A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 15., vasárnap

Ha ló nincs...

... jó a szamár is, tartja a mondás. Na, itt két szamarat be is tudnék mutatni rögvest. A szamarak pedig mi volnénk, mert azt hittük, könnyen megy itt minden, szépen megünnepeljük előre a holnapot. Teszemazt kicsi N-i kitalálja, hogy őkelme lovagolni akar tanulni, és persze jó idő meg lovastanár, és persze ló is lesz egy pillanat alatt, amúgy rendelésre. És hát nem. Hideg, szeles, borús idő, lovastanár és ló a jövő héttől elérhető. Esetleg meg lehetett volna játszani, hogy "hű de nagy magyar lovas vagyok én", akkor egyből kaptam volna magam alá egy lovat. De ekkora szamár mégsem vagyok, egy lóról-leesés és egy gerinctörés nem jó szülinapi ajándék.

Amiatt is szamarak volnánk, hogy elhittük, ha az egyik diszkóban sramlis táncot járnak, akkor majd a másikban rendes zene lesz és rendes tánc. Lóvá tett minket a remény, meg Dávid ama munkatársa, aki a helyet ajánlotta. Wiener Neustadtban voltunk ugyanis, a Mamamia-ban, és ezt - ha jól láttam - tényleg így kell írni itt. Nézzük a mérleget: kb. 10 euró kiadás a ruhatárra és vonatjegyre Dávidnak (nekem van havibérletem, hehe), két agyonfüstölt tüdő és kaparó torok, töméntelen mennyiségű nyálas osztrák "jajjéncsaktégedaranyom"-jellegű zene, sramlitáncosok ezerrel és hazatérés háromnegyed egy után. Annyit azért sikerült megállapítani, hogy az a rejtélyes sramlitáncféle, amibe eddig kb. mindenhol belebotlottunk, ahol ünneplés volt meghirdetve, hármas ritmusú. Előre egyet. hátra egyet a másik lábbal és aztán az előző lábbal hozzálépni, kis sarokemeléssel, mindezt pedig körbe-körbe, mint a ringlispíl. Aki akarja, próbálja ki.

További izgalmak: (számomra) rengeteg biciklizés (lovarda és vissza, Hofer és vissza, Lagerhaus nevű hely és vissza), rengeteg vásárlás (kitüntetett helyen végzett a Spar, ahova háromszor mentünk be ma), rengeteg szerencse Dávidnak (a bolhapiacról hazafele jövet nem kevesebb, mint 100 eurót talált - ennek nagy része ma edényvásárlásra költődött), rengeteg szociális élet: Dávid a bevásárlások egyikénél segített a szomszéd hölgy csomagjait hazacipelni, aki cserébe ma délután áthívott magukhoz. Ittunk sok-sok Jägert, ettünk tejszínhabos kuglófot, megtudtuk egymás nevét másfél év után, és elszívtam két szál cigarettát is, én gonosz. Azzal fenyegettek, hogy holnap beállítanak valamilyen ajándékkal, mert elkottyantottam nekik a születésem napját.

Hát, efféle izgalmak után ideje is lefeküdni, mert ha tényleg átjönnek, rittyenteni kéne egy sütit még idejekorán... egy túrósrétes fog talán befigyelni (vettünk késztésztát hozzá, szerencsére).

2012. április 4., szerda

Újra ott volt a nagy csapat

Ma ellátogatott a munkahelyre a régi brigád, egyikőjük születésnapját megünnepelendő. Kiderült, hogy a csapat jó része szeret... TÁNCOLNI! Úgyhogy ebből valamikor lesz egy Firmenausflug a Baden város külterületén található Kuhstall diszkóba. Kuhstall magyarul annyit tesz: tehénistálló - nagyon bájos név, bár a Hühnerstall ("tyúkól") után már semmi nem lep meg diszkó-ügyben. Csak remélni tudom, hogy a tehenekkel jobban járok majd, mint annak idején a csirkékkel, ott ugyanis (ez a mai napig nagy nevetség tárgya) még a kis szöszi szolicicák is népies sramlitáncot járnak a tüc-tücre...

Szóval táncos lábak vannak a munkahelyen, beleértve az 57 éves, minimálhajú-szemüveges-bajszos-osztrák főnökurat is. Hát azt majd azért megnézem, milyen tánc lesz ebből...

