2012. április 7., szombat

Egy darab szombat esti tánc elnapolva

Rettenetes sajnos, de a Stenszky-féle Dávid fáradt, a nem-Stenszky-féle David, aki pedig a kollégája, és aki elvitt volna minket autóval a táncos helyre, nem ért rá. A fia kórházban van, vagy valami ilyesmi... a lényeg, hogy ez nem volt jó jel, és így már én sem nagyon kívánkoztam elfele. Főleg, hogy az oda- és a hazajutás is igen macerás, ha az embernek nincs működőképes járműve.

Némi takarítás volt ma soron, otthonról meg kaptam finomakat. Nem függ össze a kettő, de legalább igaz. Holnapi reggeli: kakóscsiga - vééégre.

Dávid most mondta, hogy nem egészen világos számára, mit is akarok az élettől. Ha most leírnám, nem aludnék egész éjjel. És egyáltalán - kéne konkrétan akarnom valami nagyon nagyot? És csak egyet kéne? Nem elég a sok kicsi? Vagy nem akarni semmit? Ki akarja mindig ugyanazt? Bárki is az, nagyon szegény lehet... olyan, aki az árnyékát is megkergeti a sötétben.

Egy a biztos: én vagyok a legtáncosabb lábú filozófus a környéken :)

Egy darab péntek hiperlustán letudva

Melynek keretében szert tettem pár nadrágra a SoMaban, sétáltam az esőben, sokat-sokat telefonáltam Dáviddal, emaileket írtam ezerrel, pizzát faltam, átkopogtam a sípolós csövű szomszédhoz a szerelők elérhetőségével, és egészében véve tanulásmentesen átszórakoztam a napot egy laptoppal az ölemben.

Hát, meglehet, hogy böjt lesz mégiscsak ebből holnapra, mert úgymond "meglesz ennek a böjtje" - némi töröközés, takarítás, bevásárlás formájában. Este meg állítólag megyünk táncolni, és Dávid főnöke lesz az oda-fuvar. Érdekesnek ígérkezik ez a hilnep-holnap, az bizonyos.

2012. április 5., csütörtök

Naaaaagy szünet gyün , Dávid elfele

Finoman megpróbáltam utalni Ági kolléganőmnek arra, hogy "Enikő" helyett nyugodtan hívhat "Eni"-nek is - eddig nem volt túl sikeres a manőúver, de azért majd még próbálkozom. Megy az újságban, a rádióban (és valószínűleg a tévében is, csak azt nem kísérem figyelemmel) a hajcihő egy Dániába rabolt gyerek felügyeleti jogáról, meg a benzinárakról... érdekes, Magyarországon ugyanilyen esetekben általában a füle bitját sem mozdítja senki.

Ügyes.Voltam. Én. Bizony. Tegnap kaptunk Ágitól a munkahelyen minimál-bárárnyt, csokiból. Gondoltam, én se legyek mán cölöpverő bunkó, aki nem ad semmit a kollégáinak. Igen ám, gondoltam mindezt a Baden felé tartó vonaton, túl későn. Badenben meg nem vagyok ismerős, csak egy kisebb sétát tettem ott eddig, és boltnak a nyomát se láttam. Hát szépen nekiindultam, mert az átszállásig még volt egy igen szűkös félórám. És találtam Billát, vettem csokicsibéket, és kis bogyószerű "csokilencsével" vannak megtöltve. Vagyis tyúkszaros itt már a húsvét is, kérem, csak így póriasan, de legalább ízletes.

És a szeméttárolót is megtaláltam öt perc keresés után a munkahelyemen, bár előtte azt hittem, hogy a raktárhelyiség meg a pince szolgál efféle célokat...

És most néztük meg Dáviddal a Johnny Depp-es horrortot. És tetszett.

Holnap őkelme ingyenfuvarral Budapestre el, holnapután remélhetőleg vissza. Vasárnap meg kirándulni akarnak menni a kollégákkal, de szerintem ezt el fogja mosni az eső. Bár, ami azt illeti... hogy is mondjam szépen... a palik tőbbsége el lesz ázva a túra végére akkor is, ha egy csöpp se hull az égből. Én meg majdnem két szabad-napot kapok így. Kíváncsi vagyok, mivel fogom eltölteni... tippeket lehet ám adni.

