolog. Csak kissé drágább, úgyhogy épp az útvonalak latolgatása van folyamatban, miszerint emerre, vagy amarra célszerűbb menni. Ha eldőlt a hogyan-merre, akkor havibérlet-vásárlás lesz a dologból, mert a 23 euró egynapi útra nekem bizony sok.

A jogosítvány az álláshirdetésben az alapfeltételek között szerepelt, de a második beszélgetésnél kiderült, hogy ezt nem eszik olyan forrón, mint ahogy a macska kerülgette legutóbb a kását, vagyis ahogy az első interjún a főnök beálította a témát. Jó lenne Magyarországon jogosulni a vezetésre, ha már kell... itt 800 euró alatt semmi esély nincs rá, vizsgadíjak és illetékek nélkül. Csak egy orvosi alkalmassági 35 euró környékén van... és ráadásul mindezt németül, ó hogyne.

A hétvégén tehát továbbképződést kell végrehajtanom húsipar-ügyben, mert a szakszókincs nem ragad csak úgy az emberre. Kis cég ez, kevés alkalmazottal: hárman leszünk egy nagyobbacska irodában. Én egy magyar hölggyel fogok szorosan együttműködni, és itt eléggé hangsúlyos az együttműködés... magyarán légy önálló, de a másik nélkül inkábbtapodtatse. Na persze. Rajtam ne múljék, megteszem, ami tőlem telik - az elmondás szerint egy év, míg belejön az ember. Hehe. Ezek még nem ismerik az N-i-t. De majd szépen megismerik, remélhetőleg nem kárukra.

Azért kissé még földolgozás alatt van a tény, hogy hétfőtől megint van állásom, be vagyok jelentve, pénzt keresek és megdolgozom érte. A volt főnökömnek holnap szólnom is kell, hogy az eddigi csütörtöki latinok tanár hiányában ezután elmaradnak. Márcsak azért sem árt tudnia a dologról, mert a múltkor egy lehetséges esti integrációs tanfolyamot említett, és azt mondta, tudni szeretné, hogy vállalni tudok-e belőle. Hát, én is s zeretném tudni... de első körben elég lesz ez az egy munkahely is.

Mos elfele húzás van aludni, holnap meg még kiélvezem az utolsó szabadnapomat munkanélküliként. Gyakorlatom azért már van benne, ma is a lábamat lógattam egész nap.

A gratulációkat köszönöm szépen, Dáviddal igyekszünk méltón megünnepelni az eseményt. Tegnap csak egy-egy kebabra futotta, hátha a hétvégén lesz jobb is. Mint ahogy Dávid torka és egészsége - a hétvégén már csak jobb lehet, mert ma egy felessel (többek között azzal IS) rásegített a gyógyulásra. Meg is látszik, most meg se szólal, úgy húzza a lóbőrt horkolva - dolgozik benne a javulás.