Illetőleg a főnök nem tud olyan helyről, ahol karaoke estek lennének. Hát, ez bizony kár, már olyan rég vinnyogtam úgy mkikrofonba, hogy közönségem is legyen, akik még éljeneznek meg tapsolnak is hozzá. A benti gépen viszont van valamiféle karaoke funkció, csak ki kell derítenem, hogy működik.

Addig meg marad a vonaton dúdolás, meg az itthon-süvöltés - hátha még essssetleg ép valamelyik szomszéd hallása a sípoló csövek ellenére.

2012. január 7., szombat

Ami tegnapról kimaradt, és egy kicsi ma

Vízkereszt napján az osztrákok nem mennek dolgozni, ez afféle szünnap. Ezt csak azért írom le, hogy legyen miért irigyelni őket. És mi sem dolgoztunk tegnap egy kicsit se - ez meg azért említésre méltó, hogy minket is lehessen irigyelni. Dologtalanul mégsem telt a nap - már tízkor fölkeltünk, és fél tizenkettőkor sikerült reggelizni is. Nagyon elkapkodtuk, mondhatom. Utána némi beszerzőkörút következett, minek első állomásaként beszereztünk egynémely élményt Dávid nagymamájának meglátogatásával. Kicsi és öreg lett Magdi néni, de a körülményekhez képest mégis jó erőnlétben van, főleg szellemileg. Örült nekünk, és mi örültünk, hogy velünk örül.

Elég sokat voltunk ott, utána meg annál sietősebben szedtünk össze pár energiatakarékos izzót és fafaragó szerszámot az OBI-ban. Előbbi beszerzését egy december végén érkező, igen súlyos pénzösszeget tartalmazó villanyszámla indokolta, utóbbit az alkotói kedv. Arcokat szeretnék faragni- ki tudja, mikor jutok el odáig, hogy sikerüljön is. És bizony Dávidra is ráférne némi kézművesség... régen még vágyott is rá.

Utána az Örsön (nem az unokaöcs, hanem a tér, haha, köszönjük N-i) szemüvegvadászat következett - a vadászati díjat mondjuk Dávid már korábban befizette, így csak a préda "bezsákmányolása" volt hátra. Az összeget inkább nem írom le, de ebből a pénzből a barátnőm és a párja három napig üdül a Balatonnál, wellness-szolgáltatással egybekötve.

A nap fénypontjának az esti kimozdulás ígérkezett (legalábbis ekkor még ezt hittük). Barátostul bevettük magunkat a belváros egyik szórakozóhelyére, ahol is hatalmas táncos buláj volt meghirdetve. Este tízkor szép lassan, hova-siessünk-alapon kezdték az általuk funky, retro, pop és egyéb cirkalmas nevekkel illetett tüc-tücös rettenetet a hangfalakból árasztani, süketülésig és tovább. A dohányzási tilalom ellenére csak egy olló hiányzott volna, hogy vágni lehessen a füstöt. Táncolni viszont éjfél előttig csak keveseknek volt kedve (= senkinek), utána meg valamiképpen ellenkezőjére billent a helyzet. Él a gyanú, hogy ennek _essssetleg_ a népek által elfogyasztott, nem éppen minimális alkoholmennyiséghez is köze lehet, noha az árak sem épp a "minimális" kategóriába estek. Közben feltűnt, majd időszakosan eltűnt pár Dávid-rokon és barátaik. Aztán végképp eltűntek, mi pedig követtük példájukat, mert elég volt a füstből, a lökdösődésből és az egyre igénytelenebb zenéből. Dávid lovagiasan megmentett egy, a kanapéra felálló, majd onnan illuminált pillangóként leszédülő hájasabb leányzót, kutatta Liza elveszett kabátját, ami a ruhatárba szökött, hősiesen nem ivott, hogy hazafurikázhasson mindenkit, és mindehhez tűrte, hogy még a ramazuri előtt átöltöztessük Dávidos-ruhákból diszkós-ruhákba. Készült pár nyilvánosságot nem érdemlő fénykép, és rájöttem, hogy egész finom a gin-tonic. Geri öcsém szerint a rózsaszín felső Hello Kitty-s megjelenést kölcsönöz az embernek, ezért nem nyomultak a hímnemű egyedek. Éljen.

Ma már Veszprémben vagyunk, holnap megyünk "haza" Ternitzbe. A főnököm megbeszélést tart fél négykor. Vasárnap. Ismét csak éljen. Cili viszont érdekes helyen dolgozik, és Dávid örül, hogy énekkari próbán lehet. Sok cucc a kocsiban, sok finom étek a gyomorban, N-i 60 kiló, és ez sok.