2012. április 4., szerda

Újra ott volt a nagy csapat

Ma ellátogatott a munkahelyre a régi brigád, egyikőjük születésnapját megünnepelendő. Kiderült, hogy a csapat jó része szeret... TÁNCOLNI! Úgyhogy ebből valamikor lesz egy Firmenausflug a Baden város külterületén található Kuhstall diszkóba. Kuhstall magyarul annyit tesz: tehénistálló - nagyon bájos név, bár a Hühnerstall ("tyúkól") után már semmi nem lep meg diszkó-ügyben. Csak remélni tudom, hogy a tehenekkel jobban járok majd, mint annak idején a csirkékkel, ott ugyanis (ez a mai napig nagy nevetség tárgya) még a kis szöszi szolicicák is népies sramlitáncot járnak a tüc-tücre...

Szóval táncos lábak vannak a munkahelyen, beleértve az 57 éves, minimálhajú-szemüveges-bajszos-osztrák főnökurat is. Hát azt majd azért megnézem, milyen tánc lesz ebből...

Illetőleg a főnök nem tud olyan helyről, ahol karaoke estek lennének. Hát, ez bizony kár, már olyan rég vinnyogtam úgy mkikrofonba, hogy közönségem is legyen, akik még éljeneznek meg tapsolnak is hozzá. A benti gépen viszont van valamiféle karaoke funkció, csak ki kell derítenem, hogy működik.

Addig meg marad a vonaton dúdolás, meg az itthon-süvöltés - hátha még essssetleg ép valamelyik szomszéd hallása a sípoló csövek ellenére.

2012. április 3., kedd

Torta, sör, itchy feet és sípoló víz

Nem is volt olyan vészes nap, mint amilyen lehetett volna. Adódtak azért kisebb félreértések, de a főnök hozott tortákat, és ez mindjárt vidámabbá tette a napot (az enyémet biztosan).

Az már kevésbé vidámít, hogy Dávid késő estig kimarad sörözni a munkahelyi haverokkal... na majd cserébe egyrészt főz (mivel nem tudok úgy főzni, hogy nincs elmosogatva, a mosogatásban pedig ő van soron épp), másrészt meg elvisz táncolni. Egyszer biztos, de lehet, hogy kétszer is. Már egy ideje táncolhatnékom van ám... nyomom az ütemet a vonaton is, bár csak óvatosan, visszafogottan. Csak most egy ideig ne jöjjön vendég a hétvégén, mert akkor nem lehet a táncos est után másnap sokáig heverészni.

A tulaj lánya meg már igazán kihívhatná azt a vízszerelőt, mert esténként eszméletlenül sípol a szomszédék vízcsöve. Grrrr.

Schmitt meg lemondott odahaza... tán ideje is volt, mert a Facebook-on már volt olyanalkalmazás, hogy "Schmittelj magadnak egy doktorit!" vagy valami ilyesmi...

2012. április 2., hétfő

Ma pediglen elkéstem

Mert mostanság nagy vakondláz lett úrrá az osztrákokon... nekiálltak túrni a földet, valami veszett tempóban, most, hogy utóbbi (nem a tempó, hanem a talaj) porhanyósabb és nem olyan fagyos. A napsugarak valószínűleg nemcsak itt, de minden más helyen is fellendítik némileg az építőipart, de ennek nem mindenki örül. Én például nem. Mert a földtúrás csak akkor sikeres, ha közben a túró-fúró munkálatokat nem zavarják folyton a keresztül-kasul száguldozó vonatok, igaz?

Hát ez kérem skandallum, ezek a vonatok csak ne száguldozzanak annyit! Így aztán pár járattal kevesebb van mostanság, többek között azzal is, amelyikkel én ma fél 10-re lettem volna hivatott megérkezni a munkahelyemre. És még ki is van írva. Lehet, hogy ez nálam is vakond-effektus, csak nem a földet túrós, hanem a nem-látok-a-szememtől-ös fajta. Vakonditisz!! Na de, hogy magamat védjem, nem akárhogy van kiírva... van a bejárati ajtón egy két lapból álló nyomtatott figyelmeztetés, hogy egyes vonatok "kiesnek", van egy éjfélkor, meg egy este 9 táján. És ettől teljesen függetlenül, a pénztárblak oldalánál van egy kézzel írott A5-ös fecni, amin fel van sorolva további 20 kiesős járat, amely akár még a normális időszakban közlekedőket is érintheti. Hát, köszönjük, kedves ÖBB, megvolt a mai egészséges és azon túli adrenalin-szint, valamint némi terepsprint, hogy a fél órás késés ne duzzadjon egy órásra.

Szerencsére a főnökség megértő. Remélem, az marad holnap is, mikor valószínűleg 5-ödszörre kérdezek majd vissza, hogy mit is óhajt a főnök úr - Égi kolléganőm ugyanis holnapra kivett egy szabadnapot, hogy a fia jogsiszerző vizsgáján ott legyen (minthogy ő tanította be a 17 éves srácot, ez nem majomszeretet, hanem egy kötelező procedúra).

Ami jó történt ma:
- jóanyám által küldött blúz történt rám reggel, és szép voltam (höhöhö), és elegáns (höhö), de legalábbis csinos (hö?)
- találkozás hazafelé jövet Nevrezzel (ő az első török, akit megismertünk itt, és egész jóba lettünk vele, mellesleg perfekt 3-4 nyelven és tud további ugyanennyit, ja és könyvelő)
- kreatív csomagolás a főnökkel, melynek tartozákai voltak szögek helyett csavarok, kartonok, egy hatalmas gép, egy gurtni-jellegű valami, egy sniccer, és én az elegantos blúzban meg a lófarokkal
- viszonylag sok alvás: majdnem kilenc óra (!) - és bár ezt ma nem fog sikerülni túlszárnyalni, azért próbálkozni szabad...

2012. április 1., vasárnap

Rövid volt a mutatós

A címben szereplő mondat elég régről származik, még története is van... Annakidején a családommal jelentkeztünk közönségnek a Szerencsekerék forgatására. Ugye mindenki tudja még, mi (volt?) a Szerencsekerék? Lényeg a lényeg, mehettünk, másfél kilométert kellett gyalogolni valami istenháza-megetti elhagyatott poros úton; beültünk, tízszer újravettek minden vackot és összevissza-dirigálták a közönséget... és volt a nézők soraiban valami idősebb nénike, vidékről. Na, tőle megkérdezték a végén, hogy hogy tesztett neki a forgatás. És erre ő közölte, hogy "szép vót, jó vót, csak olyan rövid vót a mutatós" - ez alatt azt értve, hogy a közönség előtt ZÜMMMM elszáguldott a kamera, és vagy két egész másodpercig látszott az a kb. 150 ember össz-vissz.

No, ez a félmondat a családunkban megrekedt, és minden olyan eseményre használjuk, amikor valami nagyobb horderejű dolog pillanatok alatt lezajlik, jelentős hiányérzetet keltve. Régebben úgy mondták (talán épp Horatius?), "hegyek vajúdtak, s kisegér születik" - latinul is tudom, de az most minek ide...

Hát így, épp így érzem most magam ennek a hétvégének a tükrében - mivelhogy másfél napi alapos takarítás és sokfogásos étkek hosszadalmas elkészítése után vendégeink
jöttek - gyorrsan,
láttak - még gyorsabban,
győztek - azaz betermeltek egy-egy adag ebédet --> hozzátenném, nem túl jelentős mennyiségben,
és mentek.

Mindezt úgy másfél óra alatt. Mi meg itt trónolunk fáradtan, egy hatalmas adag maradék kajával, szennyesedényekkel megrakodva, a kitakarított lakásban, és valahogy nagyon el tudnánk még viselni egy hétvégét, ha lehet, akkor most mindjárt, mégha nem is rögtön.

Képeket nem is csináltam, mert még a végén beperelnének valakik dehidratáció okozásának alapos vádjával, úgyanis úgy csorogna a nyál a fotók megtekintése után, hogy az akár komolyabb egészségkárosodáshoz is vezethet. Ezt a felelősséget pedig nem vállalom. Finom volt, van, lesz még egy ideig.

A pár, aki ma nálunk volt, igen friss, igen szerelmes, és jól mutat együtt. Nagyon szurkolok Michelle barátnőmnek, hogy sikeresen vegye a külföldre költözés akadályait és jól érezze magát ebben az új életében... minden eszköz adott nekik. Mi meg majd megyünk az esküvőjökre, amint megtudjuk, hol-mikor lesz.

Hogy bolondok napja van ma, azt leginkább az időjárás adta tudtunkra, mert reggel nemigen akartam hinni a szememnek. HAVAT láttam, kérem, a tetőn, és napot, amint süt. A hó már önmagában is elég érdekes volt, de hogy még nap is légyen hozzá... és majdnem egész délelőtt sütött a nap és esett a hó.

Hát, ha már ilyen bolondul telt el ez a hétvége, legalább egy napot kaptunk személyre szólóan. Ennyi elég is, jöhet a jövő hét.